Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 91. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 191 a. november 20. lotákat, melyek „összedőlhetnek, ha a királynő már eltávozott. Ezeket a tanulságokat vegyük fontolóra a „Kisdedóvó Társulat“ félszázados működésének méltatásakor. Mínusz. * Az ünnepély lefolyásáról a következőkben számolunk be : Az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat“ jubileumi ünnepélye vasárnap d. e. 10 órakor a belvárosi plébánia templomban tartott hálaadó szem misével kezdődött, melyet dr. Feliér Gyula p. prelátus kanonok, a kisdedóvó társulat elnöke mutatott be az Úrnak. A mise alatt Táky Gyula karnagy műkedvelőkből álló dalárdája énekelt szép vegyeskarú énekeket. A szent mise után az ünneplő közönség a főgimnázium dísztermébe vonult, mely ez alkalommal Ízlésesen fel volt díszítve. Ahogy a közönség elhelyezkedett, kiknek soraiban a vármegye és város vezető társadalmának szi- nét-javát ott láttuk, megjelent dr. Csernoch János hercegprímás udvari papjai kíséretében. A hercegprímást az intézet bejáratánál dr. Fehér Gyula pr. kanonok fogadta a jelenlevő papság és az ünneplő társulat vezetőségének élén. A teremben harsány éljenzés fogadta a főpásztort. Ezután megkezdődött a magas színvonalú ünnepély, melynek szereplői legnagyobbrészt az intézet volt növendékei közül kerültek ki. A műsor első száma Engelsberg- nek egy bájos vegyeskarra irt karéneke volt, mely stílszerűen vezette be az ünnepély hangulatába a jelenvoltakat. Az éneket Táky Gyula karnagy vezetésével a műkedvelőkből alakult énekkar adta elő. — Ő felsége ezt az érdemrendet volt kegyes Önnek adományozni. Nagyon jól mulatott az On esetén és a sétánkon ismételten kijelentette, hogy pompásan illik perzsa miniszternek. Különösen kvalifikálja Önt erre az állásra — a feledékeny- sége. Ezt mondta a főudvarmester : és ezzel az ügy el volt intézve. * Roosevelt, az Egyesült Államok volt elnöke néhány évvel azelőtt Budapesten való tartózkodása alatt a Hungária szállóban lakott. Kratoch- wíll nagyon megtetszett neki, mert az angolt tökéletes amerikai dialektussal beszélte. A nagy yanke érdeklődött a magyar szállodai ipar felől és sajnálkozott a midőn megtudta, hogy milyen kis idegen forgalma van Budapestnek. — Pedig a város fekvése és a kitűnő, barátságos magyar nép kedvéért is ellátogathatnának ide az idegenek — jegyezte meg Roosevelt. — Igen ám, válaszolt Kratoch- will, csakhogy a nyugati publikum bennünket még mindig félelmetes balkániaknak néz ; és azér} nem szívesen jönnek hozzánk. — Csodálom, szólt Roosevelt, hiszen ez egy demokrata ország, Utána „Prolog“ következett. Szecskay Marianna adta elő Szvo- boda Románnak, a „Kisdedóvó Társulat“ buzgó titkárának ez alkalomra irt lendületes költeményét nagy tetszés mellett. Az előadó bájos, sudár alakján ellenállhatatlan kedvesség ömlött el, midőn csengő ajakkal hirdette a prológ végszavait: „Föl a szivekkel!“ Majd az óvódás kis Kottra Klárika'jelent meg a pódiumon és aranyos naivsággal mondott köszönetét a „jó bácsiknak, néniknek,“ amiért őket úgy szeretik. Lehetetlen volt a csöpp szónokot őszinte mosolygás nélkül hallgatni, ki a versike végeztével a hercegprímás bácsi elé vonult kézcsókra a közönség zajos éljenzése közben. Etter Pál főgimn, V. oszt. tanuló zongorán játszotta el Langertád „Veihnachtsglocken“ c. nehéz darabját művészi virtuozitással. A szép zenedarab a precíz előadásban kiválóan érvényesült és a hozzáértőknek igaz gyönyörűséget szerzett Az ünnepély kimagasló száma volt ezután Mátéffy Viktor eszter- gom-belvárosi plébánosnak tartalmas előadása a kisdedóvó felszázados történetéről, melyet érdekes és tanulságos volta miatt egész terjedelmében közlünk a következőkben : Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! 