Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 37. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. május 11. ként. Ritkaság-számba megy, ha egy-egy megelégedett emberrel találkozunk. A munkás époly elégedetlenül szántja egymás mellé a barázdákat, mint amily elégedetlenül rója egymás ala a sorokat a hivatalnok. Az iparosok minduntalan leteszik szerszámaikat, — nem dolgoznak. Furcsa világ ez nagyon ! Magában nézve is nagy baj, de még nagyobbnak tűnik fel, ha benne egy társadalmi betegség kórtünetét látjuk. A munkaadó és munkás viszonya mind jobban mutatja az ellentét élességét. Mind jobban előre nyomul a kérdés: Tőke és munkáskar hogyan viszonyának egymáshoz ? Megvan-e fizetve a munka a bérösszeggel, s megengedhető-e a más verejtékén való gazdagodás ? . . . És félnek a kérdésre feleletet adni. Bizony, szomorú idők! Beteg a kor, beteg a társadalom! A lelke, a szelleme beteg, a lelkiismerete van eltompitva ! Akik az emberiség javát igazán szivükön viselik, mind átlátják, hogy itt segiteni kell. De hogyan? — Erre felelni már sokkal nehezebb. Vaskos könyveket írnak róla a tudósok, banketteznek a többiek. Pedig könyvekkel, diszebédek- kel nem lehet társadalmi kérdést megoldani ! Nem is a fej— Késő már Pista ! Bárha nem lenne késő ! —• Eh! Mit akar azzal mondani, hogy késő ? Talán azalatt, mig kis időre elmentem ebből' a városból, éljegyeztette magát valakivel ? Egy olyannal, akit maga Bella sose tudna szeretni ? — Majdnem igy van. — Hogy érti ezt Bella ? — Hogyan? Igen egyszerűen. Nem szeretem őt, de vágyom utána. Pedig lássa ölelése nem meleg, csókja fagyasztó s mégis várom jöttét, nagyon várom Pista. Nagyon várom. Sokan rettegnek tőle, de én nem. Én nem. Én vágyom vértelen arccal, láztól megrepedezett ajkkal. — Nem értem Bella. Beszéljen világosabban. A leányt köhögési roham fogta el. Pár pillanatra, mig a köhögés tartott, a leány merengő szép arca ijesztően eltorzult Kis batiszt zsebkendőjét idegesen a szájára fogta, nehogy a köhögés szánalmas rikácsolása hangos legyen. A fiatalember néma fájdalommal szemlélte a beteg leány kinos vergődését. — Lássa Bella, még megváltozhat minden. — igaza van. Minden meg fog változni. Mire erről a fáról lehull az összes virág, nálam is meg fog változni minden. Emúlik majd köhögésem, el a szúrásom. El minden!... — Ugyan Bella, hogy beszélhet ilyeneket 1 — Ilyeneket ? Hát akkor mit beben, hanem a szívben van a hiba! Valaminek ebben kellene lenni, ami nincsen ott! Megelégedés és felebaráti szeretet a neve ! Nem lesz békesség, nem lesz szeretet, nem pirkad hajnal ebből a szomorú éjszakából, majd csak akkor, abban a boldog időben, mikor eljön a társadalom pünkösdje, — s megtelnek mindnyájan Szentlélekkel . . . Akkor! . . . Talán akkor nem lesznek az emberek any- nyira egymásnak útjában. Talán akkor nem pusztítja el a féltés tüze egymás munkáját, s nem emel az önzés széles korlátokat. A pártok vihara, amely, fájdalom, napjainkban oly nagy, akkor megnyugszik, s nem kicsinyes pártcél, hanem az egész nemzet, meg az egyetemes emberiség boldogulásának magasztos célja hiv majd küzdelemre. Akkor majd bizonyságot tesz a Szentlélek rőla, hogy ő a jobbak lelkében lakozó társadalmat alkotó és reformáló erő. A század halad a maga utján, egyik évét a másikkal temetted. De bizonnyal ez az időbeli haladás nem egy az erkölcsi haladással is. Lassanként odaérkezünk Thébe kapujához s halljuk a szfinx rejtélyét. Vagy megoldja a kor s mehet tovább. Vagy nem oldja meg széljek ? Az én gondolatvilágom már csak ilyenekkel foglalkozik. — Hátha én úgy szeretném mint valamikor ? Ha elmennénk napsugaras vidékre, ahol csak illatos virágok nyiladoznak, az ózondús levegő meggyógyítja a beteg lelket, a beteg testet ? — Késő az"is. Minden késő. Lássa Pista! Egy félévvel ezelőtt ugye máskép néztem ki. Ügye hogy üde volt az arcom, nézésem, az egész valóm. És most? Mióta maga elhagyott Pista, arcom rózsái elhervadtak, szemeim lobogó tüze kialudt, lelkem megöregedett, testem megaszott. Lássa Pista, micsoda gyehenna az a szerelem : Üdvözít és elpusztít! Megint köhögött a leány Ahogy szájáról levette a zsebkendőt, remegő kézzel mutatta azt Pistának. — íme tehát. Nézze ezt a kis vérfoltot a zsebkendőn. Látja Pista ? Ez a parányi folt ijesztően azt mutatja, hogy minden késő. Noshat ugye már nem kell hosszasan magyaráznom, hogy késő. minden, Égetően forró könnycsepp iram- lott vágig arcán Bellának. Ez a köny- csepp tanúbizonysága annak, hogy az éietutáni vágya még nem szuny- nyadt ki végképen. A férfi