Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 66. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. augusztus 24. nyos, sőt bizonytalan számú íelnőtt és még több gyermek elpusztulására vezet. Kétségtelen, hogy ez az országos drágaság a népességi statisztikában is igen nagy hézagot üt majd. Tapasztalhattuk, hogy az utóbbi években a drágaság átka alatt kesergő nép zokogó panaszát, láthattuk: nemcsak egy családot, s nemcsak ezer családot, — hanem hivatalnokot, kereskedőt, gazdát, iparost, munkást, szóval minden fokú társadalmi osztálybeli embert, tehát: mindenkit egyaránt sújtott a drágaság. Történtek közben — fokozatosan — egyes intézkedések, létesítettek szabályrendeleteket, de ezek mind nem értek semmit. Ezek csak az áru- sitás megrendszabályozásának formalitása gyanánt szolgáltak. A nép jogos panasza semmiségbe veszett. Majd jött a balkáni komédia, ami csak egy újabb veszedelmet hozott. Jött a pénz-krizis, — jöttek az elemi csapások, s verte a népet a magyarok Istenének sújtoló karja. Ám a vezetőférfiakat a parlamentben lekötötte teljesen a politikai láz . . . Senki sem tagadhatja, hogy az államnak igenis módjában áll, hogy ha nem is mindenben, de a megélhetés rendes föltételeiben a drágaság, elsősorban a tej- és húsdrágaság ellen hathatósan beavatkozni. adag szörpöt, (állítólag kávét) amit egy darab „ komiszár “-ral (komisz kenyér) fogyasztanak el. De nem sokáig tart a mulatság. A legénységet a „bújsz ki“ (Antreten) riasztja fel, mire mindegyik felkapja hátbőröndjét, magára övezi oldalfegyverét, felcsatolja tölténytáskáját, vállára veti fegyverét, egyet ránt a zubbonyán s beáll a sorba. Ekkor már a sor előtt állanak: őrmester ur Levicsek, a kadétiskolából alig kikerült tiszthelyettes és hadnagy ur Ottokár von Zielhau- sen is. A hadnagy ur a kardját ide- oda vetve mutatja, hogy ő egészen más planéta lakója. Mély orrhangon osztogatja parancsait s mintegy gondos anya bálbamenő leányain, igazit a hadfiak ruházatán hol itt, hol ott. Hangos kardc^örtetés és éktelen lárma jelzi a század atyjának, kapitány ur Brúnó Krbacseknek megérkezését. Látszik a kapitányon, hogy az éjjel reumája megint gyötörte, mert nagyon haragos. Az egész század remeg. A konyha felé veszi lép-, teit, dühösen széthúzza bajuszát, ami a rossz kedvnek a jele. A napos feszesen felé megy, három lépéssel előtte megáll mint cövek s megteszi jelentését, A kapitány vizsga tekintete végig fut rajta, s bár szeme egy gombján megakad, szó nélkül tovább megy. Benéz a konyhába. Mi fan a létszám ? — kérdi. (Most Ha igazságnak íogadjuk el azt, hogy európai, avagy világtünet ma már a drágaság, amelyet lokális eszközökkel leküzdeni nem lehet, — mégis addig, a mig erre nemzetközi, avagy az egész földrészekre kiterjedő hódításra megoldást nem találnak, igenis lehetséges a drágaság okait kiirtani. A mai nehéz viszonyok és körülmények itt-ott exkusálják a drágaság egyes állapotait. De nem mindenütt. Legyen vége már a folyton növekvő drágaságnak. Ne képzeljük kórtünetnek a drágaságot; ennek az útjai — akár a végzet útjai — kifürkészhetet- lenek, kiszámíthatatlanok. Ne legyünk önzők, azzal a szándékkal: „én bírom; bírja, nyögje hát más is.“ Mert ha a jómódban élők nem is érzik annyira a mindinkább fojtogató drágaság rettentően nyomasztó súlyát: keserves könnyekkel fizeti meg azt a mindennapi kenyérért verejtékező és robotoló polgárember, a megélhetésért táradozó és görnyedező hivatalnok-ember. Álljanak munkába azok, a kiknek dukál, — álljanak munkába, legyenek résen az illetékes fórumok és hatóságok s akkor véget lehet vetni az uzsorások uralmának. (s. i ) tanul magyarul, s amikor csak teheti igy beszél, mert hogy őrnagy lehessen, átlép a honvédséghez). A szakács azonban azt, hogy „létszám“ nem érti, ő csak „Stand“ szót ösmer, ezt hallotta mindig. Abban a hiszemben, hogy a kapitány ur azt kérdi, hogy mi lesz a menázsi, feleli „gombóc“. — Du Esel! — jegyzi meg a százados ur.-- Igenis préziis, siet válaszolni önérzetesen a szakács Következik a rapport. Ez egy pár bakancstalpat, az kétnapi szabadságot kér. Megadják. Egyik rosszul tisztelgett: két napi egyest, másiknak nincs meg az előírásos 12 szög a bakancs talpában : hatórai vasat kap. Kapitány ur Krbacsek igazságos ítélete ellen nincs apelláta. A századirodába is bemegy még, az ügydarabot aláírni. Nem a legnagyobb rendet találhatta ott, mert a betett ajtón át pörös lárma hallatszik ki. Majd kinyílik az ajtó, a század elé megy, szemeit végigjártatja a legénységen sorakoztatja őket, kardját megforgatja feje fölött, s bakáék délcegen, vidám kürtszó melleit, ki- masiroznak a gyakorlótérre. A kaszárnya csendes lesz, minden nesz elül, csupán a kiállított őr egyhangú kopogása veri fel a némaságot. G. M. Bajok a munkásbiztositás körül. Ismeretes, hogy a kereskedelemügyi miniszter az Országos Munkás Betegsegitő és Balesetbiztosító Pénztár folyó évi költségvetését nem hagyta jóvá és utasította a pénztárt, hogy uj költségvetést terjesszen föl hozzá. A minisz eri jóváhagyás megtagadásának oka az a sokszor panaszolt körülmény, hogy a betegsegitő pénztárak személyzeti kiadása nagy arányban növekszik. így például az Országos Munkásbetegsegitő költség- vetésében tavaly még csak 515.000 korona volt az igazgatás költsége, erre az évre azonban már 1.034 000 koronát állították be a személyzeti kiadás tételeként. Ily módon tehát az állam hozzájárulása nem 1.300 000 korona lenne, mint amennyit a keres kedelemügyi tárca költségvetésébe befoglaltak, hanem 1,714.000 korona. A kereskedelemügyi minisztérium azonban nem egyezett bele a személyzeti kiadásoknak ily nagyarányú szaporításába és most az Állami Munkásbiztositó Hivatal tárgyal az Országos Munkásbetegsegitő Pénztárral az uj költségvetés összeállításának ügyében. Ez a rendelet egyenesen a szenzáció erejével hatott a be nem avatottakra, mert az, hogy tisztviselőkkel már felvett fizetéseket az állam visz- szafizettessen, nálunk tán még soha meg nem történt. A beavatottak azonban tudják már régen, hogy az Országos Pénztárnak veleszületett nagy bajai vannak, amelyeket minél tovább takargatnak és próbálnak szépitgetni, a gyökeres orvoslás annál nehezebb lesz. Néhány héttel ezelőtt a Gyáriparosok Országos Szövetségében vita volt a munkásbiztositás reformjáról s ez alkalommal ott Borbély Lajos igazgatósági tag egy elaboratumot terjesztett elő, melynek adatai és eredményei elől elzárkózni nem lehet. Ezt a munkálatot, melyet most mindenben megerősít a miniszter döntése, tartalmának érdekességénei fogva a következőkben ismertetjük; Öt év múlt el az 1907. évi XIX. t.