Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 38. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. május 15. két küldtek el. Afrika északi partvidékein a tengeren átkelő fürj millió számra kerül a fel­állított hálóba. És nem a ben- szülött beduinok fogják el ezt, hanem a letelepedett európai népek. Ellenben Schweizban a kertek gyümölcsfáin minden al­kalmas helyen ott van a költő­házikó, benne a kert legjobb, legszorgalmasabb munkásai: a cinegék, légykapók, vörösfarku kerticék. Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy az éneklő madarak megvédessenek. Sok madár esik gyermeki paj- kosság áldozatául. Pedig a szü­lőket óva figyelmezteti egy rab­lógyilkosnak az a vallomása, hogy gonosz tettre a gyermek- csínyek és különösen a madár pusztítás bírták. A szülőknek nincs elsőbbrendü feladata, mint gyermekének leikébe beoltani a madárvédelem gyöngéd szép gondolatát. A külföldön min­denfelé kertekben, csalitokban, erdőkben feliratok olvashatók: „Ne bántsd a madarat!“ „A madárpusztitás oktalanság és gonoszság!“ Nem hiányzanak a figyelmeztetések, hogy a fé­szekszedést és madárpusztitót mennyi pénz és fogházbünte­téssel sújtja a törvény. Külö­nösen társadalmi téren tehetünk legtöbbet, ha a cégéres madár- pusztitókat megvetéssel sújtjuk és a becsületes társadalomból resztül. A sejtelmes hangulatokat, a budoárok félhomályát lassan-lassan megutáltam. Napfényre vágytam, sza­bad levegőre, mintegy visszatértem, az ősember természetes örömeimhez. Éjjel aludtam, hogy délelőtt felkel­hessek és kisétálhassak a napfényre. Az invenc raffinériával, készített éte­leket félretoltam, ebben is az egysze­rűséget kerestem. Kihajítottam az összes divatos nyakkendőimet, gal­lérjaimat —• szóval olyan normális, polgárforma emberré vedlettem át. Pedig a lányhoz be nem mentem, ritkán láttam csak véletlenül, tudom, nem ő érte tettem, de biztos vagyok abban, hogy ő volt mindennek a megindítója. Most fiuk, adjatok lélek­tani magyarázatot! írók vagytok, ál­lítólag ismeritek az emberi lelket, analizáljátok ezt az esetet. — Jelentéktelen ügy — mondta az egyik. — Változatosság, semmi más. Változatosság az élet elixirje. — Póz — mondta a másik. — Saját magad pozőrje voltál. — Abnormális állapot a szerelem hatása alatt —• konstatálta a har­madik. Most egy vén színész kezdett beszélni, akinek a szavait szívesen hallgattuk. Okos ember és mindég őszintén beszél, de súlyt ád szavai­nak az is, hogy sokáig a legismer­tebb emberek közé tartozott, mig vén- sége pontot tett színpadi dicsőségei után. Az öreg ennyit mondott; kiközösítjük. Hiszen a közjó­nak úgy is kártevői és lélek­ben gonosz emberek. Philomelosa. " M II TOLLHEGGYEL. "ii Látogatás Nikitánál. Szenzációs interwju Montenegró királyával. A napokban, egy délután Mon­tenegróban volt dolgom, s fölhasz­nálván az alkalmat, mint a mi ki­váló lapunk munkatársa, felkerestem Nikitát Cettinjében. A „Nagyfejede­leméhez címzett kávéház kártyaszo­bájában ült : előtte egy nagy tér­kép, körülötte teljes hadi díszben három magasrangú hadvezére. A főpincér ismerte, mint régi stammgastot és kérdezősködésemre azonnal hozzá utasított. Nikita hanyag eleganciával, ki­gombolt echt párducbőr kacagány- ban, fedetlen fővel ült ott. . . koro­nája a pinkában hevert. — Jó estét, Mester 1 — szóltam megilletődve és bemutatkoztam. Előkelő gestussal helyet mutatott jobbján . . . — A terveim iránt érdeklődői, ide­gen, ugy-e bár? — Yes, Mester! —mondtam én... Tudtam róluk egyet-mást és most, hogy Sasonow . .. hogy Oroszor­szágban oly békés a hangulat . . :*>­— Igen 1 . . . igen ! .. . cserben hagytuk, — mondta Nikita minekutá­na hosszan és meggyőződéssel ká­romkodott egyet... A nyomorultak ! De idegen, — fordult felém vérben forgó szemekkel, — mond őszintén, nem kém vagy te ? Osztrák vagy Magyar?!. . . Beszélsz tán oroszul ? — Oh, rosszul beszélek oroszul, — követtem el teljes rosszakarattal egy szójátékot ellene. — Angol va­gyok 1 .. . — Angol ? Anglia ! ... Hm . . . Ezt a nevet hallottam már ! — mondta — Fiúk, a dolgok lényege az, hogy Lőrinc visszaesett egy régen elfelejtett, primitiv józan világba. Valaha mi is ott ödöngtünk, de fel­cseréltük a vidám, színes éjszakával. Lőrinc megtalálta az utat visszafelé. Ez ritka dolog és érdekes dolog, azért, mert ő örömmel tudott vissza­jutni. Lássátok, ha ti be találnátok nősülni egy polgári családba, mond­juk sok pénzért, azért ti boldogtala­nok volnátok a nappali zajos életben. Lőrinc azonban konzervált idegzetű ember, sok természetes tulajdonsága van, és bizonyára sokáig fog élni, ha el nem unja. Ez is filozófia A konyakos pohárhoz nyúltunk. Lőrinc nem ivott, felállt, nyújtózott és azt mondta : — Fiuk hazamegyek. Holnap kilenckor felkelek. Pompás a délelőtti napsütés 1 Elbúcsúzott, elment. Az éjszaka emberei mosolyogva néztek utána, de mikor eltűnt a sárga, betegfényü gázlámpasor mögött, elszomorodtak. A vén színész felállt és szinte irigy hangon mondta: Neki van igaza! Olyan volt a társaság, mint akik messzi tájak felé néznek vágyva, idegen országok felé, ahol buja szinti virágok pompáznak és ahová soha el nem fognak jutni. Aztán lementek a souterainbe billiárdozni. Keleti Armand. elgondolkozva, — persze, a hatodik elemiben tanultam róla. — De a tervek, Mester ? — tér­tem a dologra. — Ja, a terveim ? ! . . . Nos hát, mint tudja, Szkutarit elfoglaltam . .. Ez volt az első lépésem ... Austria- Magyarország amilyen könnyelmű külpolitikát űz, nem nyugszik bele . . . ellenem támad... Fejjel rohan neki a falnak ... Megütközünk . .. Három nap alatt ott vagyok Szabadkán, — nézd idegen . . . hol is van csak a térképen ? .. . Ja, nem látni a fene egye meg, épp itt van ez a gyertya pecsét.. . Szabadkán átszállunk és egyenesen észak felé . .. Másnap el­foglaljuk Pestet... Itt van Budapest ... Azután Pozsony, Bécs, Linz .. . De ha az orosz nem segít? — Mit bánom én ! (Mit bánjuk mi! — kontrázott a három hadse­géd). . . A familiara se számitok . .. csak a saját erőnkre .... Van még ötven kipróbált hű vitézem .. . Pes­ten lesz a székhelyem . .. Nagyszerű hely, egyszer jártam már ott! ... Ugy-e öregem leszel oly szives és hozol egy hatosért liptói túrót, — dúdolta elmerengve s elmosolyodott az emlékek hatása alatt ... He he . . . az a kis loknis a Caszinóba !.. . — Na és már biztos ? — kér­deztem most már izgatottan remegő hangon, mert kezdtem kétségbeesni szép hazám jövendő sorsa felett. — Wiehájszt ?! — nevet önelé­gülten a fejedelem, azaz a király, — a jövő hónapra már meg is ren­deltem három erkély páholyt a Royál- orfeumban az egész győztesen be­vonuló hadseregem számára. .. Csak a határon lesz nehéz becsúszni, de majd kijátszuk valahogy a fináncokat ... A birodalmat aztán felosztjuk ... Minden harcosra jut egy tartomány ... Szigorú, de igazságos urai leszünk a népnek !. . . — Herr Nikita 1 . .. Egy partit talán! — jött oda egy kopaszodó tőzsdeágens az asztalhoz : a követ­kező pillanatban már asztalon volta kártya. — A kocka el van vetve — mondta befejezésül Nikita sötéten... Apropos Herr Krausz ne felejtse el, bemodtam a kontrát. Aztán le ne hazudja a játék végén . . . Meg fogja látni — fordult felém — a játszmát megnyerem ... És akkor Pest... és Bécs.. . — Zo ja ! — mondta Krausz. — És . . . Istenem — folytatta Nikita — ha meggondolom, hogy lesz még két koronám . .. Osztrák és Magyar ! Oh, hogy szeretnék még két koronát. — Parancsoljon Mester! — nyúl­tam zsebembe szolgálatra készen, gondolván, hogy lesz bőr az arcán és nem fogadja el. Csalódtam ! . .. Nem volt bőr az arcán, s a forin­tot szórakozottan a zsebébe csúsz­tatta . . . Én szomorúan néztem a forint után .. . Alborák. HÍREK. Papszentelés. Az idei papszen­telés a foszékesegyházban junius hó 22.