Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 10. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 10. szám. Vasárnap, február 2. POLITIKAI és TfíRSfíDRLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., \ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ♦ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DK GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t t t t t ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. 6 K HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZ/ Dr. CSERNOCH JÁNOS. LIG van nyelv a földön, melynek szebb üdvözlő szava volna az örömmel várt érkezőhöz, mint a magyar: Isten hoztál Van ebben valami bibliai íz, valami keresztényi emelt felfogás, valami sajátosan magyar nyiltszivűség. Ezzel a páratlanul szép üdvözlő szóval köszönti a helyi közvéleménynek egyik szerény kifejezője s irányitója, az Esztergom és Vidéke a székhelyére érkező új hercegrimást, dr. Csernoch Jánost: Isten hozta ! Az ország legfényesebb egyházi és világi polcára fény és pompa nélkül, csendben, zajtalanul lép fel az új egyháznagy. A tevékeny munka próbált bajnoka harangok zúgása, szalve- ágyuk dörgése, diszbandériumok kísérete s áradozó küldöttségek fogadása nélkül, — imponáló egyszerűséggel jön hozzánk, hogy ezentúl közöttünk s tőlünk folytassa nagyobbszabá- suan egyházi és hazafiui áldásos tevékenységét. Tiszta dolog, hogy aki a legmagasabb polcra jutott, hiába igyekszik elrejtőzni az emberi szemek és szivek elől. Akarva — nem akarva észreveszik s hódolatuknak ragyogó sugarait, vagy haragjuknak cikázó villámait elhárithatatlanul rája irányítják. Dr. Csernoch Jánosnak a másodikból már a kinevezése idején bőven kijutott érdemet- lenül. Vere dignum et iustum est: valóban méltó és igazságos tehát, hogy az előbbiből is kivegye érdemelt részét, még pedig sokkal fokozottabb mértékben. Ez elől nem térhet ki a leg- megtagadóbb szerénységgel sem! János érsek elérte azt, amit szegény ember gyermeke Magyarországon egyáltalán elérhet. Elérte pedig Istenadta genie- jével, hódolatot követelő akaraterejével, tiszteletet parancsoló jellemével és fáradságot nem ismerő munkásságával. Ez maga elég nagy, sőt legnagyobb ok arra, hogy lelkes örömmel kö. . . m « m szöntsék őt mindazok, kiknek a boldoguláshoz utat hozzá hasonlóan nem a születés szerencséje, hanem egyedül az ész, jellem és tetterő nyithat. S éppen ez a legőszintébb, legiga- zabb üdvözlet, mert nem jár nyomában az az árnyék, mely legtöbb földi hódolatnak s üdvkivánatnak fényét követni szokta: az önzés tompító árnyéka. Mi minden bizonnyal azok közé tartozunk, kik a maguk nagyrajutott osztályos testvérét látják dr. Csernoch Jánosban, s akik ép ezért csakis az igaz testvéri érzés szülte örömüket az önzés minden salakjától ment hódolatukat fejezik ki neki. Nagyon természetes, hogy akitől igen sokan várnak és igen sokan kérnek: annak nagyon sokan hozsannáznak s tömjéneznek. Mi nem várunk, nem kérünk, tehát nem is tömjénezünk! A mi hódolatunk motívuma nem számitó önzés, nem jutalomváró kegyhajhászás. Előttünk csak egy igazi emberi fensőbb- ség van, amely előtt szabadaka- ratbol fejet hajtunk, az, melyet az erény és a genie biztosit. Nekünk önmagunkra nézve fölemelő érzés meghajolni az ész és jellembeli kiválóság, különösen pedig a tettekben nyilvánuló érdemek előtt. És most könnyen meghajolunk, mert nyilvánvalóak előttünk az új egyházfejedelmünknek mind egyéni kiválósága, mind igaz érdemei. Ha eddigi főpásztori múltjára visszatekintünk, látva látjuk, hogy amerre járt — mint a nyári nap — mindenütt csak áldást terjesztett. Eddig lefolyt főpapi működésének medréből a jótettek hátrahagyott drágakövei csillognak felénk. Egyénisége a nemes erények világitó oszlopaként emelkedik ki múltjából. Mint a tiszta ég, akár egy darabját, akár egész boltozatát nézzük; mint a harmónia, ha távolról — ha közelről halljuk; mint a napsugár, mely fényt és meleget áraszt min-