-c. életbeléptetése óta s ezen idő csak arról tett tanúbizonyságot, hogy e törvényalkotás elhibázott s ha nem akarjuk a munkásbiztositások csődjét, sürgős és gyökeres reformokra van szükség. A gyakorlati élet követelményeit figyelmen kívül hagyó anyagi intézkedések, főleg azonban a hibás szervezet és a drága adminisztráció a főokai az eredménytelenségnek. A törvény a szervezet kérdését a teljes centralizáció és egységesítés jegyében vélte leghelyesebben megoldani, mely mód azonban az egységesítés helyett egy óriási, rendkívüli kök séges, széthúzó és nehezen mozgó bürokráciához vezetett, mely céljának semmiképen sem felel meg s bevételeinek nagy részét önmaga emészti fel. Az Országos Pénztár adminisztratív kiadásai az utolsó négy évben (az Országos Pénztár ugyanis 1907. november hó végén kezdte meg működését) a következőképen alakult: 1908. évben 1,497.706 K 1909. évben 2,094.002 K 1910. évben 2,677.858 K 1911. évben 3,633.244 K Ezen költségvetéshez az állam az 1908. évben 189.800, 1909. és 1910. években évi 400.000, 1911-ben pedig 600 ezer koronával járult. A költségek nagy része tehát az autonómiára, a munkásokra és legnagyobb részben a munkaadókra nehezedett. Ugyanezen időben a kerületi pénztárak adminisztratív kiadásai a következők voltak: Év Kezelési költségek Orvosi költségek összes adminisztratív kiadások 1907 833.123 730.798 1,563.921 1908 2,400.455 2,501 624 4,902.709 1909 2,800.657 3,048.121 5,848.778 1910 3,244.713 3,364.831 6,609.544 1911 4.538.005 4,623.820 9,161.825 Összegezve az országos pénziár és a kerületi pénztárak adminisztratív kiadásait, a következő számokat kapjuk : 1908 évben 1909. évben 1910. évben 1911. évben 6,399.785 K 7,843,770 K 9,287.402 K 12.795.069 K Egy tagra esett adminisztratív kiadás: 1908. évben 9.68 K 1909. évben 8.65 K 1910. évbeu 9.28 K 1911. évben 11,48 K Az adminisztratív kiadások tehát évről-évre erősen emelkednek úgy abszolút összegben, mint tagonként számítva. Ha azt az arányt vizsgáljuk, melyben a kerületi pénztáraknál az adminisztratív költségek az összes kiadásokkal szemben állanak, még szomorúbb eredményekhez jutunk. Év összes kiadás Adminisztratív költség 0|o-ban 1907 5,003.037 1,563.922 31 1908 14.777.014 4,902.079 33 1909 16,292.057 5,848.778 35 1910 18,767.478 6,609.544 35 1911 24,523.605 6,151.825 37.7 így festenek a betegsegélyezés eredményei papiroson, azonban még ezek is csak látszólagos eredmények. Mig ugyanis látszólag a bevételek fedezik a kiadásokat, sőt némi felesleget tüntetnek fel, valóságban a pénztárak óriási deficittel dolgoznak, melyek az utolsó évi jelentés szerint nyolc millió koronát is meghaladtak s mely összeg évről-évre emelkedni fog. Ezekhez a számokhoz igazán nem kell kommentár. Ezekből mindenki könnyen képet alkothat magának arról, hogy tudja betölteni hivatását egy intézmény, melynél az évi bevételek egyharmad része nem folyik be, második harmadát pedig nem a tulaj- donképeni cél elérésére fordítja, hanem az alkalmazott orvosok és óriási számú hivatalnokok existencia-biztositó pénztárai lesznek. Hogy mi az oka a horribilis adminisztratív költségeknek, mely teljes
