Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 75. szám

Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 75. szám. Csütörtök, szeptember 19. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS Megjelenik vasárnap és csütörtökön. és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .....................12 K Negyedévre..........................3 K F élévre 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. A gyalázatos időjárás dacára városunkban — jó órában legyen mondva — dühöng az egész­ség. Járványos megbetegedések egyáltalán nincse­nek, egyéb beteg is alig akad 2—3 Esztergom­ban. Szóval évek óta nem álltunk ilyen jól egész­ség dolgában, mint most, ami alighanem összefügg a kis Duna kikotrásával. Egyetlen betegség grasszál csak, de az ki­írthatatlan : a zsebsorvadás. Hej, aki ennek a szé­rumát kitalálná ! (pi.) Valami nagyobbszabású jelese még nem igen sok akadt Esztergomnak. Művész, iró, sportbajnok nem tette közis­mertté városunk nevét. Végre most van egy kitűnőségünk, aki ezt a fogyatékosságunkat fényesen kireparálta. Eddig is népszerű alakja volt Esztergom­nak, akitől mindenki sokat várt, most ime a tá­vol Eszéken ő nyerte el a pálmát versenytársai elől. Igaz, hogy ő pálma helyett többrebecsül egy darab szafaládét, lévén ő a nagy, az ünnepelt, az első nem más, mint: Princ, a rendőrkutya. Ez előtt is büszke méltósággal sétált Prin- cünk a városban, de azért néha demokratikus hajlandóságokat is árult el: most már valószínű, hogy kutyába se fogja venni a cibileket. No ná, csak nem fog meszalianszot csinálni! (pi.) „ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÁRG&JA. Miss Opme esete. Kalkutta, június végén. E napokban szenzációs pörben hozott ítéle­tet az itteni bíróság. Az üggyel európai lapok is foglalkoztak. A „Pesti Napló“ is ösmertette rövi­den : „Miss Orme végzete“ cim alatt. A nagyváros másról sem beszél, mint a milliárdos angol lady megrázó tragédiájáról ; a benszülöttek negyedében pedig még jobban megadják magukat a sorsnak a kismet rajongói. Hat év előtt a londoni napilapokban érdekes hirdetés látott napvilágot. Miss Orme, egy fiatal hölgy társalkodónőt keresett, akit dús javadalma­záson felül azzal is szerencséltetett, hogy magá­val viszi világkörüli utazásra. Ez a miss Orme Nagybrittánia egyik leggazdagabb örökösnője volt, húsz éves, viruló szépségű leány, egy fregatt orvos menyasszonya. Az ajánlkozók között legjobban miss Stephen­son nyerte meg a dúsgazdag kisasszony tetszését, aki egykorú volt vele, egy angol tábornok árvája, szegény de nagyon művelt és elragadó megjele­nésű. Néhány hónap múlva a társalkodónő már annyira elbájolta miss Ormet, hogy elválhatlanok lettek. Egy éve kerültek utazásuk közben Indiába; Most jött csak haza szombaton délben a 76. gyalogezred a nyitra-verebélyi nagygyakorlatokról és egyik zászlóalját már is felvitték hétfőn Buda­pestre. Úgy látszik, a személy és vagyonbizton­ság megint rossz lábon áll a fővárosban, hogy újból kell a katona, csendőr. De ezekről nem sza­bad írnunk, mert ez mar politika, még pedig el­lenzéki politika. (pi.) A kis gyerek annyi ideig könyörgött szülei­nek cukorért, addig bőgött és rítt, addig rosszal­kodott, mig a legelső boltban vettek neki a leg­olcsóbb fajtából, mert hiszen ezzel is célt érni re­méltek. De alig, hogy a gyerek belekóstolt, még jobban ordított és köpködött, mert a cukor meg­romlott, keserű portéka volt, amelyen meglátszott, hogy olcsó és hogy csak a béke kedvéért vásá­rolták. — Addig irkáltunk, fenyegetőztünk és kö­nyörögtünk, mig a kis Duna szabályozása vala­hogyan megszületett. De az ilyen szülésben nincs köszönet. Hosszú vajúdás nagyon kellemetlen úgy a gyereknek, mint az anyának. Építik, szabályoz­zák, rendezik a dunapartot olvannyira, hogy hó­napok óta el