Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 75. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. szeptember 19. mert mindig oda nyilatkozott, hogy az ő jóakarata, amelyben a tanitóság vágyai­nak összkielégitése foglaltatik, egyedül a íedezet hiányán törik meg, — azt java­solja, hogy a képviselők nyomatékosan szólittassanak fel arra nézve, hogy min­degyikük pártkülönbség nélkül hívja fel a kormányt, hogy rövid időn belül oly ja­vaslatot készítsen, amely a tanítók érde­keit teljesen kielégíti.“ A fentebb jelzett értekezlet elhatá­rozta, hogy az elnökség’ felhívására 8 na­pon belül az összes tanítói egyesületekben bizottságok alakítandók, a melyek fel­adata lesz a tanitóság kívánságait magába foglaló memorandumot a kerület képvise­lőinek személyesen átnyújtani, azt tár­gyalni és nyilatkozatot venni tőlük, vajon hajlandók e a tanítók nyomorán valahára alaposan segíteni. Amint látszik tehát, a tanitóság erő­teljes mozgalom közepén áll és a legkö­zelebb már harcba viszi erkölcsi súlyát is. Úgy tudjuk, hogy az elnök javaslata a múlt év közgyűlésén egyhangúlag el lett fogadva, de végrehajtva mindeddig nem lett. árvédelmi munkák. (Egy pillantás a jövőbe.) (K. F.) A kit mostanában útja a Kisduna partjára kényszerit, jóformán egyebet sem lát, mint sarat, hepehupás buckákat, kő­darabokat és lapátolva izzadó napszá­mosokat. Ezt a képet látja a felületes szem­lélő, de tessék csak egy kis ráérő időben Igen, igen, itt áll, nem látják ! És a sarok felé rohant, mintha valakit csó­kolni, ölelni akart volna. Aztán végre felkiáltott: — She wanished! (Eltűnt!) És eszméletlenül esett össze. Az orvos csak órák múlva téríthette magához. Első szava ez volt. — Orme kisasszony meghalt! Hajnalig leírhatatlan nyugtalanságban várta a sürgönyhivatal kinyitását az egész család. Az orvos maga futott táviratozni. Két óra múlva megjött a „dringend“ válasz. — Miss Orme meghalt. Az orvos kijelentése szerint a halál hajnali két és három óra között állhatott be. Stephenson Alice rögtön úrnője koporsójához sietett. Részt vett a temetésen, de mikor hazaért a lakására, ájultan rogyott össze. Négy hónapig életveszélyes ideglázban feküdt. A hatóság szi­gorú vizsgálatot rendelt el. Az öt legkiválóbb orvos képtelen volt a halál okát megállapítani. Miss Orme teljesen egészséges volt. A szervezete ép es hibátlan. Olyan rózsás arccal feküdt halot­taságyán, mintha csupán szenderegne. A végrendelet értelmében egész vagyonát miss Stephenson örökölte. Most a hozzátartozói elvesztették az utolsó igénypert is. A biró az ítélet kihirdetésekor megjegyezte, hogy olyan eset fölött kell döntenie, amelyre csak Hamlettel felelhet: — Az égben és a földön sok olyan dolog van, amelyre bölcseségtek még rá sem eszmélt Horátió. a hidakról végigpillantani a Kisduna vo­nalán. Akkor látja csak az ember micsoda óriási munkát végeztek itt már is és mi­csoda munkát végezhetett az egésznek tervezője, irányítója s akkor lehetetlenség, hogy elismeréssel ne gondoljunk Hajagos Imrére, a ki nem a hazánkban megszo­kott, lélek nélküli beamteres módon végzi az elébe szabott feladatot, hanem teljes odaadással, Esztergom város érdekeinek legkörültekintőbb mérlegelésével igyekszik megoldani, a sokféle közbejött akadályok dacára is, a nem könnyű kérdést, jól meg­alkotni Esztergom fejlődésének mondhat- nók: fővonalát. Laikus ember csak annyit lát még, hogy kikotorták a nemrégen még ragály­terjesztő pocsolyát, a mit Kisduna néven rettegtek orvosaink és nagy hegyek, hal­mok éktelenitik el a viz partját, akadá­lyozzak a közlekedést. A hidakról azonban már mást is lehet látni, kivált ha az ember kissé érdeklő­dött a tervek iránt is. Innen egy gyönyörű perspektíva nyi- lik előttünk a varos jövőjébe. A kövekkel kirakott partvonal már most is mutatja, hogy mi lesz itt néhány év múlva. A remek, széles (10 és 16 m. közt változó) dunapart, ha majd fasorral lesz beültetve, igazi ^strandja“, gyönyörű korzója lesz Esztergomnak. Szemközt az árnyas sziget, közbül az opalkék viz, a parton már is eleg gyor­san csinosodó házak, villák sora a majd felállítandó villamos lámpák fényében olyan képet fognak mutatni, hogy bizony irigyünk lesz igen sok varos. Csak már most aggódunk azon, hogy a strandon felállítandó villanylampák nem iromba fapóznakon fognak-e disztelen- kedni, mint ahogy — sajnos a városban mindenfelé láthatjuk most. Talán csak megembereli magát a villamos tarsasag es ide Ízléses vasoszlo­pokat fog állíttatni. Éhez