Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 65. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1913. augusztus 20.

harciasságot, de ne verekedjünk egymással és ne fecséreljük el apró portyázásokban a nemzet erejét. Tanuljuk meg Szent István szándékát, amely az volt, hogy a nemzetet e földhöz egy szilárd alkotmány és oly népjogok köthetik, amelyekben a boldogságra való törekvés a főcél. Hiszen az ország első nagy szervezője is ezt akarta és úgy ő, valamint az alkotmány, amelyet magyarjai közé plántált, ennek köszönheti halhatatlanságát. Amikor nagy elvének áldozunk és szentséges jobját kö- rulhordozzuk a nép között, a mely ez alkalomból ezrével tódul Buda várába, gondoljuk meg, hogy az ő harcai nem voltak a harcért, hanem ellenkezőleg a béke érdekében. Egy erős, fejlődésre képes Magyarországot óhajtott ő megteremteni, egy Magyarországot, a mely nagyobb határával a Kelet felé van beszögelve. Itt nagy szükség van az erős államiságra, az erős nyugoti államiságra.

Szent István nagy bölcsességére vall, hogy ezt hagyományozta és hogy minden téren alkotott újitasában tisztára az a szempont vezette ! Magyarországból csak kulturállam lehet.

A Kelet mai állapota igazolja, hogy milyen igaza volt

tikai helyzetben. A teljes erővel megindult politikai mozgalmak nem csak hazánkban, hanem egész Európában valóságos vihart támasztottak Anya- szentegyházunk ellen. A vatikáni zsinat, Róma elfoglalása, a papa vatikáni fogsága, a katholikus francia monarchia megsemmisítése, a győztes porosz protestánsok hegemóniája Németországban, Bismarck kultúrharca, az infallibilitási dogma kihirdetése úgy a külföldön, valamint idehaza Magyarországon, a vallások egyenlőségéről szóló 1868. évi Lili. t.-cikk és a népiskolákról szóló törvényjavaslatok izgatott tárgyalása, a katholikus autonómiai kongresszuson feltámadt antiklerikales hangulat, a szabadkőművesség és a zsidóság rohamos előnyomulása a politikai, a közélet és főként a sajtó terén, mintegy száz poklot és ezer ördögöt zúdítottak Anyaszentegyházunkra. Any- nyi papgyülölő, egyházellenes szeny- irat soha sem jelent meg még, mint 1868. és 1873. között a könyvpiacon és a ponyván. Még a színházakban is folyton egyházellenes, papellenes színdarabokat játszottak. Az Anyaszentegyházunk hajójának eme rettenetes viharok, szélvészek között valóban egy olyan erőskezű, nagy- tudományu, bölcs és el relátó, főként egyénileg érintetlen, hozzá nem férkőzhető, acélerős jellemű kormányosra volt szüksége, mint aminőnek Simor János bizonyult. Az ilyen férfiú oda merte vágni a mindinkább üzleti szelleművé átmenő sajelső királyunknak, Szent Istvánnak. Még ma is, telefon és repülőgép idejében nem különbek az állapotok ott és nem jobbak az emberek, nem pallé- -rozottabb a lelkűk, mint amilyen volt a honfoglalás idejében a magyaroké. Csak vegyünk elő bármilyen ujságla- pot és olvassuk el pirulva a balkáni vérengzésekről szóló krónikát.

Olvassuk el és akkor bízvást szent áhítattal fogunk nézni a szent job felé.

M—ó.

Hiányzó műemlékünk.

Irta : Dr. Kőrösy László.

Szent István monumentális emlékszobra valóban régóta hiányzik az ő szülővárosában. Pedig nálunk kellene az ő kultuszának teljességét találni.

Budapest legszebb új templomát Szent István királyunk dicsőségére szentelte föl és a főoltáron apostoli szobrát helyezte el. Ugyanaz a hivatott képfaragó művész, Strobl Alajos alkotta a főváros legérdekesebb lovasszobrát, mely a Mátyás templom környékét díszíti a föiséges halászbástyán. Ez a román stilű műemlék valóban kifejezi hazánk szivében Szent István király országos tiszteletét.

És Esztergom, a dicsőséges

tónak, hogy: Tisztelem, becsülöm azt a sajtót, amely igazat ir, mert ettől nincs okom félni; ha pedig nem igazat ir, hazudik, ezt a sajtót megvetem.

Legádázabb politikai ellenfelei sem merték az ő egyéniségét kikezdeni és ez a kistermetű ércszobor- alaku férfiú, valóságos acélember, oly óriási tekintély volt nemcsak papsága, hanem az államférfiak és politikusok előtt is hogy Esztergom hatalmas politikai tényező fogalmát jelentette, amellyel számolni kellett. A nagy taktikus, Tisza Kálmán miniszterelnök ezt jól tudta és midőn a mindinkább szabadkőműves befolyás alá kerülő Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter valamely kényesebb természetű egyházi vonatkozású és közoktatásügyi javaslattal járult a minisztertanács elé, Tisza Kálmán miniszterelnök folyton utasította Trefort-ot, hogy „Intézd el az ügyet előbb Eszter gommal! A zsidó-keresztény polgári házasságról benyújtott javaslaton kívül Tisza Kálmán 15 éves, hosszú miniszterelnöksége alatt szüneteltek az egyházpolitikai kérdések. Ez pedig Simor miatt történt, kitől Tisza mindig tartott és a polgári házasság ügyét az ő életében szóba se merték hozni, mert Simor János olyan férfiú volt, aki, mint Samassa József egri érsek oly jellemzően mondotta a fölötte tartott emlékbeszédében — „Egyenesen és emelt fővel iárt.“ Nem görnyedt meg senki előtt,

király szülőhelye, ma már Geyza fejedelem várbeli lakásában tisztelheti Magyarország Betlehemét. Simor János hercegprímás örök érdeme, hogy azt az elhanyagolt termet művészeti becsű románstilű remek kápolnává alakíttatta át.

A kegyelet megtisztított útja azonban még tovább vezette Szent István szülővárosi kultuszát. Az apostoli kettős kereszt és a szent korona drága szimbóluma ott tündököl ma már villanyos ragyogásban az ő szülőházán.

Mióta a Gondviselés Bogi- sich Mihály püspököt Esztergomba vezérelte, azóta Szent István ünnepeink magasztosab- bak lettek a régi magyar énekek zengésétől, őseink buzgó- ságát támasztotta föl nálunk is.

Haladjunk azonbary még tovább a kegyelet útján. És utunk még fölségesebb cél felé vezérel. A hiányzó Szent István király szobrához. Erről elmélkedjünk ma, midőn az ő ünnepe teszi fogékonyabbá kegyeletünket.

Vájjon elképzelhető-e valahol másuit az ő monumentális műemléke, mint az ő szülőhelye fölött imponáló bástyán? Ez a környezet felelne meg valóban a hiányzó szobornak.

Mai művészeink és mestereink már sokféle eddig látsza- tos képtelenséget is megtudnak oldani. Az öntőműhelyekben nagyarányú üres ércszobi ok keletkeznek. Az ilyen alkotásnak a súlya a minimumra szál, de tartóssága azért nem csökmert sem bűn, sem kötelezettség, sem lekötelezettség nem terhelte. A íehetség, képzettség, munka és kötelességtudás vitték őt életpályáján, mely a legmagasabb polcon végződött. A primási székbe ragyogó papi erényein, szeplőtlenségén kívül annyi hazafiui, polgári és emberbaráti erényt vitt, magában annyi erényt egyesitett, mint elődei közül kevesen. De az egyik erényben talán összes őseit fölülmúlta, ez az ő végtelen szerénysége, ki nem látszani, de lenni akart jó és aki épen azért sem színlelni, sem fondorkodni nem tudott. Mindenkivel szemben bőkezű, csak önmagával szemben gyakorolta az önmegtagadást. Mindenben előzékeny, szives, áldozatkész, de az erényből, igazságból, a hit változhatatlan elveiből, az erkölcsi igazságokból nem engedett, nem alkudott el egyetlen betűt sem.

Nagy élete áldás volt az egyházra, melynek igazait oly elszántan és határozottsággal és oly nagy te- kimélylyel védte, hogy Simor János neve félelmetes volt az egyház ellenségei előtt Áldásos volt a hazára nézve, mert a kiegyezés politikáját fölébe helyezvén minden kalandos politikának, a történelmi fejlődés kérlelhetetlen logikai következményeinek gondos mérlegelésével a mérséklet, az erőgyűjtés, a nemzeti erők konszolidálásának előmozdításán fáradozott.

Csodálatos volt magyar fajszere- tete és világos, népies, de azért minkén. A vasbeton ma mindenütt, ahol megerősítésre van szükség, csodálatos sziklakemény talapzatot teremt. És igy teljesen legyőzött az a látszatos képtelenség, mintha az ősi bástya teherviselő képessége a monumentális műemlék normális súlyát ki nem bírná.

Minden új szobor teremtésekor az első művészi kérdés a kedvező elhelyezés kérdése. Mert a szép szobor első célja, hogy érvényesülni akar. Látjuk fővárosunkban is a szűk tereken, az óriási falak közt cse- nevésző szobraink szánalmas helyzetét. Erzsébet királyné emlékszobrának már több évi viszontagsága volt. Az építőmesterek koloszális piedesztált akartak szintén koloszális költség- vetéssel a királyné szobra számára. Végre külföldi művészeknek kellett magyar kollegáikat, mint zsűri tagok, figyelmeztetni, hogy fölösleges a mesterséges talapzat, mikor a budavár egyik bástyája is a legtermészetesebb és kedvezőbb piedesztál.

Ilyen kedvező piedesztált kínál a szülőhely tölött emelkedő bástya, melyet ma már méltán elnevezhetünk Szent István bástyájának. Ez a történeti környezet való az ő emlészobra otthonára. A festői sziklára épült évezredes falak kövei és téglái minden esztergomi történeti esemény tanúi. Hiszen honfoglaló őseink a készen talált római- és szláv-uralom erődjét egyszerűen hatalomba vették, mert a nomád nép még

dig választékos, tuladunaias, magyar zamatos beszéde. Sem feltűnni, sem tündökölni nem akart az ő egyházi és világi beszédeiben. Magyaros észjárásának megfelelő és azzal mintegy stilszerü volt az előadása, a dunántulias nyelvezete. Az ő beszéde nem kápráztatott, hanem melegített. Könyekre fakasztotta, majd meg örömre gerjesztette hallgatóságát. Az anyaszentegyház elvont tantételeit oly világos, egyszerű és mindenki által megérthető módon tudta megmagyarázni, hogy a tudós és tudatlan egyformán megértette és élvezte. A népies szónoklat titkait talán senki nem ismerte annyira, mint ő. Nem a póriasságban, hanem a minél nagyobb tömegek eszéhez való férkő- zésben kereste a népiességet. Beszédeinek köteteiből valósággal meg lehetne állapítani a nemes értelemben vett, a milliók eszéhez és szivéhez szóló népies szónoklat szabályait.

Gazdaságában, háztartásában pontos és takarékos. Piimássága alatt mindenre bőven téliéit és ezen fölül fejedelmi, bámulatos alapítványai a tudomány, a művészet, a közművelődés, közjótékonyság, a tanügy, népoktatás, egyházi élet terén századok múlva is éreztetni fogják Simor János áldásos életének hatását. Akire halála után ráillett a klasszikus mondás : Non omnis moriar ! Def unctus adhuc loquitur! Áldott legyen emléke közöttünk 1