Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 91. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 91. szám. • Csütörtök, november 20. FOLIT/Kfílés TfíRSfíDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATARS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Ötven év. Az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat“ félszázados jubileuma jelentőségében sokkal mélységesebb, tanulságaiban sokai fel- emelőbb, hogysem megelégedhetnénk a jubileumi ünnepségről szóló sablonos beszámolóval. Egy intézet, melyet egyesület tart fenn; egy intézet, melyet lelkes szivek adományai már félszázad óta éltetnek s mely az évek elmúltával nem hanyatlik, nem stagnál, hanem egyre fejlődik... ez kell, hogy gondolkodóba ejtse azokat, akik ma terveznek, alapítanak, vagy vezetnek intézményeket! Sokszor felpanaszolt dolog a közönség áldozatkészségével való visszaélés. A zsarolásnak egy neme az, mely bár talán mindig jó cél érdekében, de oly sokszor és oly rendszertelenül kalkulál a közönség zsebére, hogy a közönség lassan már joggal panaszkodbatik . . . „Eszfeepgom és Vidéke“ tárcája. Déli tűz alatt. — Magyar Bálint. — I. Most neked, lelkem, pihenni kell; úgy van .. Tűnj hát magadba, mint a napsugár, Mely ott szunnyad a felleg-nyoszolyán, Mit maga himzett arannyal, azúrral. Saját véredben úsztál eddig, lelkem. Mig napkorongod a hegyet érte, Sebzett ezer kő . . . Pihenj meg érte Saját tüzednek ágyaba heverten. Addig is, győztes deledre kelve — A tüzes Ívnek feszült középpontján — Hallelujázva nézz fel a mennybe; Addig is büszkén állj, ne pihegve, Mint zsidók felett á It a nap a pusztán ; — Ameddig állt is — győzelmeket osztván. II. Felirat egy határkőre. Elhangzott a legszebb dal, amit írtam. Elhullott a legszebb könny, amit sirtam. Leverve legfőbb ellenem árja Hol van hát a csaták győzelmi ága ? . . Múltamba’ nincsen; a jövőbe ’tán: Egy néma, könnytelen holt hős homlokán. Fölmerül egy eszme, — mondjuk helyes, életrevaló, közhasznú, korszerű, — de alig beszéltek róla, már meg is van ! Az első pár korona összejött és készül a dolog adósságra, melyet már nem is a közmondásos nagyharang, hanem a közönség fog megfizetni a szelíd módon való zsarolás ezerféle szekatúráinak változatos alkalmazása kapcsán. Ha még csak egy-két ilyen intézmény adósságai volnának a nagyközönség teherlapján, megjárná a dolog. De nézzünk csak végig a lapok hasábjain. Alig van nap, hogy egy-egy újabb célra gyűjtés ne indulna s kevés az olyan társadalmi intézményünk, mely ne várna többet a közönségtől, mint amennyit annak viszonzásul nyújtani képes. Ezzel szemben olvassuk el lapunk mai számában Mátéffy Viktor előadását az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat“ félszázados történetéről. Hogyan vajúdott évtizedekig s hogyan Kratochwili Ede kitüntetései. Egy portás életéből. — A sah minisztere. Roosevelt rendjelet ad. Nem rég halt meg Budapesten Kratochwili Ede, a Hungária főportása. Érdekes és szimpatikus egyéniség tűnt el vele a szállodák mozgalmas és változatos világából. Ötvenegy esztendőt élt és ebből harminchat évet szállodák szolgálatában töltött. Bécsben, a Hotel „Imperiálban“ tiz évig volt főportás, Budapestre a millenniumi évében került és itt rövid ideig a Bristolban volt alkalmazva ; majd a Hungáriában kapott alkalmazást, ahol mindenki kedvelte közvetlen úri ■ modoráért és tisztelte benne a képzett és ambiciózus embert. A kis, mozgékony barna emberke szabad idejét rendszerint idegen nyelvek tanulásával töltötte és körülbelül nyolc európai nyelvet olyan tökéletességgel beszélt, hogy a külföldiek hazájukbelinek hitték. Talán nem lesz érdektelen, ha a népszerű portás életéből egy-két jellemző esetet elmondunk. * Körülbelül nyolc-kilenc esztendeje annak, hogy Nazr Eddin perzsa sah meglátogatta európai kőrútján valósult meg a kisdedóvó