Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 5. szám

1913. január 16. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 kiterjesztéssel e javaslat tuda­tosan nem fukarkodott volna! A tanonciskolái végzettség, az egy helyben lakás, az egy gazdánál, vagy munkaadónál való tartózkodás igazolása meny­nyi zavarral, kellemetlenséggel és — közigazgatásunkat ismerve — erőszakos megrövidítéssel fog járni, azt majd csak a ki­vitelt szinte lehetetlenipp körül­mények fogják megmutatni. Szóval : szerencsétlen alko­tás minden izében ez a javas­lat; s az ország legnagyobb ér­deke, hogy törvényerőre ne emelkedhessek. Honpolgárok ébredjetek, le­gyetek résen és ne késsetek tiltakozni a fenyegető jogfosz­tás ellen ! » ♦» ♦» -*♦- ■++ ++ -*♦- -♦ Dobozi és felesége halálának színhelye. A mohácsi veszedelem gyá­szos idejének egyik legmegha- tóbb epizódja Dobozi Mihálynak és feleségének vármegyénkben történt szomorú halálesete. Nem­csak egykorú történetírók tar­tották érdemesnek megörökíteni a hős nemesnek' és hűséges élet­társának megindító végét, hanem ujabbkori költők és festők is al­kalmasnak találták a művészi feldolgozásra. Kisfaludy Sándor: Dobozi Mihály és hitvese, Köl­csey Ferenc pedig: Dobozi cí­men irt róla szép költeményt. Székely Bertalan és Munkácsy Mihály gyönyörű képeket fes­tettek a hősiességnek s hitvesi hűségnek eme fölemelő törté neti esetéről. Ismeretes dolog, hogy az epi­zód megyénk területéhez fűző­dik. Az is tudva van, hogy Pi­lismarót község lelkes intelligen­ciája abban a tiszteletre méltó hitben, hogy Dobozinak és hit­vesének gyászos vígé határuk­ban történt, évekig tartó gyűj­tés után emlékjelet akart felál­lítani — Pilismaróton. A felál­lítás nemrég már közel volt a megvalósuláshoz, Mielőtt azon­ban tényleg megvalósult volna, olyasmi történt, ami kétségessé tette a pilismarótiakat hagyomá­nyos hitének alaposságát s evvel együtt az emlékmű felállítását is. Az emlékmű-bizottság tudni­illik közvetlenül a felállítás előtt — nagyon okosan! — a Tör­ténelmi Társulathoz fordult: mondana döntő véleményt, tneg- állhat-e a község lakosságának újabban egyes historikusoktól kétségbevont hagyományos hite, mely Dobozi és hitvese halálá­nak színhelyét Pilismaróira teszi. A Történelmi Társulat választ­mánya az esztergomi főgimná­ziumnak volt kitűnő növendé­két, Sörös Pongrác főiskolai ta­nárt és akadémikust bízta meg, hogy a Dobozi-emlékbizottság megkeresésére az epizód szín­helyéről megokolt döntő véle­ményt mondjon. Minthogy ez a kérdés nem­csak a pilismarótiakat, hanem Esztergom megyének egész in­telligens lakosságát érdekli, szük­ségesnek látszik, hogy a döntés­ről minél többen értesüljenek. Nekünk módunkban lévén a köz- érdeklődésnek eleget tenni, itt közöljük egészében a felkért ki­váló történetírónak döntő véle­ményét : „Azt hiszem, helyesen cse­lekszem, ha az emlék-bizottság iratával nem vitatkozva, a ren­delkezésünkre álló történelmi források alapján igyekezem rész­letesen megokolni azon állítá­som ... A hely a mai Puszta­marót. A kérdés eldöntésénél Bro- daricsnak a mohácsi ütközetről irt munkája s a Verancsics mű­vei közt kiadott magyar krónika jöhetnek számba; Zermegh és Istvánffy, kik szintén foglalkoz­nak az eseménnyel, a hely meg­állapításához nem nyújtanak meghatározó, illetve új adalé­kokat. Mint Brodarics