-én fog megtartatni. A szertartást hir szerint Dr. Csernoch János her­cegprímás eszközli. Eljegyzés. Lehner Gyula fővá­rosi tanító eljegyezte Mihalek Nellykét Esztergomban. Kinevezés. A főispán ifj. Maros Antal jogszigorlót, Maros Antal esz­tergomi iparostanonc iskolai igazgató fiát közigazgatási gyakornokká nevez­te ki a vármegyéhez. A jeles tehet­ségű ifjúban a vármegye buzgó és lelkiismeretes erőt nyert, kinek ed­digi kitűnő bizonyítványai is a leg­jobb reményt keltik fel a közpályán való hasznos és eredményes műkö­dést illetőleg. Névmagyarosítás. A belügy­miniszter Effenberger Gyula eszter­gomi lakosnak „Erdős“-re való vál­toztatását engedélyezte. Zenevizsga. Vasárnap folyó hó 18-án d. u. 4 órakor a kath. legény­egyesület nagytermében tartják Dankó Sarolta zongoratanárnő tanítványai nyilvános zene vizsgájukat, amelyre az igen tisztelt szülőket valamint az érdeklődő közönséget ez utón hívja meg. A zenevizsga programmja a következő : 1. Schulhof, op. 6. négy­kézre. Játsza Jedlicska Etelka és Margit. 2. Lauska F. Rondó. Játsza Zemplényi Margit. 3. Handrok. op. 64. no 2. Scherzo. Játsza Karner Emma. 4. Dussek. La Schass. Játsza Hegedűs Márta. 5. Reineke. Malom. Jatsza Jelinek Pál. 6. Hünten. Cene- rotolla. Játsza Nagy Margit. 7. Du­rand. Vals Játsza. Jedlicska Etelka. 8. Rode,. Freundvoll. Játsza Karner Ida. 9. Mozart. D. moll. Fantázia. Játsza Schuppler Anna. 10. Beetho­ven. G. dur. Sonáta. Játsza Leier Zelma. 11. Horváth Géza Ábránd. Játsza Vörös Manci. 12. Schopen. Valczer. Gesz. dur. Játsza Jedlicska Margit. 13. Beethoven. Variaciv. C. moll. Játsza Fuchs Kata. 14. Hünten. Rondo. D. moll. Játsza Veszprémi Lili. 15. Dhöler. Brillant. Vals. Ját­sza Zsiga Imre. 16. Heller. Taran­tella. Asz dur. Játsza Veszprémi Olga. 17. Tóth. Mert. Tarantella. Játsza Sebők Gyula. 18. Brük Gy. Cigánytemetése. Jatsza Laiszky Nelly. 19. Gáli. Ábránd, op. 3. Játsza Lint­ner Ella. 20. Liszt F. La Regatta Venizia. Játsza Szekér Margit. 21. Véber. Aufforderung cum tánc. Ját­sza Riedli Lujza. 22. Bórák I. Áb­ránd. Játsza Zemplényi Mici. 23. Bogsch L. Ábránd. Játsza Zsiga Imre. Két tanitógyülés. Vármegyénk tanítósága kedden két gyűlést tar­tott Esztergomban. Az egyiket az „Esztergom Vidéki Róm. Kath, Nép­nevelők egyesülete tartotta kedden d. e. dr. Fehér Gyula p. praelátus elnöklete alatt, a másik d. u. 3 óra­kor folyt le, melyen az „Esztergom- vármegyei általános tanítótestület“ alakult meg, A „Népnevelők Egye­sületének“ gyűlésén, melyen várme­gyénk egész kath tanítósága teljes számban jelent meg, az elnök ha­tásos megnyitó beszéde után Hege­dűs Sándor titkári jelentése követke­zett, mely hü képét adta a várme­gyei tanítóság lefolyt évi égyesületi működésének. A gyűlés kimagasló száma volt Keményfy K. Dániel ví­zivárosi plébánosnak előadása a kath. gyermekvédelem aktuális ügyéről, mely előadásban a hivatásszerető kath. tanítóság fontos munkakörét jelölte meg a gyermekmentés nem­zeti fontosságú ügyében. A tartal­mas előadáson kívül Bellus István libádi főtanitó a tankönyvek megye­beli egységesítésének felmerült esz­méje felett tartott pedagógiai eszme- futtatást, Dinnyés Károly kőhidgyar- mati kántortanitó pedig az uj fize­tésrendezési törvény sokféle hiányait mutatta be lelkes és nagy tetszéssel fogadott beszédében. A közgyűlés­nek legfontosabb programmpontja az elnökválasztás volt. dr. Fehér Gyula p. kanonok ugyanis sokféle elfoglalt­ságára való hivatkozással, a tanító­ság meleg szeretetétől áthatott be­szédében bejelentette az egyesület elnöki tisztségéről való lemondását. A közgyűlés szomorú szívvel vette tudomásul a lemondás tényét és az

Next

/
Thumbnails
Contents