Esztergomban ! Hosszas tanácskozások, felvilágosító előadások és hírlapi cikkek foglalkoztak először az eszmével és csak miután világos volt a cél a város minden polgára előtt, akkor kezdődött meg a gyűjtés, melyet szüntelen folytattak, mig csak egy, az akkori viszonyokhoz képest jelentékeny összeg együtt nem volt. De egyidőben nem kezdtek akkoriban hét-nyolc féle célra gyűjteni. A farsang ösz- szes mulatságai, a nyár összes kedélyes összejövetelei mind csak egy célt szolgáltak, mely míg meg nem valósult, másról szó sem lehetett. Mai szemmel nézve, a mai világban élve, szinte naivnak is tűnik fel apáink eme kitartó buzgalma. Ma el sem tudjuk képzelni, hogy egyazon célra gyűjtsenek, mulassanak a földművesek, az iparosok és az úri osztály. A megváltozott viszonyok Budapestet is. Kíséretével a Hungáriában szállott meg, ahol Kratochwili bácsi gondoskodott a fejedelmi előkelőségek ellátásáról. A sah nagyon meg volt elégedve és többször ismételte, környezete előtt, hogy szebb panorámát, mint amilyen Budáról nyílik a Hungária felé keveset látott életében. A magyar koszttól, a cigánytól és az udvarnál sem külömb kiszolgálástól pedig úgy meg volt hatva, hogy ittlétét megnyujtotta egy pár nappal. Itt tartózkodása utolsó napján történt, hogy egy délután a sah ki akart kocsikázni. Már a hintóbán ült, amikor eszébe jutott, hogy bur- nótszelencéjét fönt hagyta a szobájában. A kocsi mellett állt fekete redingotjában monsieur Kratochwili, aki a király mellett ülő főudvarmestertől engedelmet kért arra, hogy ő felsége burnótszelencéjét lehozhassa. Egy fejbillentés volt az engedelem és a főportás rohant az első emeletre, a felség szobájába. A drágakövekkel dúsan kirakott szelence ott feküdt az asztalon ; de egy széken valamelyik perzsa miniszter finom, fekete szőrméből készült fez-je hevert, melyet Kratochwili a fejére téve odaállt a tükör elé és tetszel- gett magának. Úgy hét-nyolc perc éppen a mai demokratikus világban törülték el nálunk a demokráciát és hoztak be kasztrendszert, melynek amennyi jó oldala van, éppen annyi rossz is; ez utóbbiak közül elsősorban az, hogy igazán nagy társadalmi akciót a mai világban, éppen széttagoltságunknál fogva még csak tervezni sem merünk. Amit pedig nagy fáradsággal mégis csak létrehoztunk, annak már kezdetében ott van az elmúlás csirája. Csak azok lelkesednek érte, akik létrehozták és ezt a lelkesedést nem tudják kellő módon átültetni a jövő generáció leikébe, akiket viszont ismét új eszmék, új tervek foglalnak le. És mig széttagolt lesz társadalmunk s amig a közönségnek csupán csak a zsebe lesz igénybe véve s nem egyúttal a lelkesedése, szeretete is, addig mi nem hozunk létre óvodákat, melyek még félszázados korukban is virágzanak, — csakis Potemkin falakból készült pamulva jutott eszébe, hogy lent egy király és kísérete várják. Hanyatt- homlok rohant most már le a lépcsőkön, a fején lévő fezről teljesen megfeledkezve. Mély meghajtással adta át a szelencét a sahnak, aki jóízű mosollyal kérdezte a főportástól: — Mondja csak Monsieur Kratochwili, hajlandó lenne ön miniszternek jönni hozzám ? — Szívesen felség, válaszolt franciául a főportás, de csak úgy, ha nagyon óhajtja. Mert őszintén megvallva, főportásnak lenni sem utolsó foglalkozás. Itt legalább nem olyan sűrűn fordulnak elő változások, mint a miniszteri pályán. A főudvarmester intett a kocsisnak, aki e lovak közé csapott és ezzel az uccai cerclenek vége lett. Csak bent a portási fülkében, amint a kis tükörbe nézett, kezdte megérteni Kratochwili a sah különös kérdését. A fez a portás fején maradt és a föveg a király személye körüli miniszteré volt. Egy kínos délután telt el, de az est már meghozta a megnyugvást. A főudvarmester ugyanis magához kérette a főportást. Az asztalon finom selyemmel bélelt kis etui-ben egy perzsa csillagos rendjel feküdt.