a képhez gondoljuk hozzá a Lőrinc utcából kicsilingelő villamosvasúti kocsikat, a mint a hidra futnak s a szi­geten már is meglevő és legközelebbre készülő modern kertek, díszes lakóházak sorai közt szaladnak végig — és ha ezt képesek vagyunk magunk előtt látni, egy­szerre megtörik az a régi varázslat, a mely hasonlókép a századok óta álomba bűvölt Csipkerózsika barlangjához, Esz­tergomot is megfeküdte. Akkor nem fogjuk szkeptikus mo­sollyal mondani, hogy Esztergom holt város, a mely nem elevenedhetik meg soha sem. De bizony meg fog elevenedni. Nem kellett neki más, mint a Csipkerózsika megváltó csókja ; ez a csók pedig az élet­re k e 1 ő Kisdunapart lesz, amelynek fasorai alatt estenden egyeb csókok is fognak el­csattanni egy egy árnyasabb fa alatt. Az eszme maga nem, de az ügyes tervezés és a szép kivitel Hajagos Imre letagadhatatlan érdeme. Az önbecsülésnek pedig első feltétele, hogy a mások érde­meit meg tudjuk becsülni. A ki erre meg nem képes, menjen a hidakra és nézzen végig az épülő, fejlődő Kisdunán. OCT hirekTX) — Áthelyezések a káptalannál. Mészáros György segédtisztet Esztergomból és Tóth Bélát Kiskomáromból kölcsönösen áthelyezték. — Ülés a megyén. Esztergom vármegye igazoló választmánya október 9-én ülést tart. — A közig, bizottsági ülésről c. lapunk legutóbbi számában megjelent hírünkben oly ki­jelentés foglaltatik, mintha Etter Gyula az esz­tergomi vasútállomáson uralkodó rendetlensége­ket tette volna szóvá. Felkérettünk annak köz­lésére, hogy a közig, bizottságban nem az esz­tergomi, hanem a bényi állomáson nap-nap után előforduló tarthatatlan állapotokat bírálta és aján­lotta a felsőbb körök figyelmébe. — Csatornáznak. Tudvalevőleg a képviselő- testületnek a Kossuth Lajos utca uj csatornázá­sát elrendelő határozata ellen az érdekelt háztu­lajdonosok felebbezést adtak be az alispánhoz mert a jelzett határozat a főcsatorna költségeinek V3 részét, a házi szárnycsatornák költségeit pe­dig egészben a háztulajdonosokra hárította. A felebbezést az alispán most elutasította s igy a képviselőtestület határozata kötelezővé vált. — Építőipari inasottkon Győrött. Az építő­iparosok győri vándorgyűlésük alkalmából ké­szülnek fölavatni az első iparostanonc-otthont, amelyet az Építőiparosok Országos Szövetsége állított fel gyűjtés utján. A tanoncotthon segé­lyével óhajt a szövetség kísérletet tenni a tanonc- hiány kérdése megoldására. — A homoródvölgyi vasút. Schwarz Adolf esztergomi vállalkozó vasútja, a Homoródkőha- lomtól Almásig tervezett úgynevezett homoród­völgyi vasút epitese biztosítva van, mert az ér­dekelt községek a szükséges 800.000 korona hozzájárulást mar megszavazták. Az uj harmincöt kilométer hosszú vasút közigazgatási ' bejárása október közepére van kitűzve, az építéshez ta­vasszal fognak hozzá. A vonal szénbányák men­tén halad el és ezekneic termékeit hozza piacra. — Kecskék a pécsi állami gyermekmen- lielyen. Gróf Serényi Béla földmivelésügyi mi­niszter Svájcból a sennthali állattenyésztő vidék­ről öt darab kecskét küldött a pécsi állami gyer- mekmenhely igazgatóságának csecsemőtáplalási kísérletekre. Ezek a kísérletek eddig is kedvező eredményt mutatnak, úgy, hogy az igazgató-fő­orvos azt tervezi, hogy a menhely számára kecs­ketelepet rendez be. Amivel ki lehetne küszöbölni a mesterséges csecsemőtáplálást. — Perselyrablás a Bakács-kápolnában. A múlt szombaton délután egy még ismeretlen tol­vaj a Bakacs kápolnában elhelyezett s a gyer­mekvédelem céljait szolgáló gyüjtőpersely lakat­ját letörve, annak tartalmát elvitte. A péterfillé- rekre szolgáló szomszédos perselyt nem bántotta, sőt 24 fillért el is szórt a földön, amiből arra lehet következtetni, hogy valaki megzavarta mun­kájában. Ez a lopás már a második a Bakács kápolnában, de az első Ízben mindkét perselyt kifosztották. — Táncmulatság. A Párkányi Önkéntes Tüzoltótestület 1912. évi szeptember hó 22-ik napján Párkányban, a községi nagyvendéglő dísztermében, saját alapja javára, versenykugli- zással egybekötött zártkörű táncmulatságot ren­dez. Kezdete a versenykuglinak d. u. fél 4-kor, a mulatságnak este 8-kor. Beléptidij személyjegy 1 kor, családjegy 1 kór. 60 fii. Tűzoltók egyen­ruhában nem fizetnek. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A versenykuglizás feltételei a hely­színén lesznek kihirdetve. Három dobás 20 fillér. Azon mindenki résztvehet. A versenytárgyak a legtöbbet ütők között lesznek kiosztva.

Next

/
Thumbnails
Contents