Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 80. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. október 3. Bleszl erre nem volt mindeddig haj­landó és ha ily szívósan kitart elhatáro­zása mellett, akkor feltétlenül kell erre elfogadható okának is lenni. Nem fürkésszük az okot, de hiszünk benne igy is. Hanem — kerüljünk a kérdés másik oldalára. Milyen módon nyerne Esztergom közérdeke legtöbbet? A felelet kéznél van. Ha békés úton minél jobb és minél több forgalmi vonalra tudna szert tenni. Minden vasút egy új életeret jelent e vérszegény város részére. Örömmel kell fogadnia és nem aka­dályozni, de minden erejével elősegítenie kell azok megvalósulását. Ma három terv is él, három érdekelt is dolgozik ily életerek alkotásán; a baj csak az, hogy szándékaik kontrakariroz- zák egymást s igy esetleg a két mesebeli marakodó oroszlán esete ismétlődhetik meg, akik kölcsönösen felfalták egymást, hogy csak a farkuk maradt a küzdőtéren. A leghasznosabb szolgálatot ma az tenné a köznek, aki ezt a harcot békés együttműködéssé tudná változtatni. Nehéz probléma, de hát vak tyúk is találhat szemet. Tisztelettel egy közvetítő indítványt vagyok bátor az engedményes urak elé terjeszteni. Ez pedig abból áll, hogy kíséreljék meg még egyszer a kölcsönös együttmű­ködés számára uj alapot teremteni. Ez az alap szerény nézetem szerint igy festene : tak rájuk, nehogy egy is elmehessen kö­zülök. A csendőrök visszamentek az istállóhoz, beléptek, de újra elkezdett hullani a kő. Hogy merről jön, nem látták ; csak akkor vették észre, amikor rájuk, vagy elibük esett. Nem törődve a dobálással, átkutatták az egész istállót, kihánytak belőle mindent, a mi benne volt, de a szellem­nek nyoma sem volt, Amire azután egész regge­lig őrizték az istállót, de sem jönni, sem menni nem láttak senkit. A csendőrök persze mindenfelé kérdezős­ködtek, van e valami oka a „szellem“-nek arra, hogy dobálózzék, a mire az egyik csikós, Urbán Mihály azt mondta : — Legjobban hull a kő délelőtt tiz és ti­zenkét órakor és délután hat órakor, éppen ab­ban az időben, a mikor a gazda felesége bemegy, hogy a teheneket megfejje. A cselédek azt mond­ják, hogy az egész dolog azért van, mert a gaz­dának nemrég halt meg a felesége s ő már is megházasodott. Az első feleség szelleme most agyon akarja verni a második asszonyt. A csendőrök péntek óta, tehát négy napja keresik a titokzatos kődobálót, de még ma sem tudták megtalálni s a kő éppen úgy hull az istá- lóban, mint azelőtt. Maga Andrássy is kimegy minden nap a tanyára, érdeklődni a „szellem“ iránt, a mely egyáltalában nem ijedt meg a há­rom csendőrtől. A csendőrök most segítséget kér­tek s az egész környék kíváncsian lesi, mi lesz ennek az esetnek a vége. Mert a megyében sok­fele most egyébről sem beszélnek, csupán a „kő­dobáló szellem“-ről. A budapest-esztergo.mi h. é. vasutat támogassuk abban, hogy az Esztergom- pilismaróti vasútvonalát a Dunaparton ki­építhesse. Természetesen itt erkölcsi tá­mogatást értek. Ezt a vonalat alakítsa át a Takarék- pénztár villamossá. Miután itt csak felső vezeték szereléséről volna szó, igy az épí­tési költségeknek (alapozás, vágányveze­tés) legalább is 60—70 százalékát taka­ríthatná meg. Ezen a vonalon (hév. állo- más-téglagyárak-Pilismarót) vállalja el a hév. teherszállítmányainak villamos von­tatását percentrészesedés, vagy más meg­állapított díjazás ellenében. Egyezzen meg — mert ez elől úgy sem térhet ki — a Párkánynána-duna- part iparvasút engedményesével és epitse meg az összekötő vasutat is. A villamtelep megfelelő kibővítése mellett ez a terv keresztülvihető volna, ha — meg lenne hozzá a kölcsönös jóa­karat és hajlandóság. Hogy megvan-e, azt csak kísérlet útján lehetne megtudni. Miután Bleszl Ferenc gondolkodási időt kért úgy is, ezt felhasználhatná egy ilyen irányú propozició megtételére. „Es kost kein Geld“. Hogy ő is előnyösnek találná e ezt a megoldási módot, előre nem tudhatjuk, de reméljük, hogy igen, mert hisz mind­azt elérhetné vele, a mit eléri akart, sőt többet annál : csekély befektetéssel több jövedelmet és a mi nem utolsó szempont, az ellenfél helyett üzlettársat kaphatna. Hogy a hév. vasúttársaság mit szólna hozzá, azt is csak a kísérlet után lehetne megtudni. De