Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 43. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. június 1. Minő lendületet vehetne a fürdő, ha mellette a kor színvonalán álló épületek lennének, amelyek vonzanák a fürdőző világot! Építkezni lehetne és kellene a Simor Janos uccában. Az ott lakő szerényebb polgártársakat minden módon lelkesíteni és támogatni kellene, hogy építkezzenek. A szigeten is van telek. De ott az építkezés nagyon drága. Az csak nábobok- nak való. Aztán a sziget egyetlen nagyobb szabad terület a város közelében. Ennek inkább sétahelynek kellene maradnia. Hanem más külsőben kellene a világ előtt megjelennie, mint azt a fentebb érintett cikk bebizonyította. Még Ada-Kaleh is rendesebb, tisztább, mint ami szigetünk! Nagyon szép lehetne a Kis- Dunasor a part rendezése folytán, ha a háztulajdonosok a régi kis házikókat szépen átalakíttatnák. Minő kedves, egészséges lakásokat lehetne ott nyerni! Dacára a vidék szépségeinek, a lakáshiány egyik fő oka annak is, hogy nem húzódnak a város közelébe nyaralók. Hová menjenek lakni? Az indóház- tol a hegyek felé eső terület gazdagon be lehetne építve megfelelő nyári lakásokkal. A „Galagonyás“ völgy — remek nyaraló telep lehetne, ha épületei volnának. Minden pinceHullatom a sűrű könnyet, Eszem az árva kenyeret, Árva vagyok, nincs gyámolom, Még a vizet is gyászolom. Dal az árvaságról. Árva vagyok, árva lettem, Szerencsétlennek születtem, Árva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója. Mikor a falevél elhull. Akkor minden kedvem elmúl, Hull a fának a levele, Örömem is elmúl véle. Sárga levél, sárga levél Busúltomra miért levél? Azért lettem bánatodra, Mert lehullok az utadra. Nincsen ágam, nincs virágom, Nincs kivel éljem világom, ... Leszek ágod s lesz virágod, Velem kell, eltöltsd világod ! Búcsúztató. Én elmegyek, te itt maradsz, Tőlem több panaszt nem hallasz. Isten viselje gondodat, Te is viseld jó magadat! Akkor jussak én eszedbe, Mikor kenyér van kezedbe, Akkor se jussak egyébről, Csak az igaz szeretetrőb tulajdonos átalakíttathatná „haj- lokját“ és biztosan nem maradna üresen egyetlen egy sem, főleg akkor, ha megtennék a lépéseket az esztergomi vonatok gyorsítása, vagy a vonatnak — villamossá történendő átalakítása érdekében. Misem segítené elő oly mértékben a lakáshiány megszűnését, mint a Kossuth-uccában levő kaszárnya kitelepítése az indóház vidékére. Ilyen nagy laktanya úgysem való a városba ! Annak helyén lehetne a főreáliskola, a belvárosi fiú- és leányiskolák; kereskedelmi, vagy polgári iskola, amire nagy szükség lenne. Ott lehetne egy kultúrpalota, és maradna még szép tágas bérház is, talán több is, azokon a házakon kívül, amelyekben most a város külömböző pontjain hivatalok vannak elhelyezve. Ez a látszólag nagyon merész gondolat — csak számításokat kívánna. Megvalósítása — erősen hisszük — igen nagy előnyöket biztosítana a város számára.*) R. A. *) Örömmel adtunk helyet e jól megirt cikknek, mely mutatja, hogy a városunk fejlesztése érdekében fölvetett eszméink a lakosságban tetszésre találtak. Biztosíthatjuk a nagyérdemű eikkirót róla, hogy a fejlesztés ügyét ellandóan napirenden fogjuk tartani, s teljes erőnkkel rajta leszünk, hogy a szuny- nyadó energiákat fölébresszük. A tespedés- nek kérlelhetetlen ellenségei vagyunk és nem nyugszunk meg addig, mig a hivatalos köröket s a polgárság zömét eddig ki nem használt szerencsés helyzetünk világos felismerésére és ebből következően célszerű modern intézmények létesítésére nem bírjuk. Szerk. Magos az ég kerek alja, Sokat kesergek alatta, Én istenem, sokat sírok, Mégis jókedvet mutatok. Mégis jókedvet mutatok, Ne tudja más, hogy búsulok, Búsulj szivem, mert nincs kedvem, Mert elhagyott víg örömem. Víg örömem, régi kedvem, Kiért holtig fáj a szivem, Fáj is nekem, a mig élek, Mig testemben él a lélek. Elválás. Kis kertemben egy almafa Sem látszik, Az, ki minden hajnal előtt Virágzik, Termik rajta piros alma, Homorú Édes rózsám, mért vagy olyan Szomorú ? Hogyne rínék, hogyne sírnék Drága kincs, Most akarnálak szeretni S már elmísz. El kell mennem immár nékem Messzire Itt kell hagynom drága kincsem S rrincs kire. Reád hagyom, legkedvesebb Pajtásom, . Éljed vele világodat, Népfegyelmezés. Soká kellene járnunk-kel- nünk Magyarországon, mig oly helyet találnánk, hol az alsó néposztály oly szilaj, fékezetlen és — mondjuk ki! — durva volna, mint Esztergomban. Az esztergomi népnek már a puszta megjelenése, a tekintete is elárulja csiszolatlanságát. Hát még a hangja! Hát még a köszönése ! Hát még a beszéde! Az úri osztálynak semmi res- pektusa előtte; a papjainak is vajmi kevés! Hát hiszen mi magyarok egyáltalán nem dicsekedhetünk vele, hogy alsó néposztályunk valami szelíd, tisztességtudó, vagy legalább állásához mérten magameghúzó volna; de ám ennyire fékezetlen, szilaj, bár- dolatlan, mint az esztergomi népség — tisztelet a kivételeknek ! — nincsen talán sehol sem. Messze földet bejártam. Magyarországnak több vidéki városában (magyarban, németben, tótban), tartózkodtam, melyekben szintén nagy a földműves és a kisiparos osztály; de nem volt rá eset, hogy valahol nyilvános helyeken annyi durva megjegyzést, csúfolódást, trágárságot és szitkot hallottam volna, mint Esztergomban. Ahányszor itt a nyári évadban vasárnap délutánonként a két sziget kisdunamenti útján végigmegyek, mindannyiszor alkalmam van hallani a padokon ülő vagy mellettem elhaladó neveletlen népfiak szájából két- három drasztikus, ha nem ocs- mány kiszólást. Állításomat a Nem bánom ! Én is éltem egy időben Azt bánom Kedvemre, mint hal a vízben Angyalom ! Elválásom sem annyira Sajnálom, Csak igazán szerettelek Azt bánom Sajnállak én téged rózsám Igazán, Mint senkit a kerek földön Igazán. Vigasz. Magas dombon esik a hó, Ott terem a rózsabimbó, Fejér vagy rózsám, mint a hó, Holdvilágnál csókolni jó. Az a rózsa, melyet adtál, El sem hervadt, már elhagytál. Terem virág még a réten, Lesz szeretőm még a héten. Állj meg rózsám, kérdjelek meg, Téged hol találjanak meg. Gyere ki Csíkszeredára, Ott megkapsz egy korcsmábanHa meg nem kapsz a kocsmába Gyere föl Galíciába, Galicia közepébe Kétt kaszárnya van egy végbe : Abban megkapsz az egyikbe, Kettő közül a szebbikbe, Ott búsulnak a szegények! legkomolyabban teszem s helyt állok az igazságáért, hozzáadva azt, hogy a mosdatlan szájú kiszólok nem vidékről bekerültek, hanem majd mindig esztergomiak: földmives és iparos suhancok vegyesen ! Azt szokták mondani, hogy a városi alsóbb népelem rendesen durvább, mint a falusi. Lehetséges. Én nem tettem egybevetéseket, tehát nem tudom. De azt tudom, hogy megfordítva kellene lennie! És egészen bizonyos, hogy igen sok magyar városban megfordítva van. Hogy a népfegyelmezés szoros összefüggésben, illetőleg egyenes arányban all a nép- müveltséggel, az tagadhatatlan tény. Minél magasabb s általánosabb a nép műveltsége, annál szelidebbek az erkölcsei. Ha már most ebből az esztergomi népre levonjuk a kon- szekvenciát, azt a kevésbbé vigasztaló eredményt kapjuk, hogy azért olyan fékezetlen és durva, mert a műveltségben igen hátramaradott. Ezzel a következtetéssel elértük azután a bajnak gyökerét is, melynek ismeretével köny- nyen megállapíthatjuk: miben hibázott a múlt, és mi a jövő tennivaló. Nem kétséges előttem, hogy népünk elmaradottságában egyformán hibás a régebbi idő tanítósága, papsága, meg világi hatósága is. Hibás a tanítóság, amely fogyatékos ismereteket s még fogyatékosabb erkölcsi fegyelmezést adott a nép gyermekeinek. Hibás a papság, hogy kevesett törődött a misera plebsszel, hogy megelégedett a Bogár Imréről. Kocsmárosné hallja ! Száz itcebort adna, Ott hadd innék a vármegye, Hogy ne lenne rabjaÜt tizenkettőre Éjfél után egyre, Maga mondja : Bogár Imre Üljön a karszékre ! Leül a karszékre, Föltekint az égre: „Oh Istenem sok lopásiul Most jutnak eszembe.“ Széles Tisza vize. Keskeny palló rajta Az a hires Bogár Imre Által akart menni. Által akart menni, Lovat akart lopni, Debreceni nagyvásáron El akarta adni. El akarta adni, Árán subát venni Az ő kedves kis galambját Be fogja takarni. Bárcsak eső esnék, A réten sár lenne, Az a hires Bogár Imre Benne helyet lelne.
