Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 38. szám

Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 38. szám. Csütörtök, május 15. POLITIHfíl és TRRSfíDRLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Madárvédelem. Most, hogy Montenegrót az európai nagyhatalmak hajóblo­káddal akarták engedékenységre birni, érdemes egy másik ana­log esetet említeni, mely lát­szólag kisebb okért ment végbe. Néhány évvel ezelőtt a hatal­mas angol nemzet flottademon­strációval fenyegette meg az egyesült olasz királyságot, ha három nap alatt a nemzetközi madáregyezményt alá nem írja. A hatalmas angol nemzet te­hát a csicsergő madarak érde­kében háborút is kész lett vol­na kezdeni Olaszország ellen. Megérthetjük ebből a madár- védelem nemzetközi fontossá­gát. Nem is oly csekély kis ügy ez. Herman Ottó szerint az éneklő madarak százmillió ko­rona hasznot tesznek a magyar „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Tavasz. Jár csapongó a enyhe szellő S vidám „jó reggelt“ köszön ; Hegy, liget, mező fogadja; Mindenütt sugárözön! Napsugár egy hő Csákjára Hajló ág hajt új rügyet, Hajnal hulló harmatára Éledeznek a füvek. Es a tündér jár, merengve — Látni bűvös lábnyomát. — Minden léptén ébredeznek Gyöngyvirágok, ibolyák. Karcsú pajzán kis angyalkák Körülötte játszanak, S a szerelem tavaszáról Szőnek bűvös álmokat. És az álom száll a szívbe, Es a szív elandalog. . . Szerelemnek tavaszában Mindenütt oly boldogok . .. ! Hugyecz Gizi gazdának azzal, hogy a kárté­kony bogarakat pusztítják. Min­den ország felismerte már a madárvédelem fontosságát. És különösen Németország köve­telte a nemzetközi madáregyez­ménynek törvénybe iktatását, melyet Olaszország a legheve­sebben ellenzett. Olaszország azt hangoztatta, hogy népforra­dalomra vezet Délolaszország- ban, ha a tavaszi madárvonu­lás alkalmából felállított sod­ronyhálókat nem engedélyezik. Szicíliában ugyanis millió és millió madár esett áldozatul, ahol ez néptáplálék, megfüstö­lik, s egész nyáron eszik. En­nek azonban az a következ­ménye volt, hogy Würtenberg- ben már nem jutott éneklő madár. Ennek következménye, hogy Würtenbergben nem termett gyümölcs. Mivel pe­dig ott virágzó gyümölcs­Napfény az éjszakában. Az este újra odaszegődött az asztalunkhoz Lőrinc. Hetek óta üres volt e helye a kávéház márványos törzsasztala mellett, ahol gyakran hajnalig is eldiskurálgattunk. Nincs azon csodálkozni való — jelente te ki Lőrinc. — Az ember olykor belepottyan egy más légkörbe. Úgy mint én. Képzeljétek fiuk, azért nem jártam ide, mert szerelmes vol­tam. Hogyan mondjátok? Hogy attól még jöhettem volna ? Szó sincs róla! A lány annyira polgári lány volt, hogy nagyon is kizökkentett volna a hangulatból az éjjeli kávéház leve­gője Képzeljétek el fiuk, egy formá­lis szerelem terheli a lelkiismeretemet. És amit ti furcsának találtok majd: nem szerepel benne sem primadonna, sem chansonette, sem milliomos leány. Egy egyszerű, kedves leány Amikor megláttam, az volt az első kérdésem, hogy nem volt-e szininö vendék, mert ilyen graciózus öltöz­ködéshez és csínhoz a polgári lányok nem szoktak érteni. Válasz : nem volt szininövendék. Hát ezt nem ér­tettem, hogyan lehet valaki ilyen szép, sikkes és Ízléses, ha nem a kulisszavilágból való. Pedig szavamra, csodálatos egy arc és termet! Nem telepek vannak, a kormány a legnagyobb eréllyel sürgette a nemzetközi madáregyezmény törvénybe cikkelyezését, s mi­nél északibb volt valamely or­szág, annál erélyesebben támo­gatta a németeket, sőt Anglia a vonakodó Olaszországot egye­nesen háborúval fenyegette meg. A madárvédelem nagy kér­dés. Csak gonosz és tudatlan ember pusztíthatja ok nélkül a madarat. Megszámlálhatatlan az a haszon, amit a cinegék, a poszáták, a légykapók és má­sok, pihenést alig ismerő szor­galma az okos gazdának jöve­delmez. Mert a legszemesebb gazda is csak nagyjából szedi össze a hernyófészket, a ma­dár pedig bujkálva, kopácsolva, kapdosva irtja a kártékony te­remtést, amit az ember meg nem látott, amihez hozzá sem férhet. az az érdekes klasszikus típusú fej, sem pedig úgynevezett karakter-fej, hanem mosolygó, biedermeyeres baba-arc. Dehát hiába mondom, ez mind semmi. Karcsú, finom és filig­rán lány. Olyan porcellánbabuska. Jó, jó — szakította félbe egy ideges ember — szóval egy szép leányról van szó. Részleteket, rész­leteket ! Hol a kaland ? Kaland ? — kérdezte savanyu arccal Lőrinc. — Kaland az nem volt. A kislány egy csemege-bolt kasszájában szerepel a nyilvánosság előtt, s ha látni akartam, bementem vásárolni. Sonkát, vagy ilyesmit. És ilyenkor futva egy pár közömbös szót váltottunk. Elég ritkán. Ennyi az egész. Azt kérditek persze, hogy miért? Na ezt is megmondhatom. A lánynak udvarolt több cilinderes kereskedő­segéd, vagy üresfejü salda-kontisták, mit tudom én! A lány mosolyogva hallgatta őket. Tudjátok fiuk, ver- senyrekelni olyan emberekkel, akiket olyan mélyen magunk alatt látunk tántorogni, nem gusztusos dolog. Elvégre én úgy gondolom, hogy nekem, akinek a legváltozatosabb vidámságokban volt részem, mikor egyszer kedves, természetes, egyszerű légkörbe lépek, az eszközeimnek is egyszerűeknek kell lenniök. Nem A piciny királymadár éven át három milliónál is több ro­vart emészt föl mindenféle ál­lapotában : hol mint petét, hol mint bábot, hol mint kifejlett rovart. A mezőgazdasági kultúra térfoglalása mellett leginkább az olaszok hihetetlen madár- pusztitása volt az oka annak, hogy Európában jóformán meg­szűnik a madárdal. Fel van je­gyezve az emberiség gyaláza­tára, hogy egy-egy madárfogo néhány óra alatt ötezer fecskét hálózott össze és gyilkolt meg. Franciaországban Kráón köves síkján hárommillió füsti fecskét fogtak el az ottlakó kegyetlen népek. Csak Bresszia városában egy félmillió éneklő madarat hoztak piacra eledelül. Udiné- ből hatszászhuszezer összefo­gott madarat, légykapót, poszá­tákat, vörösbeggyeket, cinegé­hozakodhattam mélyebb dolgokkal elő, hiába bizonyítottam volna be, hogy a világirodalom a kisujjam körében van, hogy az esztétikusok doyenje vagyok, hogy mit tudom én... . hogy a modern jogi prob­lémák keresztül szakadtak a toliam alatt, hogy nincs az az uj orvostani felfedezés, amelynek legelső megis- merőihez nem tartoznék, mondom, mindez nem ide való dolog volt. Tartalmatlan fecsegés kellett volna, nyárspolgári udvarlásban kelni ver­senyre higfejü hivatalnokokkal . . . . Brrr! Kerülő utat kerestem. A szom­szédságban péküzlet van, és ott el- diskurálgattam a lány egy barátnő­jével. Kedves és intelligens leány az is. Dehát hosszú lett volna az az ut is. Türelmetlen voltam. Félbeszakí­tottam minden nexust, vásárolni sem jártam le. És fiúk, ez volt életemben az első önuralmam. Ha lányt kíván­tam látni, elmentem a hidegvíz uszo­dába. Pedig jóformán tél van. De az csak innen, a melegpárás kávé­házi levegőben látszik őrült eszmé­nek ; az uszodába télen is többen járnak, izmos vasidegzetü atléták. Szóval én is az idegeimet edzettem, ahelyett, hogy átengedtem volna őket a szerelmi mámornak. És fiuk, most én érdekes átváltozáson mentem ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents