Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 24. szám

Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 24. szám. Vasárnap, március 23. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : 4 SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., \ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. A szeretet diadala. A kereszténység egyik leg- fönségesebb ünnepét üli a mai napon. A megváltás diadalünnepe ez : megdicsőülése az önfeláldo­zásnak és szenvedésnek, győ­zelme az isteni eszmének a holt anyag felett. Kit ne késztetne magába- szállásra s elmélkedésre eme magasztos győzelmi nap, mely­nek varázsa alól nemcsak a hívők, hanem még a modern szkeptikusok se vonhatják ki magukat 1 Bármiként gondolkozzék is valaki a Názárethiről, bizonyos, hogy nincs és nem is lesz soha elfogulatlan ember, ki Jézus életét a földi élet legragyogóbb példaképéül el nem ismerné. És nincs, nem lesz soha ha­landó ember, ki ezt az életideált POLITIKRIés TRRSfíDRLMILfíR FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. valaha utolérné. Pedig erre tö­rekszünk az idők végezetéig. Ez az ember-eszmény minden földi törekvésünk végső célja. Krisztus megmutatta, miiyen­nek kellene lennie az igazi em­bernek. Megmutatta jóságos életével és mártir-halálával. S hogy példáját mindenekfelett vonzóvá is tegye előttünk, iga­zolta magát dicső feltámadásá­val. Az ilyen élet nem lehet cél­talan és hiábavaló! Ez csak az istenség megtestesülése lehet. Ezt nem lehet koporsóba zárni, mert széttör minden zárt s le­győzi magát a leghatalmasabb földi zsarnokot is : a halált. Ha tehát Jézus élete az örök emberideál megvalósulása, akkor husvét ünnepe ennek az ember-eszménynek diadalnapja. Husvét ünnepe ugyanazt je­lenti, amit Krisztus élete bebi­zonyított, — hogy a szeretet halhatatlan. Ez tehát minden földi élet célja-vége. Ebben van minden emberi nagyság és tö­kéletesség. Nem a tudásban, nem a hatalomban, nem a gaz­dagságban, nem a dicsőségben, — ezek mind mulandók ; ha­nem egyesegyedül a szeretet- ben, mely örökéletű. Ebben van a mi végső célunk, ebben a megváltásunk, ebben a feltá­madásunk. Bármilyen rendű s rangú legyen valamely ember: ha lel­ket a korlatot nem ismerő sze­retet tölti el, Krisztusnak méltó s igaz tanítványa. Valósággal má­sodik Krisztus, kiben isteni eszme testesül meg, s ki — lássék még oly kicsinek is a földi létben — igazában az élet halhatatlanjai közé tartozik, mert megközelíti azt az ideált, me­lyet Jézus, a legtökéletesebb szeretet mutatott az emberiség­nek. Az új-kor művelődésének sokat hangoztatott vezéreszméi: a testvériség, az egyenlőség és a szabadság — mind ebből a a korlátot nem ismerő szeré­téiből fakadnaks ugyanebben te- tőződnek. Megvalósulásuk te­hát attól függ : mennyire tudja áthatni a korlátlan szeretet az emberiségnek minél nagyobb ré­tegét. Minél több önzetlen ember lesz a világon, annál inkább erősödik a testvériség s egyen­lőség érzése; cs annál jobban uralkodóvá válik a népek bol- dogításában a szabadság. Bátran vallhatjuk ennélfogva, hogy valamint az egyéni töké­letesedésnek, úgy az általános művelődésnek is egyetlen mér­téke a mindenkit átölelő s min­dent legyőző krisztusi szeretet ! Költözzék legalább a mai „Esztergom es Vidéke“ tárcája, Ex Oriente Lux. Nyugat felől, hol ismét összerakja Az önkény cifra palotáiban Bősz fegyverét a bősz szomszéd haragja Árnyék közéig sötétben, gyászosan. 8 amint közelb jő, egyre nő alakja, Medúza-arcán sorsunk írva van, De rendüljön bár az ég boltozatja, Mi szembe nézünk véle dacosan ! ■ . . S kelet felől, hol véres harci téren, Holt-testekből rakott torlasz hegyében Prédára elles vadmadár kereng. Hol egy zsarnokságnak hatalma megdől, Kelet felől, az iidvhozó keletről — A népszabadság hajnala dereng. Kőrös Endre. A húsvéti tojások. Az „Esztergom és Vidéke“ eredeti tárcája. Irta : dr. Pacséry Károly Minden értelmi branche-nak meg­van a maga sajátossága. A tanári branche, melyhez tartozom, a bőbeszédűség hibájában leledzik. Meg van ennek a pszikhológiaí ma­gyarázata. A tanár ember folyton gyakorolja nyelvét, hiszen hivatása a folytonos beszélés : magyarázás ; ezért megszokja a bőbeszédűséget. Különösen ha nem száraz algebrát, nem a színus- és koszinustételt kell magyaráznia, hanem pl. a klasszi­kusokat. Megvallom, hogy midőn Cicerót vagy Tacitust magyaráztam, órahosszakat tudtam a barátságról, vagy a pún háborúkról, vagy Ger­mániáról beszélni. És tanítványaim szerették fejtegetéseimet, mivel örömestebb hallgatták a Laelius- ról szóló fejtegetéseket, mintha a participiális konstrukciókról vagy az orátío obfquaról vagy a consecutio temporum szabályairól kérdezget­tem őket. A felsőbb Vll. és Vili. osztályokban nyíltan meg is mondták nekem, hogy örömestebb hallgatják filozófiai vagy történeti fejtegetéseimet, mintha száraz gra- matizálással untatom őket. S ebben a fiuknak részben iga­zuk volt. Most is mint afféle tanár ember, olvasómat diáknak szeretem tekinteni, azért kissé hossszasabban csevegek. Meglehet, hogy csevegésem érdeklődést kelt. A klasszikus olvasmányokat tud­valevőleg az 1453-ban Konstanti­nápolyból elűzött görög tudósok hoz­ták divatba, kik az olasz városokban (Rómában, Flórenzben, Velencében,) telepedtek le. Ők voltak az ú. n. „humanizmus“ szellemi irányzat meg­alapítói. A humanizmus a régi gö­rög és római irók gondolkodásmódját ismertette. A humanisták azonban nem voltak a keresztény eszmék ellenesei. Rotterdámi Erazmus pl. ezt irta : „Én szeretem a régi nyelveket és a klasszi­kus irodalmat, hogy általuk az ed­digi szokásos tanulmányokat javít­sam és Krisztus dicsőségét növeljem, de nem azért, hogy a régi pogány szellemet felújítsam.“ Az igazi hu­manisták elve az volt, hogy a mi szép, igaz és jó volt a klasszikus irodalomban, azt a feledés tengeré­ből mint igaz gyöngyöt kiemelik és a tudomány, művészet közkincsévé teszik. Azért voltak a humanisták közt még pápák is, hogy többet ne említ­sek : egy V. Miklós (f 1455), egy 11. Pius (f 1464), egyik Gyula (f 1513), egy X. Leó (f 1521). Téves az a nézet, mely szerint a klasszikusok tanulmányozása a keresztény szellemet gyengíthetné, pláne veszélyeztethetné. A klasszi­kus világban sok olyat találunk, mi lelkünket összekapcsolja a keresz­tény nézetekkel. Azért a klasszikus műveltségű ember kereszténysége inkább mélységesebb. Hiszen a klasz- szikus irodalom legjelesebb terjesztői voltak a mai gimnázium megalapítói: a jezsuiták, kik a XVI. század má­sodik felétől kezdve több mint két­száz éven át terjesztették kollégiu­maikban (gimnáziumaikban) a klasz- szikus műveltséget. Működésük ered­ményessége éppen klasszikus művelt­ségükben rejlett. Rhetorikai tudásukat Ciceróból merítették s éppen ezért voltak a szónoklatnak oly kitűnő mesterei. Csak a magyar Ciceróra: Pázmány Péterre utalok. A jezsuitákra még legnagyobb ellenségeik se foghat­ják rá, hogy nem mélységesen vallá­sosak. De hát most veszem észre, hogy mai csevegésem címéül a húsvéti tojásokat vettem s mennyire eltértem témámtól ? Messze elkalandoztam, midőn azt bizonyítgattam, hogy meny­nyire fontos tényezője a műveltség­nek a klasszikusok ismerete. Ezzel az elkalandozással éppen egy a görög mithószból vett mondást akartam igazolni. Ha valaki ugyanis nagy feneket kerít témájának s na­gyon messziről kezdi, azt szokás mondani, hogy Léda tojásával kezdte: ah ovo Ledae incoepít. No lám mégis eljutottam a tojás-

Next

/
Thumbnails
Contents