Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 66. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 66. szám. Vasárnap, augusztus 24. FOLITIKRIés TRRSRDfíLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., \ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. f 4 FELELŐS SZERKESZTŐ: FŐMUNKATÁRS: DK GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K i EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. T NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. J HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT * KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Meddig tart még? A drágaság ma egyetemes baj, mindenkinek a napi baja. Országos szerencsétlenség, a mely egyre nagyobbá lett és az egész társadalmi életünket a tönk felé sodorta. Hogy ez nemzeti csapás, tudja az egész társadalom. Legföllebb az agrár és merkantilis hangulat nincs teljesen egymás mellett. De az általános meggyőződés világosán az, hogy a baj okainak a kikutatása és elnyomása az a cél, amiben a kereskedelemnek és a földmivelésnek ugyanegyet kell értenie. Kétségbe nem vonható, hogy a drágaság ellen való harc másként, mint a legkülönbözőbb gazdasági nézetek kiegyenlítésével és valamennyi gazdasági osztály lojális közreműködésével nem lehetséges. Mindaddig, „Esztergom es Vidéke“ tárcája. Elhallgatom . . . Elhallgatom édes szavát, Mámorosán hallgatom S önfeledten lepdegélünk Kettesben a tóparton. Ajka csendes suttogása A lelkemnek szárnyat ad . . . S lassan a magasban érzem A viharvert szárnyakat. Hangját, szavát, suttogását Szárnycsapásnak képzelem . . . Lebegünk a világűrben, Gyorsaságunk végtelen. A nap, hold és csillagok közt Szédülettel elfutunk S a mennyország útjaiba Kapcsolódik az utunk. Szőke fürtök vesznek körül Szőkefürtü angyalok S a mi léptünk önfeledten Angyalok közt andalog. A szeráfok himnuszt zengnek Mosolyognak a szentek . . . Fölcsendül az Isten szava : . . . Boldogok, kik szeretnek ! . . . Papp Mátyás. amíg a gazdák a pusztító drágaságban csakis merkantilis érdekeket keresnek, a kereskedelmi érdekek szószólói pedig a kereskedelem jogos érdekeinek veszélyeztetését sejtik : addig le van szerelve mind az a társadalmi erő, amely az állami intézkedéseket eredményre vezethetné. Pedig eléggé, sőt túlságosan világos az, hogy a mesterséges drágításnak előnyeiben a gazda ép oly kevéssé részesül, mint a tisztességes kereskedő, — hisz a drágaság kierőszakolt milliói a nem tisztességes gazdasági elemek zsebébe vándorolnak. Nem érthető tehát, hogy a gazdasági és társadalmi élet jogszerű és lojális tényezői között miért lehetséges ebben a részben akármiféle nézetkülönbség ? A drágaság ma korkérdés, e miatt mindinkább jobb lesz Reggel a kaszárnyában. Félöt az idő. A hosszú kaszárnyaszobában már csak gyéren pislog a keresztlábu asztal fölött függő lámpa. Gyönge fekete füst oszlop húzódik ki belőle, látszik, hogy sokáig nem bírja, de nincs is rá szükség, hivatását betöltötte. Az asztalon, a lámpa alatt, fejét könyökére támasztva alszik mint a nyúl, a század éber őre, az inspek- ciós. Szájában, mely széles mosolyra nyílik, rövidszáru pipa lóg. Álmában ugylátszik otthon van, mosolya legalább ezt bizonyítja a kaszárnya misztériumaiban járatos embernek. Ha kolbászt vagy valami más jó harapni valót látna álmában, talán kiesnék szájából hű társa. A közeli toronyóra jelenti a pir- kadást. Mély csengésű ütéseinek utolsó akkordjai aligha meg nem ütötték a fülét, mert talpra ugrik, kitekint az ablakon látván, hogy az idő anélkül, hogy ő annak futását ellenőrizte volna eljárt, mint egy mohamed ulema, vontatva elkezdi énekelni: a-uf! A felelet egy-egy kínos, fájdalmas horkanás, egy kette szakított félhangu ásitás s aztán ismét csönd lesz. a megegyezés, tökéletesebb lesz az általános, országos jellegű megmozdulás a baj kiirtására. Az élet-igények túlcsigázottak, a luxus annyira megnövekedett, hogy a másik oldalon semmi sem maradt. Szakadatlan gazdasági osztályharc jelöli meg Európaszerte a drágaság diadalát. A pénz vásárlási ereje egyre gyöngül az árúcikkekkel, különösen az élelmi cikkel szemben. És mindennél jobban meggyöngült a húsfélékkel szemben. xA pénz vásárlási erejének a gyöngülése pedig már nem is ok, hanem okozat. Sokszor úgy tűnik fel, mintha a szocialisták „örökös sztrájkja és túlcsigázott követelései“ volna az oka az árak kínos emelkedésének. Másszor pedig, mintha a polgári osztályok „mértéktelen gazdagodási törekvése“. Ellenben az igazi Egy még magasabb és nyujtot- tabb hangon kiejtett „a-u-uf!“ következik, mire elkövetkezik a század harcképessé tétele. Egyszerre megelevenül a kaszárnya. A bakák felugrálnak ágyaikra s a „rechni“-ről (polc) leszedve ruháikat, elkezdenek öltözködni. Fülsiketítő zaj, lárma, szitkozódás, nevet- gélés, köhögés és ásitozás között történik ez meg. Az általános zajra felébred frájter ur Somogyi is, ki látván, hogy némely harcfi a toalett fogásaiban mily ügyetlen, buzdít il> eténképen : — Ha odamegyek, azt a . . . hát igy meg úgy . . . A sarokban káplár ur Massányi is megszólalt már. Még néhány percig lustálkodni fog, de a magára göngyölt „la.itung“ (Leintuch) lepedő és „dekli“-t egy kissé már meglazítja. A trombitás, kinek bakancs-szija szakadt el, elég hangosan és nem éppen hízelgőén mondja el véleményét a bakancsszij feltalálójáról és készítőjéről, mig a dobos kamerád azt fejtegeti, hogy miért kellene minden szeszgyárat felgyújtani, tulajdonosaikat meg felakasztani, mert úgymond : vigettt'k mar még kő dögőnyi a szegény bakának, olyan drága a snapsz. okokat még csak meg se tudják állapítani. Csak annyi bizonyos, hogy az állami beavatkozás eddig keveset volt képes enyhíteni a fogyasztok egyetemes ínségén. Persze ez az eredmény nem azt jelenti, hogy ennélfogva meg kell szüntetni minden beavatkozást. Ellenkezőleg: a modern államnak — bármik legyenek is az igazi okok — nem szabad összetett kézzel néznie a túlcsigázott árak szörnyű rombolását. És ha Magyar- országon ma van igazi, nagyra kész szociális politika, akkor annak itt, elsősorban itt és utoljára is itt van az igazi helye! Hisz senki le nem tagadhatja, hogy minden percent, új áremelkedés a kisemberek és a széles alsó-osztályok életboldogulását falja fel. Mindig bizoInfanteriszt Kovács a Berti cigánynyal évődik, de már célt téveszt. Berti rá se hallgat. Barna arcán mély fájdalom tükröződik, hogyisne, mikor tegnap hozta hírül Krajcsik anya, hogy felesége a zsandár urakkal szü- rönközik. Ebben az éktelen lármában, mint egy intő szózat belecseng a riadó „tra-ta-ta-ta-ta“-ja s káplár ur Massányi fensőbbsége 'érzetében egyet káromkodva kibúvik az ágyból. Látványszámba megy a most következő zene-bona. Mosdás, fésül- ködés, bajuszkipödrés, ágycsinálas, söprés, porolás, takarítás, ajtócsapkodás, fűszerezve a frájter és káplár, az inspekciós és napos urak harsány parancsszavaitól, úgy hogy a legénységi szoba legnagyobb ura a firer ur Hilgert sem képes tovább bepácolt állapotban megmaradni, miért is otthagyja Morpheust és kilépked a kúthoz mosakodni. Öltözködését rövid pár perc alatt befejezi, azután magához rendeli a sarzsi urakat, ellépked minden ágyhoz, a katonáéinál hires vizitre. A vizitelés éppen végét éri, midőn a napos káplár torkából egy édes szózat reggelire hívja a vitézeket. Nosza ki-ki kapja „sálká“-ját, szalad I vele a konyhába, ott belemérnek egy
