Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 35. szám
1913. május 4. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 jövője szorosan egybefügg a cserkész-mozgalom megerősödésével. Priscus. ♦♦♦♦ ♦» ♦» -♦ Tizenegyezer fain legfontosabb ügye. Magyarország tizenötezer városa és községéből mintegy négy ezer község és városnak határa van eddig tagositva. Tizenegyezer községben és városban pedig úgy gazdálkodnak még ma is, hogy egyik kis földüktől a másikhoz szaladoz- nak, olyan szorgos dolog időben, a mikor a régi példaszo szerint, ha száz keze lenne a munkásembernek, az is kevés lenne. Hogy milyen kétségbeejtő állapotok vannak, csak egy két példát soroljunk föl : Mezőváron, Bereg megyében Gaál István gazdálkodónak tiz dűlőben tizenhat darabban van a földje. A legnagyobb parcellája 154 négyszögöl. A legkisebb tiz négyszögöl Karasz- nyán Tirbák Tamás gazdának két és fél hold birtoka 32 darabban van. Egyik földje a másiktól napjárora. Már most képzeljük el Tirbák gazdát, hogyan képes harminckét helyre szaladozni, kapálni, kaszálni, a termést behordani ? Megőrülni való állapot. De éppen ilyen helyzete van Felber Pál birtokosnak, a ki Erdőd községében lakik Szatmár megyében. NegyAz illem második főszabálya: az illedelmes magaviselet, melyet az ifjú mindenkor szeme előtt tartson, mert az illedelmes magaviselet a szellemi előnyök és testi bájak fényét azon mértékben emeli, mint azokat az illemtelenség meghomályo- sitja és igy a másokra gyakorlandó kedvező hatástól megfosztja- Nyilvánulhat a magaviselet templomban, iskolában, előkelőknél és vendégsé: geknél stb. Ezekről egyenkint beszélünk. Ha elengedhetetlen kötelesség nyilvános helyeken az illem szabályait megtartani, úgy annál inkább igyekezzünk azt a templomokban nyilvánítani. Csak vallástalan, vagy könnyelmű egyének fogják a templomban szemüket körülhordozni vagy épen szomszédjukat haszontalan suttogással áj- tatosságában háborgatni. A művelt ifjú tehát könnyen átlátja az ilyen léha magaviselet helytelenségét, valamint végtelen csekélységét a Mindenhatóhoz képest és lelke ájtatos imákban emelkedik föl az Úrhoz. Az iskola azon hely, ahová az ifjú ismereteket jár gyűjteni és szellemileg táplálkozik. Azért a művelt ifjú o:t mindig fegyelmet és szorgalmat iparkodjék tanúsítani. Tisztelje tanárait, kik az ő boldogságán fáradoznak, irántuk mindig hálás és előzékeny legyen, amit azáltal tanúsít, ha nekik föltétlenül mindenben szívesen engedelmeskedik és tanácsaikat követi. Tisztelje és becsülje azután tanulótársait, hogy azoktól viszontszerettessék és becsültessék. venkilenc holdja van, tehát elég szép darab egy tagban. Csakhogy nem egy tagban van, hanem tizenkét dűlőben és ötvenkét darabban. A legnagyobb parcellája két hold. De — örök szégyenére rendezetlen birtok- viszonyainknak, — van tizenkét négyszögöles parcellája is. Hagyjuk ezeket a kiáltó példákat. Mindaddig minálunk kisbirtokon az okszerű gazdálkodás ki van zárva, a mig a tagositási munkálatokat nagyobb erővel meg nem indítjuk. Az újabb törvény kétségkívül hozott e részben kedvezéseket, nem olyan bonyolult már a tagosítást munkálat kérvényezése, a közbirtokosság szavazása, a bírói szemle, értékelés és szétosztás, mint az előbbi törvényben ; de még ma is, jóllehet