van zárva a forgalomtól. Pfalz épí­tőmester, a fürdők, Coborék és az egész duna- parti lakóság csak kerülővel juthatnak a városba. S miért ? Mert a munka túlságosan lassan megy. Csak a pótadó beszedése nem tűr késedelmet. Bálint végrehajtó úr látogatásához igazán tünemé­nyes gyorsasággal jutnak a polgárok. Ja, ami az egyiknek sürgős, arra a másik túlságosan ráér... (—ei.) kíváncsiságból betértek egy kalkuttai indus asztroló­gushoz, hogy megkérdezzék a jövendőjüket. Először miss Stephenson került sorra. — Ön egy éven belül a kontinens egyik leg­nagyobb örökségének birtokába jut, de nehéz, szívtépő pillanatokkal fizeti meg a milliókat! Most miss Orme kérdezte meg sorsát. Meg­döbbentő választ kapott. — Szép idegen lady, búcsúzzon el az élet­től. Ez év kilencedik hónapjában meg kell halnia ! Legkésőbb szeptember tizenötödike és huszon­ötödiké között. Miss Orme kikacagta a kilencven éves asz­trológust és hogy hitetlenségét még jobban doku­mentálja, végrendeletet készíttetett, amelyben min­den vagyonát a társalkodónőjére hagyta. Kacagva mesélte el a jóslatot barátnőinek, még a vőlegé­nyének is megírta. Ez a gentlemann és hozzátartozói mindent elkövettek, hogy miss Orme előtt miss Stephen- sont megrágalmazzák. Végre is a szegény leány kijelentette miss Ormenak, hogy nem maradhat tovább nála, elköl­tözik és csak az ominózus szeptember 25-ike el­múltával lép ismét szolgálatába. így is történt. Miss Orme egy előkelő fürdő­hely hoteljébe hurcolkodott, a társalkodónőt pedig egy kalkuttai szegény angol orvos fogadta csa­A kis vashídon túl, a sziget közeleső ré­szeinek kiépüléséhez is van immár alapos remé­nyünk. A vasárnaponként bakákkal és szobaleá­nyokkal körülállott hinta és lövölde helyén, nem­sokára csinos kis házikók fognak emelkedni és a legfőbb forgalmi utunk mentén meghúzódó szemétdombot, hamarosan díszes közjegyzői lak fogja felváltani. Szóval mégis csak fejlődünk. Azonban e fejlődés nálunk annyira megfontolt lassúsággal történik, hogy valami hiba aligha za­varhatja meg a vállalkozók cirkulusait. Csak ne gördüljön mégis valami akadály utjokba és a tervek megvalósítása ne járjon túlságos csaló­dással, amihez mi sajnos, annyira hozzá vagyunk már szoktatva ! (—ei.) A tanítók fizetésrendezése. Az Esztergom-járási róm. kath. taní­tói kör elnöke Bertalan Vince, a ki a múlt héten érkezett vissza a Bécsben tartott I. nemzetközi népnevelésügyi kongresszus­ról, most a magyarországi tanítói egyesü­letek országos szövetségének igazgatósági tagjai f. hó 14-én az igazgatóság vala­mint az egyesületi elnökök által Budapes­ten tartott közös ülésén a következő in­dítványt tette : „Miután a kultuszminiszter többször nyilvánított jóakaratával teljesen fedve van, ládja körébe. Miss Orme közben nagyszerűen érezte magát. Elérkezett szeptember 15-ike. E naptól egészen 23-ig, szóval 8 napon át táviratokat küldött barátnőjének Kalkuttába. Min­dig ugyanazt: Pompásan érzem magam, a viszontlátásig. Dolly. Miss Stephenson a legnagyobb izgatottság­ban élte napjait. Csak akkor nyugodtak meg fel­zaklatott idegei kissé, mikor 24-én a megszokott sürgönyt kézbesítették. — Very well up ! Még csak 24 óra volt hátra. Miss Orme, mikor elvált barátnőjétől, gondozására bízta ked­venc kutyácskáját. Ezzel az ölebbel egy szobában aludt Stephenson kisasszony. Huszonnegyedikén éjjel az egész ház rettenetes ugatásra riadt fel. Stephenson kisasszony felugrott és látta, hogy a kutya egy sarokban ugrál, vonit kétségbeesve, mintha megveszett volna. Egy ideig szótlanul nézte, aztán ő maga is sikoltozni kezdett: — Oh miss Orme, why did you come to day ? (Miért jött már ma?) Beszaladtak a házbeliek. Az orvos felesége meg akarta nyugtatni a zokogó leányt. — Hogyan — kérdezte — miss Orme meg­érkezett ?

Next

/
Thumbnails
Contents