Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 74. szám

Esztergom, 1913.

XXXV. évfolyam. 74. szám.

Vasárnap, szeptember 21.

P0LIT1HRI és TRRSRDRLMILFiP.

SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL

SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DR GRÓH JÓZSEF

FŐMŰNKATARS:

DR KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ

LAISZKY JÁNOS.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

i EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR.

T NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

J HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT t KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

A minden-államosítás.

Nincs ország a földkerekségen, hol az államosítási láz akkora volna, mint Magyarországon. Itt az emberek minden hibának orvosságát, minden hiánynak töltelékét az államtól várjak. A legnépszerűbb jelszó, amely bármely gyülekezetben nyomban közszájra kerül, az : Államosítsuk! Ettől visszhangzik szünetlenül és egyre hangosabban egész Magyarország.

Ha a közigazgatás egyes megye-urak kötelességmulasztásai és magán uripassziói miatt rendetlenül folyik: államosítsuk! Ha a jegyzők nem működnek a felsőbb hatalmak szájaíze szerint: államosítsuk! Ha a rendőrség kevesebb személyzete miatt nem bírja a rendet kellően fenntartani : államosítsuk! Ha az orvosok a fölös munka miatt nem tudnak hivatásuknak megfelelni: államosítsuk ! Ha a község iskolája nagyobbításra vagy újjáépítésre szorul: államosítsuk ! Ha kevésbbé életképes, még inkább : államosítsuk ! Ha az utak járhatlanok: államosítsuk! Sat.

Szóval : mindenkit és mindent — államosítsunk !

Más kultúrállamokban arra törekszenek, hogy az államnak gyámkodó nyűgét, ahol csak lehet, kikerüljék, jól tudva azt, hogy az államhatalomnak minden térfoglalása a közszabadság rovására megy. Nálunk éppen megfordítva történik : amit csak lehet, minden jogot az állam kezébe akarnak adni, meg nem gondolva, hogy a polgárok szabadsága ennek minden egyes előreléptével szűkebbre szorul.

Kinek jut eszébe nálunk, hogy az államosítás valameny- nyi tényével egy-egy hatalmat adunk ki kezünkből, melyet soha többé vissza nem szerezhetünk ! Ki gondol itt annyira előre, hogy ez a minden-államosítás növekvő láza előbb- utóbb a Madách megálmodta falanszteri korba fog bennünket sodorni, melyben a polgárok szánandó gépies lényekké, puszta számokká válnak !

Szó sincs róla, az államosításnak is megvan az észszerű szüksége és jó oldala ; de csak kivételes esetekben és mindig kellő mértékkel. Egészen helyes például, hogy az állam a nemzetiségi vidékeken a népiskolákat kezébe veszi s ezáltal a magyar nyelv terjedését hatalmával jobban biztosítja. Helyes, hogy a közbiztonság s a célszerű egyöntetűség kedvéért a rendőrséget hatalmába vonja. Helyes, hogy minden közcélra alakult vállalattal, intézménnyel, testülettel szemben érvényesíti ellenőrző hatalmát nemzeti szempontból s a polgárok egyéni jogainak megvédése végett. De teljesen helytelen, hogy a nyújtotta védelem vagy anyagi támogatás fejében minden jogot, minden beleszólást eltulajdonítson tőlünk.

Pedig a magyar államosítás legtöbbje ilyetén rideg államosítás ! Mihelyt a magyar állam valami ügyben átveszi az állandó tútor szerepét, mihelyt a gyámpénzt folyósítani kezdi: mindjárt megszünteti az oltalma alá vett polgárok szabad rendelkezését. S ez nem is róható fel nagy bűnéül, mikor a polgárok maguk szaladnak hatalmas szár„Esztogom és Vidéke“ tárcája.

A világteremtéshez.

Irta : Sárkány Sándor.

Midőn az Eg kegyelme a Földre leszállt s világra gyullott a pokol setétje elő állt Sátán :

— Egek Ura! Nem igazság ez mégse, hogy birodalmam elveszed ;

nem lehet ott dicső a munka, hol az Igazság elveszett.

Hiaba alkotsz bármi szépet a porba lenn : a munka dőre.

Viselni fogja bár a képed, de megrontom és féreg lesz belőle.

S hiába alkotsz. Nevedhez való nem lesz más csupán a keret; hasonlithad hozzád a földlakó, ha bensőjében az ur én leszek.

És szólt az Ur :

— Legyen fél részben hát neked hatalmad s fél részben az ur én leszek.

S amint a fél nap elrepült a földre sötét nehezült.

Sátán repült az éjszakába.

Gonoszság, Gazság követte nyomába; Felbérelte a Bűnt, Halált.

De hasztalan. Talajra nem talált, mert a sötétben csillag égettf s ez hirdette az Istenséget.

Sátán dühös lett. Újra megjelent, s ekép beszélt az Ur előtt :

— Kisebb lettem, mint ezelőtt. Mindenem od’adom cserébe, ha enyém lesz a hegyek érce.

Az Egek Ura mitsem sejtve od’adta amit kért cserébe.

Sátán boldogan nevetett, mert az ércből pénzt veretett,

így lett az Űré éj, s a nap, s minden, minden az Ég alatt.

Sátán csupán a földbe’ túr, és mégis ő a földi ur . . .

A percentkirály.

Irta: Petrássevich Pál.

Egy őszi estén nehezen ereszkedett alá a szürke köd a városra Úgy látszott, mintha az a sok évtizedes por felszabadult volna a hivatalok néma aktáiból és a városon tartotta volna korzóját. Unalmas szürkeség mindenfelé. S mégis ez

az est lett ennek a vidéki városnak sötétemlékü, fényes estéje. A városi nagy vendéglőből az őszi ködbe kifelé kacagó fénysugár legalább ezt a fényes estét hirdette, miközben a nehéz ködpárában nagy árnyfantomokkal játszott. Hát ezek a ködrémek vájjon mit jelképeztek? . Talán valakinek a sötét végzetét ?... A szürke hivatalnokok fényes estéje volt ez az est: egy hivatalnoktársukat ünnepelték. Egy szerény hivatalnok utolsó estéje volt ez a ködképes est.

*

A vendéglő nagy éttermében már együtt ült az úri társaság, csak még a „percentkirályt“ várták. Őt ünnepelték királyi kitüntetése alkalmából. Most, hogy a társalgás fonala egy pillanatra megszakadt, kezdtek nyugtalankodni, hogy még nincs itt. — Nem baj, várunk még egy keveset — mondogatták. Vártak még egy keveset, azután sokat, végül megindult a találgatás, hogy miért késik az ünnepelt. Kényelemből nem teszi ezt a percentkirály, mert ő ép oly szigorú kötelességének tartja a társas összejöveteleken pontosan megjelenni, mint a hivatalban és ő kötelességei teljesítésében a nevetségig lelkiismeretes — mondották az egyik párton.

— Valami bogara támadt talán az utolsó pillanatban a különös medvének — mondogatták a másik parton.

— Az már igaz, hogy furcsa egy ember ez a percentkirály — szólalt meg egy hang a másik párton.

— Voltaképpen miért is nevezzük ezt az embert percentkirálynak ? — kérdi egy újabb hang.

Erre Strauch Pepi, a társaság hivatalos tolmácsa vette át a szót :

— Hát egyszerűen azért, mert a mióta ez az ember városunkba tette a lábát, egyebet sem tesz, mint üzleteket közvetít, a melyekből percentet követel. És ezt olyan lázzal végzi, mintha rögeszméje lenne a meggazdagodás.

Olyan gazdag akar lenni ő is, mint a gyár- és trösztkirályok.

— De kinek akarja ezt a vagyont gyűjteni, csak nem magának, hiszen neki nincs családja ? — kérdezgették.

— Bizonyos, hogy közcélra nem gyűjt ez az önző pók ? — jegyezte meg valaki.

— Hogy nem valami önzetlen ember, az már' egyszer bizonyos, mert zárkózott, bizalmatlan, mint minden önző ember — szólalt meg egy újabb hang a társaságból.