a tagositóknak, — sok kedvezményt nyújt az uj törvény — nem valami gyors tempóban folynak a munkák. A múlt esztendőben mindössze 74 községben ment végbe a tagosítás. múlttal szemben mindenesetre lényeges haladás ez is, mert hiszen a múltban alig egy-két tagosítás történt, de mi az mikor tizenegyezer községben kellene a munkálatokat végrehajtani. Most újabban ezeknek a birtokrendezési ügyeknek gyorsabb tempóban való véghezvitelét célozza, a íöldmivelésügyi miniszternek a közhatóságokhoz intézett legújabb rendeiete. Ebben a miniszter közli az érLátogatásnak tisztességes öltözetben és nappal kell történnie. Ha előkelőket látogatunk meg esernyőnket vagy felöltőnket az előszobában hagyjuk. Ha pedig tanulótársainkat látogatjuk, akkor szem előtt tartandó az a szabály: „Manum als arca, ocu- lum es chartd.“ Ha az ifjút társaságba hívják, soká ne késsék, de nagyon korán se jelenjék meg Utóbbi esetben köny- nyen alkalmatlan lenne, elsőben pedig az előkelőket látszatnék majmolni. Az ifjú valódi műveltségének kimutatására sehol sincs kedvezőbb alkalom, mint olyan összejöveteleken, melyek evésnek ivásnak vannak szentelve. Mert a vendégasztalnál senki sem vonhatja el magát a nyilvános társalgástól. Tiszta öltözet, a megkínált hely elfogadása, a rend, szerénység, mérséklet, zajtalan evés, kellemes szórakoztatás, kérés, köszönés azok a kellékek, melyek az ifjút az asztalnál jellemezzék. Közhelyeken, színházban, hangversenyen, táncban vagy egyéb társaságban mindenütt ügyeljen az ifjú az illemre és udvariasságra. Felötlő ruhában meg ne jelenjék, más, tisz- tesebb egyént meg ne előzzön, barátaival illedelmesen fogjon kezet, szóval: mindenben és mindenütt egész előkelő viseletével tüntesse ki, hogy az illem és erkölcsiség szabályait jól ismeri és a társaság valamint a közönség iránt tisztelettel viselkedik. dekeltekkel, hogy a jövőben a tagositási munkálatok megindítására a jövőben nem kell ötszáz koronát bírói letétbe helyezni. Nem kell abban az esetben, ha a megyebeli gazdasági egylet a közszükséget igazolja. Eddig a bírói letét csupán arra kellett, hogy az amúgy is elfoglalt bíróságot önző magánérdekből fakadó kérvényekkel ne zaklassák és a tagosítás ügyében csak olyan helyről jöjjenek instanciák, ahol a dolog megérett, és a közbirtokosság többsége a tagosítást akarja. A gazdasági egyleteknek e birtokrendezési ügyekbe való bevonása szerencsés gondolat. Mert ha tényleg szivükön viselik vármegyéjük gazdasági érdekeit, lehetetlen, hogy beérjék azzal, hogy adott esetben írással igazoljak a tagosítás közszükségét. A gazdasági egyleteknek ilyen félmunkával meg- állniok nem lehet. Ellenkezőleg azt képzeljük, hogy a gazdasági egyletek a kérdés nagy horderejét felismerve, a legélénkebben fognak közrehatni abban, hogy a tagosítás az egész vármegyében gyors tempóval keresztülvitessék. A gazdasági egyleteknek hivatását fogja képezni, hogy minél szélesebb körben ismertessék, terjesszék azt a körültekintő és világosan megirt könyvecskét, mely a tagosításról ennek minden részéről szól és melyet a földmivelésügyi kormány mindenkinek ingyen megküld. Ismertetnie kell a gazdasági egyletnek az 1908. VII. és XXXIX. törvénycikket. Különösen ismertetnie kell azt a részét, a mely a gazdaközönségnek segítséget