Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 24. szám

ESZI I 3GOM és VIDÉKE. 1913. március 23 2 , napon még a legridegebb em­beri lelkekbe is ez a győzedel­mes szent szeretet. Éreztesse velünk emberi mivoltunkat! Éreztessse magasabb rendelte­tésünket ! Legyen az ember-eszmény­nek mai diadalünnepe jobb ér­zéseink feltámadása napja ! Le­gyen állandó útmutatónk örök célunk felé, melynek végén a legtökéletesebb ideál : Jézus Krisztus áll a feltámadás győ­zelmi zászlajával, annak örök bizonyságául, hogy minden mú­landó a földön, csupán a sze­retet halhatatlan. Dr. Réthei Ptikkel Marián. Szülő és tanár. Soha és semmiben nem köt­het össze szentebb cél embere­ket, mint ahogy a gyermek ta­nulása s főképen nevelése ösz- szefűzi, valósággal egymásra utalja a szülőket és tanárokat. És mégis, ebben e tekintetben nemcsak egyes helyeken, ha­nem országszerte általános a a tartózkodás, a közönbösség. S ha megnyugodni nem is tu­dunk benne, de igen sok ter­mészetes magyarázatát találjuk. A legelső, hogy úgy nagyjában egymástól függetlenül is elvég­zik dolgukat, s mig a tanárra nagy elfoglaltsága miatt a gya­hoz, ha még nem is a húsvéti tojás­hoz. De mi is volt hát az a Léda tojása ? Léda maga — a görög míthosz szerint — Tindareosz spártai királynak volt felesége. Szép asszony lehetett, mivel Zeüsz atya is ráve­tette szemét. Csakhogy volt egy kis bökkenő ezzel a Lédával. Erényes asszonyka volt, azért a ravasz Zeüsz hattyú alakját vette fel, hogy köze­lébe férhessen és csak igy tudta meg­hódítani. A hódítás eredménye — hogyan és miképen ? azzal adósunk maradt a görög mitológia — egy szép tojás lett, melyből Kasztor és Polluksz születtek, kik az „ikrek“ alakjában a bikával együtt beleke­rültek az égi állatkörbe a tavasz kez­detének megjelölésére. A görögöknél tavaszkor szokásos eleuzini ünnepé­lyek szintere, Kasztor és Polluksz tiszteletére, tojásalakú volt s a vias- kodók tojásalakú sapkát viseltek és a győztesek tojást kaptak jutalmul. A tojásnak osztogatása tavaszkor tehát már a régi görögöknél is meg­volt Sőt a hinduk és perzsák is a tavaszt nagy mulatságokkal ünnepel­ték meg, mely alkalommal szintén osztoga'tak tojásokat. A tojások osz­togatása tavaszkor tehát ősrégi ere­detű. És nem minden jelentőség nél­kül történt a tojások osztogatása éppen tavaszkor. A tavasz a természet ébredését, sok millió élőlény kelet­kezését hozza magával. Ä tojás mint a világ keletkezésének jelképe majdnem minden nép mitológiájában előfordul. A hinduk szerint a világ valami­kor teljesen sötét és rendezetlen (khaotikus) volt, mig a láthatatlan koribb érintkezés terhes, a szü­lőre a legtöbbször nem nagyon kellemes. Mert bizony, ha maga korholja, szidja is gyermekét, másnak ajkáról a legkisebb ki­fogás is rosszul esik neki. És akkor is csak egyoldalú marad az Ítélet, mert ritka holló az a szülő, aki maga födje íöl gyer­meke hibáit mások és épen a tanárok előtt. S ha figyelembe vesszük, hogy az iskolai fegye­lem erősen elnyomja az igazi tulajdonságok kitörését és érvé­nyesülését, még az is könnyen megeshetik, hog a szülő a leg­nagyobb csodálkozására nem is hall rosszat a fiáról, s ennek eredményeképen maga is lany­hább és gondatlanabb lesz fel­ügyeletében. Nem csekély kárára van a jó ügynek a szülők azon állás­pontja, melynél fogva büszkék arra, hogy gyermekük ügyében nem kell közbenjárniok, könyö­rögniük, megalázkodniok, s ha mégis kimutatják érdekeltségü­ket az iskolával szemben, az a tanárok iránti tiszteletadáson s az intézettel szemben gyakorolt jótékonyságon túl nem igen ter­jed. És bizonyára nagyon meg kell változniok az időknek, mig odáig eljutunk, hogy a szülők kimerítőbb diagnózist kapnak gyermekeikről az osztálytaná­rok s esetleg az egész tanári kar véleménye alapján s mig elérjük azt, hogy félévenként, vagy legalább évvégén a szü­lők egyenként megjelennek a Isten a sötétséget eloszlatta, azután a vizet teremtette, melynek mozgató erőt kölcsönzött. Ez az erő azután egy arany tojást hozott létre, mely­ből Bráma, a minden eszes lény atyja született. Születésekor a tojás ketté hasadt s egyik feléből az ég, másik feléből a föld keletkezett. Az egyiptomiak szerint Knef, a kosfejű ősisten — máskép Ammon, Ozirisz — tojásából eredt a világ. A perzsák szerint — Zoroaszter tanítása alapján — a világ szintén tojásból származott, mely ketté hasadt, mert Ariman, az éj és föld istene nem fért meg Ormuzddal, a nap és ég istenével. A rómaiak bizonyos varázshatást tulajdonítottak a tojásnak. Pliniusz szerint a kiszopott tojások héját azon­nal el kell törni, máskülönben ellen­ségeink győzedelmeskednek rajtunk. A római jósok pedig tűz mellé tojást tettek és ha az megrepedt, nagy ve­szélyt jósoltak. Nemcsak a tojások­nak, de az azokat tojó tyúknak is nagy fontosságot tulajdonítottak a rómaiak. A tojásnak bizonyos jelentősége fenmaradt nálunk keresztényeknél is. A tojás, melyet a tavasszal bekövet­kező húsvéti ünnepkor osztogatunk egymásnak, a feltámadás jelképe. Krisztus koporsóját jelképezi a tojás héja, a benne rejlő életképes anyag pedig a koporsóban fekvő Krisztust ábrázolja ; s miként a tojásból egy élő lény lép ki, úgy a koporsóból a halait leküzdő Krisztus támad fel. A húsvéti tojás piros szine Krisztusnak érettünk kiontott vérét jelképezi. A húsvéti tojások osztogatását rövid, de tartalmas megbeszé­lésre. Sokkal nagyobb hajlandósá­got, de egyúttal nagyobb köny- nyűséget is tapasztalunk a szü­lők és tanárok érintkezésében, ha pusztán a tanulásról, az elő­menetelről van szó. Sokszor összefügg ugyan az ebbeli si­ker a viselettel, de ha nem vág a boncoló kés mélyebbre, nagyobb a kilátás a kölcsönös és őszinte megértésre. Termé­szetes, hogy ebben az esetben is a tanár a vádló, a szülő pe­dig a védő szerepét játsza, de már az is elegendő alap a to­vábbi bánásmódra és eljárásra, ha tudomást vesznek a tanuló körülményeiről s a haladását befolyásoló okokról. De magá­tól értetődő, hogy a diák nem lehet jelen az ily tanácskozá­son, s neki csak annyit szabad az egészből megtudnia, amennyi az ő buzdítására, ösztönzésére szükséges, tehát dicséretet csak kis adagban szabad kapnia. Jó­tékony hatással van az ily érint­kezés szülőre és tanárra egya­ránt, de mindenekfölött a diákra. Nemcsak, mert minden esetben ő látja hasznát, de tudomást vesz arról is, hogy nem beszél­het sem otthon, sem az isko­lában semmi olyat, ami nem felel meg a valóságnak, mert az igazság hamar kiderül. És megszűnik sok szülőnek gyer­meke szavaira alapított hamis ítélete s pusztán a tanárok miatti kesergése. Át fogják látni, bizonyos ünnepélyekkel, szokásokkal kötik össze, melyek a nép s a vidék különbözősége szerint nagyon elté­rők Fogaras megyében pl. az oláh falukban mais dívik az „ekés“-ünnep husvét másodnapján. Már husvét előtt néhány héttel a földmivesek választanak egy ekést. Ez kimegy a szántóföldre, szánt egyet s mikor visszatér, a boronát a ganéjba dugja el, hol az husvét másodnapjáig ma­rad. Ekkor az ekés elbújik saját há­zában vagy annak udvarán. Mise után a falu ifjai kebelükből királyt, királyfit és komornyikot