nem képzelhetjük, hogy ko­moly ellenvetéseket tehetne, mert hisz ő is elérné a célját, sőt a kezeléssel sem kellene bajlódnia. Ugyanez az eset áll fenn gróf Tele­kinél is. Kérve kérem tehát Bleszl Ferencet, hogy tegye meg ezt a kísérletet. Ha nem sikerülne, mit sem veszt a státus kvóval szemben, ha pedig eredményes volna, Esztergom fejlődésének biztos alapját rakja le vele. Az ő szándéka, vágya pedig semmi más, csak ez. 0<TC hírek ö >0 j t Acsay Ferenc temetése, | Tudós földinknek, a megdöbbentően várat­lanul elhunyt Acsay Ferenc-nek temetéséről a Győri Hírlap a többek között következőleg em­lékezik meg : Gyásznapja volt tegnap Győrnek. A város közönsége szomorú megilletődéssel kereste föl Acsay Ferenc ravatalát. Felnőttek és diákok ezrei járultak búcsútiszteletadásra. A temetés a gyászoló közönség végnélkülinek tetsző hosszú sora volt, de oldalvást a menet egész vonalán sorakozott a közönség újabb több ezer főnyi sokasága. A gyász­pompának és részvétnek ez a meghatóan impo­záns megnyilvánulása megillette Acsay Ferenc értékes életét, de eléggé nem gyászolhatja a halálával elvesztett tudóst, a magyar pedagógia apostolát, az ifjúság lelkének szeretetteljes búvá­rát, a bencés rendnek egyik nagy eszü és ideális munkásságú oszlopát és Győrnek, az ő második városának, sok érdemű, mindig csak használni akaró, előkelő polgárát. Mélységes szomorúság és fájdalom kisérte a helyi közéletnek várat­lanul ledőlt oszlopát a bencés rend győri krip­tájához. * Acsay Ferenc vasárnap délután 2 óráig a főgimnázium tanári szobájában felállított ravatalon pihent. Reggeltől búcsújárást tartott ravatalánál a győri közönség. Délelőtt fél 12 órakor Várady L. Árpád dr. tett látogatást dr. Hász István ceremo- niárus kíséretében a ravatalnál, innen átment a székházba. Már kora délután százával állt a Széchenyi- téren a közönség, negyed 4 órakor felvonult a győri középiskolák tanulóifjúsága, majd sorra gyü­lekeztek a győri hatóságok és testületek kép­viselői. Félnégykor érkezett meg Várady L. Árpád dr. a bencés templomban felállított ravatalhoz és nagy segédlettel végezte a beszentelési szertartást, mely után megindult a gyászmenet. Meghatóan kedves látvány volt a gyászkocsi előtt egy 20—24 főnyi feketeruhás diákcsoport, mindegyiknek a kezében csokor, amelyeket a sírra helyeztek. A temetési szertartást Ruschek Antal apát­kanonok, belvárosi plébános végezte. Az egész szertartás alatt a székesegyházi énekkar mű­ködött. A gyászkocsi mellett Acsay Ferenc volt győri tanítványai mentek, a bencés rend tagjai követték. Esztergomból a megboldogult rokonain kívül a bencés székház tagjai közül résztvettek a teme­tésen: Dr. Molnár Szulpic, László Dániel, dr. Mattyasóvszky Kasszián és Szilágyi Ágoston. — Ö Felsége névnapja. F. hó 4-én királyunk névnapja alkalmából a bazilikában ünnepi isten- tisztelet lesz, amelyen a város és megye tiszt­viselői is meg fognak jelenni. Ugyancsak ünnepi istentisztelet lesz f. hó 4-én reggel 9 órakor a belvárosi plébánia templomban is, amelyre a ha­tóságok is meghivattak. — Yaszary Mihály névünnepe. Vasárnap volt Vaszary Mihálynak a közszeretetben álló, nép­szerű primási jószágkormányzónak nevenapja, amely alkalomból az uradalmi tisztikar testületileg tisztelgett a szeretett humánus főnök előtt. De nem csak hivatalos ünneplésben volt része Vaszary Mihálynak, hanem egymásután kereste fel őt a város és megye előkelősége, barátai, tisztelői véget érni nem akaró számban. A jószágkor­mányzó barátainak tiszteletére fényes ebédet adott. — Gyászmise az aradi tizenháromért. Az évente október 6-án tartott alapítványi gyászmi­sét az aradi tizenhárom vértanú lelkiüdvéért az idén a közbeeső vasárnap miatt nem 6-án, ha­nem 7-én, hétfőn reggel 9 órakor tartják meg a plébánia templomban. — Uj tanítónő Bélán. A bélai róm. kath. népiskolánál megüresedett tanítónői állásra Lévay Sarolta old. tanítónőt, Lévay Sándornak, a jeles poéta-jegyzőnek leányát hívta meg az isko­laszék. — A katholikus nagygyűlést elhalasztot­ták. A XII. katholikus nagygyűlés előkészítő bi­zottsága elhatározta, hogy a nagygyűlést a meg­állapított terminusról elhalasztja és azt november hó 24., 25. és 26-ik napjain tartja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents