Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 20. szám

1913, március 9.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

János gazda ? — kérdi kíváncsian az anyakönyvvezető. „Csak leány !“ — feleli szinte röstel- kedve János gazda. — „Tiszta jelest hozott haza a fiam! — büszkélkedik az apa ; de ugyanaz úgy fakad ki, ha eltalál bukni a fiú: „Besavanyíthatod a fiadat, asszony!“

— A nőknek a háború ellen való tiltakozásuk pusztába kiáltott szó. De ha már a férfiak egymást agyongyilkolták, akkor oda eresztik a nőket is, hogy a sebekre — tépést készítsenek. Valahányszor tüdőbetegeket, tűz- károsultakat stb. kell fölsegiteni, a nőkre hárítják a főfeladatot; a közpályáról azonban kizárják őket. Nem engedik, hogy az életért együtt küzdjenek a férfiakkal ; de a nyomorúságért, ha úgy tetszik, együtt táncolhatnak. A nők ezt a kegyelemkenyeret már megelégelték; egyértékűek akarnak lenni a férfiakkal oly értelemben, hogy teljes társadalmi és politikai egyenlőséget követelnek.

Ezek a magyar feministáknak — ha nem is egész igazsággal és helyes logikával, de minden bizonnyal elég szellemesen megfogalmazott követelései. Külömben ugyanezek a külföldieké is.

Előttünk van tehát velejében a feminizmus tartalma, melynek alapján nem lesz nehéz állást foglalnunk az egész mozgalommal szemben, avagy mellette. * 1

— Már csak illik fiam, hogy egy ezredes leánya tisztességesen ki le( gyen házasítva.

Az ifjú nem mert több ellenve- f tést tenni. Az ezredest a segédtiszt 1 kereste.

— Vonuljon el az ezred a plé1 bánialak előtt. — Adta ki a paran3 csőt az ezredes.

Pár perc múlva a hadgyakorlaton il lévő ezred porosán, fáradtan, b de emelt fővel és döngő léptekkel ri haladt el a plépánialak előtt.

A zenekar pattogó vidám, szeli relmes nótát játszott s az ezredes,

4 ki lóháton ült bekandikált a zöld :szsalugáteren, ahonnan a bús tekinti tetű asszony nézte a délceg kato- nnák elvonulását most már ragyogó őszemmel és boldog mosollyal. Éppen Jjúgy, mint tizenkilenc évvel ezelőtt.

Nyolc nap múlva a plébános ál- sbdását adta a húgára is, meg az ez- eiredesre is- A fölmentést gyorsan ki- éjjárta, s amiről tizenkilenc évvel eze- öilőtt fiatalon, almoktól duzzadó lélek- sdkel, lobogva égő szenvedéllyel le 9

>:kellett mondaniok, az a boldogságot irrmeghozta a szelíd ősz verőfénye.

Mert nem halhat meg addig a ^eiegbúsabb ember se, amig legalább gíegyszer nem ivott a tiszta boldogság 9Kelyhéből.

Gyermek és iskola.

A különböző rangú és vérmérsékletű szülők gyermekei különböző modorral, természettel, neveléssel kerülnek az iskolába. A rangbeli ellentétet már lehetőleg a népiskola elsimítja, de az öröklött vagy sajátsággá vált egyéni vonások több-kevesebb érvényesüléssel végig kisérik az embert az iskolán s az életen. 5 ebben van az egyéni nevelés értelme s varázsa, és mondjuk szükségessége. Középiskoláink túlzsúfoltsága azonban a hangzatos egyéni nevelést csak kis mértékben engedi meg, s inkább a tömeg-tanitással és neveléssel törekszik célt érni. Az élet sem ismer egyéni bánásmódot, ott is az egyénnek kell alkalmazkodnia az általános törvényhez ; az iskola sok tekintetben az élet előképe, tehát arra kell nevelnie, előkészítenie ; eszközül azonban, és pedig hathatós eszközül, elismerjük és hangoztatjuk az egyéni nevelés szükségességét. De hangoztatjuk ugyanakkor azt is, hogy de sohasem a tömegnevelés rovására ! Mert mily méltánytalanságok származhatnánakebből, azt első gondolatra átláthatjuk. Ha a gyermek szinte rettegő tiszteletet visz magával az iskolába, tegye ezt öntudatossá és nemessé az egyöntetű elbánás és megítélés. Az apró, de nem kirívó árnyalatokat, melyeket úgyszólván a sorsunk hoz magával, teljesen úgy sem tüntethetjük el s talán az lenne legnagyobb igazságtalanság, ha semmi mellékkörülményt, semmi más véleményt nem vennénk figyelembe, hanem magát a puszta tényt akarnánk mindig megítélni. Bizony ennél többet érdemel a tanuló, mert hisz nem kivágott fa ő, kit esztergálypadra visznek, hanem a lábán álló, gyökerével a földbe kapaszkodó hajtás, kit a kertész gondos kézzel, s türelemmel nevel és idomít, hogy környezetében jó hatást keltsen.

A mai gyermeknek törekvése, ambíciója a középiskola ; s ha sokszor gyenge tehetséggel vagy előképzettséggel köszönt is be, de mindenesetre föltétien jóakarattal. S ez a jó akarat, hajlékonyság, a tanár megértéséből származó öröm csak úgy sugárzik a kis diákról, s kedvessé teszi őt mindenek fölött. Az ái ulkodásról, irigységről, a haragos veszekedésekről pár jo szó leszoktatja őket, csak másfelé kell terelni figyelmüket. — Nem állítjuk evvel azt, hogy nincsenek kivételek; de talán az egy-két esetben alkalmazott egyéni ráhatás beilleszti őket is a tömegbe s megmenti a kizárástól. Azt sem vitatjuk, hogy a mai gyermeknek talán egyúttal a munka, a tanulás is ambíciója. Bizony hamarosan lankad, a mint észreveszi, hogy nem kérik tőle számon mindennap az eredményt, amint látja, hogy a nagyobb diákok hősködnek sikerült számításaikkal, s a mint megérzi, hogy egy négyessel még nem szakad rája az ég s nem küldik miatta számkivetésbe. És a kedvesség, és a szorgalom évről-évre fogyatkozik s mind nagyobb teret ad a dacosságnak, a keményszivü- ségnek, a törvény kijátszásának s a lustálkodásnak. Bizonyára rossz, és elszomorító, de mégis inkább természetes jelei ezek a serdülésnek. — Az erősebb fegyelem, s főképen a lelki nevelés egyengeti útját a harmadik fokozatnak, midőn a legfelső osztályokban már megértést mutat a diák, önérzete már nem dacban, konokságban, hanem a megszégyenítéstől való félelemben, ragaszkodása udvariasságban, a múltak elfelejtése iránti hálája s a kedvező végbizonyítvány iránti reménye bizalomban és szorgalomban nyilvánul. Kis diáknál szinte nem lehet szó személyes engedetlenségről, jól nevelt nagy diáknál nehezen fordul elő, a középső osztályokban pedig csak fordulópont, mert az ügyes orvosi kéz átsegítve a válságon, a lelki megtisztulásnak s megújhodásnak veti meg alapját s az egész életre kiható gyógyítással sok jónak s a tanuló örök hálá jának válhat okozójává.

P. H.

Esztergomi Takarék- pénztár Részvénytársaság zárszámadása.

E hó 16-án fogja saját helyiségében megtartani kisvárosi keretéből magasan kiemelkedő első pénzintézetünk, az immár 68 éve működő Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság 1912. üzleti évét tárgyaló rendes évi közgyűlését.

Az elmúlt 1912. év egén bár vészes felhők tornyosultak, mégis a következményeiben kialakult kép a szolid alapokon, szikla szilárdan nyugvó intézet újabb előrehaladásának perspektíváját nyitja meg.

A rendkívüli hullámzások és váratlan alakulások mozgalmai, biztos kezet kívántak a vezetésre. Mezőgazdasági rendellenességek mérhetlen károkat okoztak, ipar- és kereskedelem a pangás tüneteit visel:e, a folyton rosszabbodó pénzviszonyok rendkívüli intézkedéseket kívántak s mindezek betetőzéséül a Balkán-félsziget felől szerte áradó izzó forrongás, úgyszólván megrengette egész Európa pénzvilágát.

Ez a sokoldalú nyomás mind újabb és tüneteiben nem megszokott akadályokat gördített egy pénzintézet

vezetője elé, —- de- a nagy gondosság, körültekintés és gyakorlati jártasság nem csak, hogy sikerrel távolította el az akadályokat, de az adott helyzet előrelátó kihasználásával, azt jórészt az intézet javára tudta felhasználni.

Előttünk fekszik a társaság húszmilliós mérlege, mely élénk világot vet a szakember kezében arra, hogy a körültekintő, takarékos rendszer, a viszontagságos időkben is mily biztos alapon termi meg gyümölcseit.

Az 1912. dec. 31-én lezárt mérleg főbb adatai a következők : alaptőke 2.000,000 — K ; különféle tartalékok 753,998 — K ; nyugdíj és jótékony alapok 378,237 — K ; betéti tőkék 15.610,588 — K; előre fizetett kamatok 200,312 — K ; tiszta jövedelem 247,958 — K ; kötvény 13.589,596 — K; váltó 1.684,640 —; előleg 130,723 — K; értékpapír 3.698,480 — K; ingatlanok 446,470 — K; a brutto jövedelem, kamatokból 1.160,429 — K; ingatlanok után 37,826 — K.

Az 1912. évi mérlegben szereplő 247,957 K 72 f. tiszta jövedelem a következő arányokban jut felosztás alá: 1. Tartaléktőke 10°/o-os járulékára 24,795 K 78 fill. 2. Osztalékra részvényenkint 190 koronával 190,000 K 3. Igazgatósági jutalékra 6,511 K 65 fill. 4. Igazgatói jutalékra 4,341 K 11 fill. 5. Tiszti jutalékra 10,852 K 76 fill. 6. Jótékonycélokra 9,107 K 7. Különleges tartalékalapra 2,259 K 42 fill, összesen 247,957 K 72 fill.

Az igazgatóság évi jelentésében beszámolva a múlt évi eredmény teljes működéséről, egyben különféle javaslatot fog a közgyűlés elé terjeszteni. Nevezetesen tekintettel a társaság örvendetes fejlődésére, mely legfeltűnőbben a négy év előtti 15 millió koronás mérleggel szemben most bemutatott 20 millió koronás mérlegből tűnik ki, továbbá az üzletfelek, főkép a betevők napról- napra emelkedő bizalmára, minek folytán az 1908. évi 12 millió koronás betétállomány 4 év alatt 15V2 millióra emelkedett, valamint annak tudatában, hogy e feltétlen bizalommal szemben a társaságnak is kötelessége, a szakavatott, becsületes vezetésen kívül a betétek biztosítására szolgáló törzsvagyonának fokozatos emeléséről is gondoskodni, de tekintettel végre arra, hogy e téren sok tekintélyes vidéki pénzintézet már is megelőzte, pedig a társaság a magyarországi vidéki takarékpénztárak között, nemcsak alapítási idő, hanem bonitás tekintetében is mindenkor az elsők között állott, mindezeknél fogva indítványozza az igazgatóság a közgyűlésnek a jelenlegi 2.000,000 korona alaptőkének, 500 darab egyenkint 2,000 korona névértékű új részvény kibocsájtása által 3.000,000 koronára leendő felemelését.

Az eddigi tervezet szerint minden két darab régi részvény után volna

3,000 korona befizetés ellenében egy uj részvény váltható.

Minekután pedig az alaptőke felemelést, még a jobb pénzügyi hely-