Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 9. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. január 30. birodalom népességében már lényegesen nagyobb százalékkal szerepel a magyarság, mint 30 évvel ezelőtt magában az anyaországban. A magyarság létszáma az egész magyar biroda- lomban ma már kerek 100'000- rel haladja meg az ausztriai németség számát (9,950.226), amely még három évtizeddel előbb több mint másfél millióval volt nagyobb a magyarokénál. A hazai 10 milliós szám bizalommal tölthet el minden aggódó hazafit nemzetünk jövője iránt. Bizonysága egyebek közt annak is, hogy habár nem mérkőzhetünk a világbiró nagy nemzetekkel, de már a kisebbek (pl. hollandok, svédek, norvégek stb.) között első helyen állunk. Az is kedvező tünet továbbá az uralkodó magyarságra nézve, hogy birodalmában nem hasonló számú nemzetiségekkel, hanem kisebb népelemekkel áll szemben. Tudniillik a magyarság 48* 1 °/o-a után az oláhok 141 %>-, németek 9-8 %>-, tótok 94 %-, horvátok 8‘8 szerbek 5‘3 rutének 2'2 (J o- s egyéb anyanyelvűek 2 3 %-kal sorakoznak ; következőleg az egész magyar birodalomban a hat nemzetiség még együttesen is alig haladja meg valamivel a magyarság számát. Az anyaországban meg éppen abszoEstefelé újságot olvasnak, az öreg Tóni csak a fülével, mert másként nem ért hozzá. De Palkó felteszi szemeire a komoly igazlátót s azon keresztül úgy olvas, mint a parancsolat. A kapás a pádról, amelyen aludni szokott (szőlőpásztor ember természete nem igen veszi be az ágyat) tűnődve hallgatja, hogy ugyan olvassa-e, vagy ha olvassa, mikor olvassa az igazit ? Az igazi, amit a kapás várna, meglehetősen nevezetes dolog. A dolgot ugyanis úgy kell venni, hogy a földmivelésügyi minister szép papiroslevelet ád, de azonfelül aranypénzt is osztogat az olyan cselédnek, aki egy gazda kenyerét eszi régidő óta. Hát már volt is a határban, aki ilyesmit kapott, de ezeknek a szolgálati idejét a kapás mindig fitymálva emlegette, amiben neki egy kevés igazsága is volt. Mert hisz nyolc évet, tiz évet szolgálni egy helyben: ez valóban csekély dolog az ő harmincad esztendei szolgáiatához képest. . . . Karácsony hetében a kocsis üzenetet vitt ki a kapáshoz, hogy öltözködjön fel és úgy jöjjön be a a városba. De úgy öltözködjön, hogy most újra sorozás lesz: régi katonáit akarja fegyver alatt a király. Az ize- netre a kapás sejteni kezdett valamit s mosolygott. Palkó jólelkü nevetéssel kisérte; ő szegény egyebet lut többségét teszi a magyarság az egész lakosságnak. Ha az egész magyar birodalombeli összes szláv ajkú népeket egybefoglaljuk, még akkor is csak 27-3 °/o-ot kapunk a 48 1 % magyarsággal szemben, az anyaországban pedig csak 18*2 %-ot. Fölötte megnyugtató dolog ránk nézve, hogy ilyetén kedvező helyzetünkhöz viszonyítva Ausztriában ez idő szerint 607 % szláv áll a még vezető, de egyre jobban gyengülő 35 6 °/o németséggel szemben. Ebből is látható, mily alaptalan immár az elnémetesitéstöl való félelmünk, mikor a németség még Ausztriában se tudja fenntartani korábban elfoglalt uralkodó pozícióját. Az is biztató jel fajunk megerősödésére nézve, hogy a magyarság tetemes gyarapodása mellett a birodalmunkbeli nemzetiségek számaránya a legutóbbi 3 0 év alatt egyenként mind lejebb szállott, igy a németeké 12'5%-ról 9'8°/o-ra, a tótoké 11 *9°/o-ról 94%-ra, az oláhoké 154 °/o -ról 141 °/o-ra, horvát-szerbeké 15%-ról 144 %-ra stb. A magyarság fejlődése eszerint messze túlszárnyalja a hazában lakó valamennyi nemzetiség fejlődését. Ha fölvetjük a kérdést: miként volt lehetséges, hogy a magyarság a legutóbbi 3 évtized alatt annyi káros külső és nem adhat, ezt azonban boldogan adja. Hát másnap bejött a kapás. Tisztára ki volt keféik édve ésborotválkozva a vén ember. Azután felvonult a városházára. (Van ott a városházába egy másik nagy ház, ott a falon képben van a király, de olyan akkurátusán van benne a képben, mintha épen mostan akarna kilépni belőle.) Ott Tóninak több másokkal egyetemben odaadták a földmivelésügyi minister papiroslevelét rámában. És tenyerébe, melyet puskaagy, metszőkés, kapa egyformán keménnyé tenni segített, aranyakat olvastak. Éz nagy dolog volt. Az öreg beszédeket hallgatott, kézfogásokban részesült s végezetül mindezek annyira a lelkére szálltak, hogy teljesen elszótalanodva ért haza, már a városi házhoz, hóna alatt a szép rámába kötött papirossal. Még otthon sem szólt. Csak mikor a hóna alól a rámát kikapták s nézni kezdték, mikor az öreg cselédnek még öregebb gazdája is nézni kezdte és mondta neki : — Te, Tóni a jó reggelét, ez már