nyújt a tagositási költségek előlegezésével. Tudvalévő dolog, hogy a birtokrendezésnek ez az elodázhatatlan kérdése épen a legkisebb egzisztenciákat érdekli. És hogy épen azért oly lassú e részben minden meginduló kezdés, mert a leggyámoltalanabb emberek tájékozatlan és erőtlen kezdéséről van a legtöbbször szó. Nemes szociális érdekű munkásság tere kínálkozik a gazdasági egyesületek számára, ha erélyesen és a nép iránt való szeretettel veszik ezt a dolgot a kezükbe, és fölvilágosítják a népet, mily sok gazdasági munkát vesztegetnek el hiába s mennyi időt rabolnak el a sürgős mezőgazdálkodás idején épen azzal, hogy jóformán egész napjuk egyik parcellától a másikhoz való jutásban telik el. Alig van szebb tere a gazdasági egyetek munkásságának, mint e részben odahatni, hogy a dirib-da- rab birtokok tagositassanak. A bírói letét megszüntetése mindenesetre lényeges könnyítés. Ahogy az uj törvény egyszerűsítette a bonyolult jogi formákat, és hogy a méltányosság alapjára helyezkedett a tagositási költségek előlegezésével annak hét éves részletekben való visszafizetésével, azt mindenesetre ismertetni kell, — mert ez megkönnyítette az érdekelt közbirtokosságnak törekvését, hogy a maradi gazdálkodás senyvesztő nyomorúságágából ők is a haladás útjára térhessenek. A földmivelésügyi miniszternek mostani intézkedése hihetőleg egy kiáltó mulasztás gyors megszüntetésére szolgál. De a dolog nem miniszteri rendeletén múlik, hanem a kis emberek nagy baja iránt fogékony szivek indulatján. Ha a gazdasági egylet és a nép hivatott vezetőiben nem lesz meg az a lelkes vágy, hogy a népet az okszerű gazdálkodás bevezetésével a jólét sokat ígérgetett korszakába bevezessék, — akkor minden miniszteri rendelkezés csak Írott ma- laszt. Nagy okunk van hinni, hogy a gazdasági egyesületek ezt a csöndes, nem zajtütő, de áldásos munkát egész lelkességgel fogják a jövőben végezni. Gazda. ii "ÍT TOLLHEGGYEL. II M A nők és az órák, vagy: szeretek kacagni. Szeretek mosolyogni, nevetni, kacagni, mert valamikor azt tanultam egyik derült kedélyű tanáromtól, hogy a nevetés a legegészségesebb élettani funkciók (működések) egyike. Régi, sárguló jegyzeteim közt akadtam a nők és az órák e találó összehasonlítására. Nevettem egyet. Nevessen más is. A bakfis leány a régi órához hasonlít, mert mindig siet. A kacér cifralkodé leány olyan, mint a toronyóra : mindenki nézi, de senki sem veszi. A szép, de csacska leány a zenélő órához hasonlít, mert eleinte tetszik, de később untat. A gazdag leány olyan, mint az aranyóra: alig látják meg rögtön azt kérdik, mi az ára ? A szájas asszony olyan, mint az ébresztő óra : már hajnalban zörög. A házias nő az ingaórához hasonlít : lassan, de méltóságteljesen jár és nélkülözhetetlen. Érdeklődtem a mi S.. urunknál, vájjon micsoda kelendőbb az üzletben: az ébresztő óra-e, vagy az ingaóra ? Sajnálattal konstatálta, hogy az ébresztő-órát jobban kapkodják, mint az ingaórát. Most csak arra volnék kiváncsi, hogy a nők közt több-e az ingaóra, mint az ébresztő-óra ? De ezt a kényes kérdést egyelőre nyílt kérdésnek hagyom. Nem merek rá megfelelni. Félek az ébresztő-órák zörgésétől. (így is, úgy is!) * A tudományszomj netovábja. Pavlikot, a parlamenti bekeangyalt nem kell külön bemutatnom. Hires