ajkai meg-meg vonag- lottak. A leány szemei észrevették ezt a vonaglást. — Sajnál Pista? Lássa minek sajnál engem ? Érdemes is egy megaszott, beteges leányt sajnálni, akire és akkor! . . . De hiszen a szfinx regéjét ismeri mindenki! Igen ! Talán majd meg lehet oldani a nagy kérdést, egyszer, valamikor, sok-sok idő múlva, ha majd eljön a társadalom pünkösdje, s megtelnek mindnyájan Szentlélekkel . . . Az erdőmesteri állás betöltése. Az erdőmesteri állás betöltése körül jelentékeny fordulat állott elő a polgárság egy részének mozgalmára. Egyrészt az a körülmény, hogy a pályázat elegendő módon közzé téve nem volt, másrészt mert a pályázati határidő is rövidre állapíttatott meg, előre kizárta, hogy elegendő pályázó akadjon. Ezért dr. Gróh József ügyvéd kezdeményezésére 21 képviselő azon kérelemmel fordult a polgármester úrhoz, hogy hiv- jon össze rendkívüli közgyűlést, amely határozza el az állás betöltésének elhalasztását. Indokolták e kérelmet azzal is, hogy a város 2800 holdas erdeje mellett a gazdasági teendők is az erdőmesterre bízhatók; a hatáskör ily beosztása pedig a szervezési szabályrendelet előzetes módosítását teszi szükségessé. A meghirdetett pályázattal szemben megtalálni ezen ügy helyes elintézési módját, — elég nehéznek mutatkozott. Azonban úgy a polgármester nézve már a legnagyobb megváltás a gyorsan megjelenő halál. Ne beszéljen Bella olyan lelketlenül ! Magának minden szava kinos lelkifurdalás nékem. Pedig ha akarná Bella, még segíthetnénk a bajon. — Már megint 1 Megint azzal a kopott témával hozakodik elő, Pista ? Érzem hogy nekem van igazam. Hiszen tudhatja maga is Pista hogy halál ellen nincs orvosság — De van Bella ! — Hm 1 És mi az ? — A boldog szerelem. — Kacagni való a maga beszéde. Boldog szerelem. Micsoda frázis 1 A szerelem sose boldog. Érti e Pisti ? — Nem Bella ! ' — Most már Isten vele Pista 1 Ha majd ez életben egyszer boldognak fogja magát érezni, gondoljon reám is, aki higyje el megérdemli ezt magától ....... * * * * Mikorra a kerti nagy akácfáról lehullott minden fehér virág, mikorra az orgona bokor lila szinti virága elfonnyadt, Bella, a kékszemű, merengő arcú szép leány is semmivé lett. Zokogó szomorúfüzek tövében, kék nefelejtsek alá tették az elsorvadt leány hideg testét. Sírján pedig a leány kívánságára egy olyan márványlapot helyeztek, amelyen csak ez az egy szó állott: — KÉSŐ 1 — úr, mint a vármegye alispánja készek voltak e kérdésben minden törvényes elintézési formában szabad folyást engedni a város megnyilatkozandó autonom akaratának. Ennek eredménye, hogy az erdőmesteri állás betöltése (a választási határnap) előtt rendkívüli közgyűlés lesz, a hol e kérdés megvitatás alá kerülhet. Nem mulaszthatjuk el e kérdésben véleményünket nyilvánítani. Amint a 21 kérvényező képviselőt, úgy bennünket sem vezet személyi szempont. Annyi azonban tény, hogy a midőn immáron bizonyos, hogy az erdőmesteri állásra két nyugdíjas egyén (Nozdroviczky és Nádhera) pályázott, — a pályázat eredményesnek nem mondható. Hire jár annak is, hogy Nozdroviczky pályázatát visszavonta. Ilyen körülmények között a rendkívüli közgyűlés véleményünk szerint egyebet nem tehet, minthogy a pályázat sikertelenségére való hivatkozással kérelmezi az alispán urnái a választó közgyűlés beállítását. Egyben mondja ki a közgyűlés, már most, hogy az erdőmester hatáskörébe utalja a város összes gazdasági teendőit, miután ezek egy részben ösz- pontosithatók a két szolgálati ág minden sérelme nélkül. Az állás végleges betöltését a közgyűlés bizonytalan időre, de mindenesetre az uj szervezési szabályrendelet elkészültéig (a melyben november óta semmi sem történt,) napolja el; a szervezési szabályrendelet elkészítését pedig a közgyűlés szorgalmazza meg. Miután pedig Nozdroviczky Miklós lemondása folytán az erdőmesteri állás ideiglenesen helyettesítés utján betöltendő, — ez irányban a községi törvény 84. §-a szerint egy újabb közgyűlésnek kell rendelkeznie akkor, ha a rendkívüli közgyűlés óhajának megfelelve az alispán a választást beállítja. . Meg vagyunk róla győződve, hogy kellő körültekintés mellett sikerülni fog ez aL- lásra mar helyettesi minőségben is oly egyént találni, aki a város kívánalmainak mindenben megfelel. Pünkösdi elmélkedés. (Dr. K. L.) Midőn a Szent Lélek Ur Isten ihleti meg ma lelkünket, ezen a szent napon, talán fogékonyabb lesz olvasó- közönségünk is néhány jótékony gondolat értékelésére. A mi saját ideális érdekünkről elmlékedjiink két fejezetben, de csak egy célt szolgálunk. A megértetést.