csakugyan szép dolog! Akkor a vén ember könnyei lassan megeredtek s boldogságában sírva könnyezett. Ami pedig az ötven forintnyi aranyakat illetné, azok a mellényzsebben épen csakhogy megmelegedbelső ellenhatás s majdnem egy millióra tehető számbeli vérvesztés (amerikai kivándorlás) dacára ily feltűnő módon megerősödött : akkor egyebek között különösen három tényezőt kell kiemelnünk mint a magyarosításnak biztosan hóditó erőit. Ezek a magyar iskola, magyar vasút és a magyar városok. Hogy a tervszerűen fejlesztett elemi, közép és felső oktatásunk hány ezer meg ezer lelket hódított meg a magyarság szamára nemzetiségeinkből, nem szorul bővebb magyarázatra. De nem sokkal marad el mögötte hóditó hatásra nézve a Széchenyi nagy koncepciójában megfogant s a magyar kormányoktól (különösen Baross Gábortól !) bölcsen kiépített egységes magyar vasúti hálózat sem. Ez a magyar egységet támogató hatalmas szervezet az országnak még legelzártabb nemzetiségi vidékén is mennyire terjeszti a magyar nyelvet és nemzetiséget, azok tudhatják legjobban, kik sok felé utaznak az országban. Az újabb adatok világánál ugyancsak nyilvánvalóvá lett előttünk városaink magyarositó hatása is. Városaink népességében még nemzetiségi nyelvterületeken is föltűnően emelkedett a magyarság száma. Az összes törvényhatósági és rendezett tanácsú városainkban 63*3p/oról 77*2%-ra (a fővárosban magában 56-8°/o-ról 86‘3°/ora !) hettek, azok mentek a takarékba, ott is sürgős helyre, mert Tóni tavaly a vakarcsot is férjhez adván, némi adósságot is szedett magára. A kép is csaknem, hogy itthon maradt, mert mondták Tóninak, hogy ne vigye magával, mert boldogságában az utón a kocsival hátha valahol megállnak s azután majd a ráma üvegje is betörik. De Tóni oly sóvárogva nézett a képre, melyet tőle elszakítani akartak. Hát nem lehetett tőle eltagadni a képet, de különben ígérte is, hogy gondját viseli s az egész utón kezében tartja. Elmentek. Harmadnap újév lévén, Palkót hozta be a kocsi a városba, mert szükséges, hogyha öröm ér egyrészt, érje másrészt is. — No hát Palkó, az öreg Tóni mit csinál ? — Hát — mondja Palkó nevetve, — mindig csak az uj képet próbálja fel a falakra. Hogy hol volna legalkalmasabb ? — No aztán ? Hát még nem ért vele véget. Mert sehol se elég szép a hely. Mindig különbet keres neki. . . . Úgy nézem, ha az öreg Tónin állna, még uj házat építtetne a miniszter képének. emelkedett a magyar ajkúak száma. Ennek a három tényezőnek köszönhetjük legfőkép a magyarság legújabb időbeli bámulatos megerősödését. Ezeké a legnagyobb érdem és dicséret, hogy a magyar birodalomban ma már kerek számban 12 millió lélek beszéli a magyar nyelvet. A magyar államnak eszerint önmaga iránt való legszentebb kötelessége, hogy a jövőben e tényezőket minden erejével támogassa s erősítse. íme tehát az egységes erős magyar nemzeti állam kialakulásának kristályosodási folyamata eddig igen jó eredményt mutat. Ám ne feledjük, hogy a fizikai törvény szerint nyugodalom kell a kristályosodási folyamat biztos teljesüléséhez. Ennélfogva minden módon rajta kell lennünk, hogy a közöttünk dúló áldatlan politikai tozsalkodásokat mielőbb megszüntessük s a továbbfejlődéshez elengedhetetlenül szükséges békességnek uralmát biztosítsuk. Morc. Tömegsztrájk és választójog. Nehogy félreértessünk, előrebo- csájtjuk, hogy ezt a nagyjelentőségű két kérdést egyáltalán nem politikai szempontból kívánjuk taglalni, de társadalmi vonatkozásban érintenünk kell, mert hiszen mindkét kérdés olyan, hogy a legközvetlenebbül érinti nemcsak az ország politikai, de talán közvetlenebbül és súlyosabban az ország társadalmi életét. A választójog megvalósításával kapcsolatban a szocziáldemokrata párt a múlt vasárnap tudvalevőleg kimondotta az általános tömegsztrájkot tehát legközelebb egy adandó jelre a munkásság leteszi szerszámait és pihenni fog a műhelyekben a munka mindaddig, mig a választójog megvalósítása tekintetében az illetékes tényezők megnyugtató nyilatkozatot nem tesznek. Nem taglalhatjuk, hogy ez a nyilatkozat milyen legyen, mert hiszen akkor már a politika mezejére csapnánk át, csupán azt állapítjuk meg, hogy ha tényleg megáll a műhelyekben a munka, ez végtelen kárára lesz nemcsak a munkája után élő munkásságnak, hanem ezzel kapcsolatban a magyar iparnak, a magyar kereskedelemnek, általában a magyar nemzetgazdaságnak is. A nagy harc küzdelmét megfogják érezni elsősorban azok a városok, ahol az ipari munka túlsúlyban van és ott bizony ki fog hatni a munkaszünetelés az egész vonalon, még a hivatalnok emberek életére és megél-