választanak s ezek­kel az ekés háza elé mennek. A ko­mornyik bemegy a házba s kéri a házbelieket, adják ki az ekést, hogy megöntözzék. De a házbeliek azt fe­lelik, hogy nem tudják, merre van az ekés. A komornyik megjelenti ezt a fiataloknak, kik most a házba törnek s keresik az ekést. Mikor őt és a boronát megtalálják, szalmakö­telet fonnak s azt az ekés teste kö­rül keresztbe kötik, fejébe szalma koszorút nyomnak, kezeibe kétágú vasvillát és egy teknőcskét adnak. Most egy ekét hoznak elő s arra rá­ültetik az ekést s a legközelebbi pa­takba belehúzzák őt a boronával együtt. Itt az ekén ülve vasvillával arra törekszik az ekés, hogy a bo rónát a viz el ne sodorja; majd végre kidobja a boronát a partra s ekkor joga van a parton állókat tek- nőcskéjével megöntözni. Erre a fia­talok igyekeznek az ekést a vízből kihúzni, de ő nem enged s igyek­szik egyet elfogni a fiatalok közül s ha megfogott egyet, belemártja azt a vízbe. Az ekésnek ez a győzelme. hogy a tanár a nevelés és ta­nítás munkája mellett biró és egyszersmind, akit lelkiismerete vezérel, s akinek ítéletében meg is kell nyugodni. A tör­vényben megállapított eljárást maga a törvény védi, de az es­küdtszékhez és gyermekbiró- sághoz hasonló működésű ta­nári kar a végsőig mérsékli s a büntetést sokszor fel is füg­geszti. A jogtalan érzékenyke­désnek legtöbbször a szülők egyoldalú Ítélkezése az alapja s rajtuk áll, hogy megelőzzék a bajt, megtalálják az orvossá­got, vagy ha semmit mást, de legalább a józan megnyugvást. P. H. Az Iparbankközgyűlése. Szép érdeklődés mellett tar­totta meg városunk és várme­gyénk második pénzintézete hét­főn d. u. XXXIX. évi rendes közgyűlését dr. Koperniczky Fe­renc prelátus kanonok elnöklete alatt. Az intézet ez évi zárószá­madása ismételten bebizonyí­totta, hogy csendes munkálko­dással is sikeres eredményt le­het felmutatni, legyen bár a vezetés szerény, de föltétlenül biztos és céltudatos. Az 1912. évi tiszta nyereség 93065 K 64 f. volt, melyoől 70-000 K osztalékra (részvényenkint 70 K) 9306 K tartalékalapra, 6220 K jutalékokra és 1470 K jótékony­A fiatalok nagy örömrivalgás közt haza hozzák az ekést, megajándé­kozzák őt 10 darab kaláccsal és 100 darab tojással. Az ekes most meg­vendégeli a fiatalokat, a vendég­ség után pedig végig jarja társaival a falu előkelőit s az új házasokat, kik most őt és a vele menő fiatal­ságot vendégelik s ajándékozzák meg tojásokkal. Sokkal elterjedtebb azonban hús­vét másodnapján az öntözködés, me­lyet szintén tojásosztogatassal köt­nek össze. Ezt az öntözködést né­melyek onnan magyarázzák, hogy Pilátus kezeit öntözte, jeléül annak, hogy ő nem akar részes lenni Krisz­tus keresztrefeszítésében. Masok meg onnan is származtatják ezt a szo­kást, hogy a szent asszonyok Jézus holttestét különböző illatos olajokkal öntözték meg. Húsvét másodnapján a vidéki vá­rosokban, de még Budapesten is, az utcán sok fiúval találkozunk, kik ró­zsavízzel telt üvegeket hordva, ház- ról-házra mennek öntözni a ház leá­nyait s ha tojást nem is kapnak mindenütt, jut egy kis húsvéti kalács vagy más valami kedves dolog. A falusi parasztlegények egyszerűen fogják a Marcsát vagy a Böskét és cipelik a kúthoz, hol néha vödör­számra öntik rá a vizet. S boldog­talan az a leányzó, akit meg nem öntöznek a legények. Itt kalács is, meg szép piros tojás jut a legények­nek, no meg talán egy kis sonka is, eszerint aki milyen közel áll a megöntözött leányzóhoz. A húsvéti tojást némely vidéken igen szép rajzokkal látják el A mgr

Next

/
Thumbnails
Contents