Írja, a ma­gyarok és törökök összeütkö­zése az esztergomi érsek Marót nevű vadászkastélyánál, kirán­dulásra, mulatságra is használt birtokánál volt. Marót fekvését közelebbről meghatározza Ve­rancsics munkái közt kiadott magyar krónika, mely szerint a magyarok Heregy és Marótnál, vagyis e két hely közt egy tó­nál táboroztak. Ez utóbbi tudó­sításban azonban a tó említését nem tarthatjuk lényegesnek. Is­mételten találkozunk oklevelek ben, történelmi művekben tavak említésével oly helyeken, hol ma azok nyomát sem látjuk. A két tudósításból tehát az derül ki, hogy a maróti ütközet színhelye —■ ez a megállapítás szempontjából, elsőrendű argu­mentum, mivel a birtokos hatá­rozott megnevezése döntő abban, kinek a Marótjánál, tehát hol volt az összecsapás — az esz­tergomi érsek Marótja. Erről az Oláh-féle urbárium azt mondja, hogy Süttővel együtt pusztult falu, melynek határát a lábat- laniak élik, mit a nyergesujfa- lusiak rossz szemmel néznek. Pázmány urbáriuma szerint Ma­rót puszta, melyért a nyerges- ujfalusiak 4 forint évi bért fi­zetnek, egykoron falu volt. Az esztergomi érsekség Ma­rótja tehát úgy feküdt, hogy a lábatlaniák-, nyergesuj falusiak használhatták. Ha most ehhez az urbáriumokból meríthető, máris eléggé világos képet adó topographiai tájékozódáshoz hoz­záadjuk az említett magyar kró­nika Heregy-ét, a mai komárom- megyei Héreget, nem maradhat semmi kétségünk, hogy az esz­tergomi érseki Marót birtok, me­lyen Dobozi, hitvese és sok magyar vére hullott, a mai esztergo m me­gy ei Pusztamarót. Sörös Pongrác.“ Ha Sörös első és egyedüli volna, ki e megokolt véleményt vallja, akkor is-méltó lenne a hitelre nevének súlya s egyéni­ségének érdekeletlensége miatt. Ámde hiszen a színhely kérdé­sének régebbi elfogulatlan kuta­tói is ugyanerre az eredményre jutottak. így már 1827-ben egy Helischer nevű esztergomi pol­gár Esztergom megyéről adott leírásában Pusztamarótól állí­totta Dobozi halála színhelyé­nek. Az Esztergomi Ujság-nak 1865. évfolyamában pedig Csáka Károly bizonyította ugyanezt. Az meg nem is oly rég, mind­össze 5 évvel ezelőtt történt, hogy dr. Bagyary Simon főgim­náziumunk értesítőjében egy, a kérdést több oldalról megvilágo- sitó szépen megirt értekezésben mutatta ki a pilismaroti Dobozi­hagyom any téves voltát. Mi van tehát még hátra ? Semmi egyéb, mint az illú­zióról való lemondás s a kitűnt igazságnak készséges elfogadása! Tudjuk, megértjük : ez nem könnyű dolog. Egyéni ábrándról is nehéz lemondani, hát még ha­gyományos közhitről, melyet his­tóriai valószínűség patinájával vont az idők folyása! Mindamel­lett nem kételkedünk benne, hogy a pilismarotiaknak lesz akarat­erejük a lemondás áldozatára. Nem is tudjuk az ellenkezőt föltenni róluk, mert azoktól, kik az emlék felállítása előtt okos­ságuk nyilvánvaló tanúságául a legilletékesebb fórumhoz fordul­tak döntő ítéletért, mást nem várhatunk, mint — hogy az íté­letet elfogadva férfias önlegyő­zéssel egyszersmindenkorra le­mondjanak községük hamisnak bizonyult történeti dicsőségéről. A Dobozi-emlékre gyűjtött pénzt pedig vagy fordítsak valami más hazafias kegyeleti célra, vagy — ami nagyobb dicséretükre válnék! — állíttassák föl rajta az emléket ott, ahol jogos he­lye van: Pusztamarót határában. Prisons. HÍREK. Farsangi naptár. Jan. 18-án. Magyar Turista Egyesület Esz­tergomi Osztályának műsoros estélye a Magyar Királyban. ,, 18-an. Esztergomi Kereskedő Ifjnk tánc­koszorúcskája saját helyiségében. ,, 18-án. A köbölkúti ini ifjúság családias táncmulatsága Tóth Vince ven^ déglőjében. „ 19-én. Református bál műsorral egybe­kötve a Magyar Királyban. „ 19-én. Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör műsoros táncmulat­sága a Fürdőben. ,, 19-én. Az Esztergomi Kath. Földműves Ifjúsági Egyesület szinielőadás- sal egybekötött táncmulatsága saját helyiségében. u 25-én. Esztergomi Ipartestület műsoros táncmulatsága a Magyar Ki­rályban. H 26-án. Esztergomi Kereskedő Ifjak Önk. Egyesületének műsoros tánces­télye a Fürdőben. ,, 26-án. Az Esztergomi Keresztény Szo­. cialista Epitőmunkások Csoport­jának szinielőadással egybekö­tött táncmulatsága a Magyar Királyban. F'ebr. 2-án. Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött tánc- mulatsága a Fürdőben. „ 2-án. A Szentgyörgymezői Kath. Kör tréfás estélye saját helyiségében. „ 4-én. A Polgári Egyesület farsangzáró estélye a Magyar Királyban. Nemeslelkü alapítvány. Dr. Lollok Lénárd p. prael. esztergomi kanonok 3.000 koronát tett le ala­pítványul a városi kórházból távozó felgyógyult, vagy lábbadozó szegény betegek részére. Pater Bangha Esztergomban. A „Jézus Szánts égés Szive Tisztelet- őrsége“ jámbor társulat működését egyházi ünnepség keretében vasár­nap fogja megkezdeni. Ezen alka­lomból mint felkért, egyházi szónok Pater Bangha Béla jezsuita atya, az országszerte nevezetes és kiváló szónok és iró fogja tartani ászt. be­szédet. A szent beszéd d. u. 4 órakor lesz a vízivárosi qlébánia templomban. Utánna áldás. Az egyházi ünnep­ségre a hívek figyelmét ez utón is felhívjuk. Tanítói kinevezés. A hivatalos lap szerdai száma közli, hogy gróf Zichy János vallás és közoktatás- ügyi miniszter Szimhardt Lajos dági kántortanítót komárommegyei Bogya községbe állami tanítónak nevezte ki. Kereskedő Ifjak Egyesületé­nek bálja. Az esztergomi keres­kedő ifjak önképző egyesülete a „Fürdő“ nagytermében 1913. évi január hó 26-án könyvtár alapja javára zártkörű műsoros táncestélyt rendez a következő műsorral: 1. Ku­ruc nóták. Előadja tárogatón cigány kísérettel Henning Árpád ur. 2. ‘Di­alóg. Előadják Lindtner Ella és Ele­ment Irénke urleányok. 3. Palra Walzer. Luigi Ardiditől. Énekli Wil- heim Rózsika urleány, énekmüvésznő (Budapest). Zongorán kiséri Wilheim Ernő ur (Budapest). 4. Chaminade : a) Automne. b) Air de Ballet. Elő­adja zongorán Marosi Ferencné úr­asszony, 5. a) Elgár: Salut d‘ Amour b) Hubay: Mazurka. Előadja hege­dűn Borús Endre ur (Budapest) Zongorán kiséri ifj. Buchner Antal ur. 6. a) Piros rózsák. Noroditój. b) Herceg kisasszony. Leltártól. Énekli Wilheim Rózsika urleány, énekmü­vésznő (Budapest). Zongorán kiséri Wilheim Ernő ur (Budapest). 7. Kup­iék. Előadja Jedlicska István ur. Zongorán kiséri Takách Gyula ur (Budapest). Kezdete 8 órakor. Be- lépő-dij : személyenkint 2 korona. Jegyek előre válthatók Brutsy Gyula ur díszműáru üzletében Széchenyi- tér. Kérelem a művelt közönség­hez ! Az újonnan megalakuló „Esz- tergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat“-ba való jelentkezés határ­idejét folyó év január végéig meg­hosszabbítván, tisztelettel felkérem a város és vármegye kulturális érzék­

Next

/
Thumbnails
Contents