1863. november 15-én a maihoz hasonló ünnepi hangulat töltötte be Esztergom város közönségének lelkét. Akkor avatta fel társulati kisdedóvó intézetét, amely ma 50 éves jubileumát tartja Mindazt a melegséget, bensősé- get, szeretetet, amit akkor oly bőségesen pazarolt a zsendülő intézetre, fokozottan, hatványozottan hozta el ma ide, hozzáfűzve a hálának legszebb érzéseit a Mindenható Isten iránt, ki áldásaival az ötven év előtt elhintett magot terebélyes fává növelte, a amelytől a határos országok még tanulhatnának is. Itt van mindjárt Ön, akinek bizonyára van egy csomó kitüntetése, és mégsem tűzdeli azokat a mellére. — Én ugyanis annak örülök, ha otthon vannak a szekrényemben. De ezredes ur (igy ismerték Rooseveltet) kitüntetését állandóan magammal hordanám. — Lesz rá gondom, hogy kitüntessem — felelt az Egyesült államok volt elnöke; és ezzel a beszélgetés véget ért. Elutazásakor riporterek, fényképészek és kiváncsi publikum gyűlt össze a Hungária főbejárója előtt. Az elnök az autójában ült, mellette titkára. Egyszerre a bejáró előtt álló Kratochwillt intette magához és kihajolva a nyitott autóból, melegen megszorította Kratochvvill kezét. A titkár pedig intett egy fotográfusnak, hogy ezt a jelenetet kapja le. A fotografáló gép egyet csattant, Roosevelt mégegyszer megszorította a főportás kezét és az ígért kitüntetés megtörtént. ss. y melynek árnyékában közel 6000 kisded szívta magába a mély vallásosság és igaz hazaszeretet első csiráit. Nevelés emeli az embert emberi méltóságra. A neveléstől függ az egyénnek, a társadalomnak, a hazának tartós, biztos igaz jóléte, nemzeti élete. Ez a nevelés terjedelmében, alakjában változásokon mehet keresztül, de kezdődnie ott kell, ahol az emberi élet kezdődik, a kisded korban. Végezheti azt szülő, vagy a szülő akaratából valamely intézmény, de mindkettőnek a legnagyobb nevelőnek Krisztusnak elveit kell követni, annak a Krisztusnak, ki magához engedte, megáldotta a kisdedeket mondván : „ilyeneké a meny- nyek országa“, annak a Krisztusnak, aki tanította: „adjátok meg a császárnak ami a császáré, Istennek a mi az Istené.“ A szülői ház is, a k'isdednevelő intézet is kell, hogy melegágya legyen a magyarságnak, a fejlődő műveltségnek és a vallásosságnak, a honnan nemcsak az állam polgárait, a haza fiait, de az ég is az ő választottjait várjn. S mert az esztergomi kisdedóvó társulat e magasztos hivatását hűségesen igyekezett betölteni 50 éven át, innen a város közönségének osztatlan, soha nem gyengülő, hanem inkább erősödő szeretete intézetünk iránt. Midőn mai ünnepünk alkalmával társulatunk és intézetünk múltjára visszatekintek, csak a kedvező alkalmat használom fel, hogy intézetünket a m. t. közönség mindenkor tapasztalt jóindulatú szeretetébe ajánljam. Hazánk Európa sok állaniái megelőzte a kisdedóvás intézményének meghonosításában. A kezdeményezés dicsősége Brunsvick Teréz grófnőé. E nemeslelkű nő, e lángoló ha- zafiságú grófnő a nevelésügy iránt kiváló érdeklődéssel viseltetvén, ösz- szeköttetésbe lépett Pestalozzeval, kinek nevelési eszméit már ismerte. Midőn meghallotta, hogy Angliában már vannak a kisdedek megóvására szolgáló intézetek, átment Angliába s megtekintette az egyik kisdedóvó intézetet. S mikor hallotta az ártatlan kisdedeket imádkozni, dalolni, látta őket játszani és megfigyelte, miként óvják, védik, nevelik a kisgyermekeket, könyekre fakadt s igy kiáltott fel: „Ez kell a mi népünknek!“ A külföld magasztos intézetének szemlélésekor hazájának elhagyatott kisdedeire gondolt s elhatározta, hogy e nemes intézményt átülteti hazánkba. Hazatértében gondoskodott alkalmas óvóról. Amint hazaérkezett, rögtön az új intézet szervezéséhez fogott s 1828 év jún. 1-én Budán a Krisztinavárosban, édes anyja telkén megnyitotta az első magyar kisdedóvó intézetet, melyet ő oly találóan angyal-kertnek nevezett el. Sok küzdelemmel járt az intézetek számának szaporítása, de ő nem csüggedett. Buzgólkodása folytán 2 év alatt 7 óvóintézet működött már hazánkban s azoknak száma a harmincas években 13-ra emelkedett. 1836-ban alakult meg hazánkban „A kisdedóvó intézeteket Magyarországon terjesztő egyesület“. Elnöke gróf Festetich Leó. Festetich elnök a vármegyéket kereste fel azzal a reménnyel, hogy sikerül azokat az eszme támogatóivá megnyerni. Várakozásában nem csalódott. Az országban mindenütt terjedő lelkesedés hozta létre az esztergomi első kisdedóvó intézetet. Argauer Máté Esztergom sz. kir. városi plébános volt az, aki harmincas években a mai szegényház helyén egy óvóintézetet létesített. Halálával azonban az intézet is megszűnt, mert azon alap, melyet a boldogult barátaival együtt a városnak kezelés végett átadott, nem volt annyi, hogy annak kamataiból a kisdedóvó kiadásait fedezni lehetett volna, de meg hiányzott a férfi is, ki ez intézet életét fönntartani bírta volna. A hatvanas években, midőn a nemzet ébredni kezdett a hosszú elnyomatás után, a kisdedóvás ügye is új lendületet nyert. Esztergomban is találkoztak emberbarátok, „kik forró vágyat tápláltak keblükben oly intézet felállítása iránt, hol a kisdedek a szükséges ápoláson és felügyeleten kívül, koruknak megfelelő hasznos közismeretekre mulattatva oktattassanak.“ — Így szól „a teljes Szentháromság nevében“ 1863. április 12-én megnyitott előtanácskozmányról szóló jegyzőkönyv. Ezek a lelkes férfiak voltak : Maiina János, Feichtinger Sándor, Kollár István plébános, Kovács Ábel bencés, Ács Flóris és Vaszary Kolos. Éz a kis lelkes csoport ülésezett, tanácskozott, buzdított, térített, hogy tervét, célját kivihesse. A sajtó útján való felvilágosítás, lelkesítés és hódítás munkája Vaszary Kolos bencéstanárnak volt kiosztva, ki több cikkben tárta olvasói elé a kisdedóvás intézményéből a társadalomra háramló előnyöket. A tanácskozásoknak, gyűlésezé- seknek és a sajtó útján való munkának oly kedvező eredménye lett, hogy a kibocsátott aláírási íveken 13 alapító, 409 rendes, vagyis részvényes tag jelentkezett és 3198 forintot írt alá. Igen sok részvényes tag jelentkezett a földművesek közül, ami ismét Vaszary Kolos buzgólkodásának volt eredménye, ki a szent Anna templomban szentbeszédet tartott, hogy a kisdedóvás jótékonyságát nem ismerő néposztályt felvilágosítsa. 1863. június 14-én tartotta a kisdedóvó társulat alakuló közgyűlését, amelyen ideiglenes elnöknek Maiina Jánost, pénztárosul Kollár Istvánt, jegyzőül Kovács Ábelt kérték föl. Az ideiglenes választmány tagjai között találjuk Vaszary Kolost, Mattya- sóvszky Lajost és Kollár Pétert. A tervbe vett egyesület mindinkább közeledett a megvalósuláshoz. A jelentkező tagok szép száma, a majdnem 4000 forintra emelkedő tekintélyes összeg, az alapszabályok összeállítása erős reményt nyújtottak arra, hogy a társulat rövid idő alatt megkezdi működését és felállítja „a kisdedek nevelésére az intézetet.“ Az 1863. június 14-én tartott ülés határozáta folytán Lipovniczky István kanonok vezetése mellett 22 tagból álló küldöttség kérte fel Szci- tovszky János bibornokot a fővédnökség elfogadására. A főpásztor kegyesen fogadtá a küldöttséget s úgy nyilatkozott, hogy „kötelességének tarja a társulat pártfogói és védnöki tisztét elvállalni.“ Ugyanezen közgyűlés határozata folytán a Duna-utcában lévő Kovács féle házat bérelték ki az ovoda részére. Amennyire lehetett az intézet céljaira átalakították, berendezték, mely munkájukban a helybeli kereskedők és iparosok sok ajándékkal támogatták. Elismerés illeti meg az Első Dunagőzhajózási Társulatot, a mely 150 forintot adott az intézet céljaira s azonfelül díjtalanul átengedte a Szent István hajót a Vise- grádra rendezendő kiránduláshoz. E kiránduláson a m. t. ünneplő közönség sorából is többen vettek részt
