Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 74. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 74. szám. Csütörtök, szeptember 15. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK EIIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS víS VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .....................12 K Negyedévre..........................3 K F élévre...........................6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Lesz-e villamos Esztergomban? (K. F.) Ez a fontos, nagy kérdés még soha sem volt annyira élére állítva, mint ez idő szerint. Múlt számunkban beígértük, hogy a Bleszl Ferenc áltál kért gondolkozási, vagy mondjuk: meggondolási idő alatt módot nyújtunk olvasóinknak arra, hogy a villamos összekötő vasútnak azt a legújabb fázisát, a melybe gr. Teleki ajánlata folytán jutott, áttekinthessék s a két versenyző engedményes álláspontját is behatóbban megismerhessék. ígéretünket most beváltjuk. A helyzet képe pár vonásban a következő. Bleszl Ferenc — igen helyesen — belátta, hogy ő vasúti ügyekben nem rendelkezhet kellő jártassággal s hogy az összekötő villamos vasút létesülésehez minél kedvezőbb konjunktúrákat biztosítson, belement egy fúziós tárgyalásba a másik két engedményessel. A tárgyalás eredménye azonban nem olyan volt, amilyent Bleszl remélt t. i. nem kooperációs egyesülés lett belőle, hanem egy opciós ajánlat, a melyet ha Bleszl elfogad, kénytelen lemondani arról, hogy ő valósítsa meg a saját tervét és kénytelen 800 ezer koronát összehozni a vasút részére. Ez esetben azonban a villamos minden valószínűség szerint két ev alatt megszületne, mert gróf Teleki feltétlenül képes lesz azt finanszírozni, dr. Okolicsányinak pedig a kis ujjábán van a vasútépítés minden csínja binja. Dr. Okolicsányi neve garancia lenne arra, hogy a vasút szakember kezében van, de arra is, hogy a legtisztább kézbe került, amilyen puritán tisztaságú kéz aligha sok akad ez országban. Ha a kért három hó alatt valami előre elképzelhetlen, de az üzleti világban mindig lehetőnek tartott rendkívüli ok miatt (pl. háború, általános krach stb.) gróf Telekiék sem volnának képesek finanszírozni a vasutat, akkor visszaszáll a jog Bleszlre s az egész haladék összesen csak három kis hónap lesz, de ezert is kárpótlásként megkapja a gróf Teleki által leteendő építési óvadékot. Ez előnyös, jó és kuláns ajánlat. A vasút létesítése a főcél, ugye bár? Már pedig Teleki gróf nem tenne ajánlatot „blindre“, sem az ovadékot nem kötné le, ha nem volna bizonyos benne, hogy meg is csinálja a vasutat a Bleszl féle tervek szerint. Ez volt az érem egyik oldala. A másik, hogy mi történnék abban az esetben, ha — a mit nem hiszünk — késedelmes- kedő válasz miatt, vagy egyenesen tagadó válasz folytán ez az egész ajánlat semmissé válna ? A feleletet megkaptuk erre az eshetőségre a két engedményes cég részéről s az engedélyt is arra, hogy erről Írhassunk. Akkor a következőkép fog alakulni a helyzet. Az Esztergom—-rüzitői hév. feltétlenül megcsinálja a vasútját és pedig minden valószinüség szerint peázsvonalon, azaz az esztergomi állomástól a hidig közös vágánnyal a villamossal. A minisztérium aligha is engedélyezhetné máskép; a hídtól aztán Pilismaróiig önállóan. Tátnál csinálna dunai rakodót s akkor az egész környék ipartelepei oda mennének, nem a távolabbi s igy drágább esztergomi rakodóhoz. Gróf Teleki feltétlenül megépítené az iparvágányát s mivel a minisztérium egy későbbi villamos vasútnak bajosan engedélyezne külön traceot, a villamosnak ezt a vasútat nolens-volens meg kellene vennie. Ez külön-külön mind súlyos veszteséget jelentene a villamos összekötő vasútra, oly súlyosakat, hogy ily viszonyok közt majdnem kizárt dolog, hogy valaki bele merjen menni a megépítésébe, még kevésbbé a finanszírozásába, ha csak maga az Esztergomi Takarékpénztár nem vállalná a rizikót s ő egyedül nem adná a pénzt. De a Takarékpénztár ennél reálisabban gondolkozik pénz dolgokban. Szóval háború lenne, de villamos összekötő vasút nem lenne, nem lehetne, mert az elsorolt eszközökkel és talán nehány még el nem árult fegyverrel azt előre is meghiúsíthatná a két másik engedményes. Hogy ezt meg is tennék, az nem kétséges; hja: c’est la guerre! Meg7" kell itt még említenünk, hogy a peázs-vonalon nem feltétlenül gőzüzemről van szó a pilismaróti vasút részéről. A siófok — mocsoládi vasút pl. benzin-elektromos motorral jár es ez igen jól bevált hajtóerő; ezt alkalmazhatnak itt is, vagy tüzelhetnének akár faszénnel is, a minek nincs füstje, mint van a propellernek és lesz a majdani telelő hajóknak. Lehetne ezek után beszélni még az építési költségekről is. Az Esztergomi Takarékpénztár vállalkozója csinált ugyan egy olcsó költségvetést, amely az ellenfelek szerint kissé fantasztikusan hangzik, de — és itt a bibi — arra már nem kötelezte magát, hogy az általa preliminált árért meg is épitené a vasutat. Még pedig azért nem, meri ennyiért lehetetlenség megépueni. Gróf Teleki arra képtelen volna, hogy ily olcsón megépíttesse. De kérdés, nem lehetne e valakinek az építés mellett — mondjuk ki bátran — panamáznia? T. i, akkor, ha drágább és esetleg jóval drágább lenne a vasút, mint az eddigi tervek és óhajok szerint való lenne ? A ki ért a vasútépítési dolgokhoz, az tudni fogja, hogy a vállalkozó igen boldog, ha 10 százalékot nyerhet az építésnél, ez lehet az ő legvérmesebb reménye, de ennyit meg is érdemel. Ha más valaki akarna panamázni, akkor legfeljebb ebből a 10 százalékból csíphetne a maga részére valamit. Ki nyerhet tehát a vasúton még más ? Nyerhet a finanszírozó bank, mert 100 kor. névértékű részvény után nem ad, legfeljebb 70 koronát. Ez tény, de ezzel szemben vállalja a bőséges rizikót is. A bank nyeresége t. i. egyenes arányban áll a vasút jövedelmezőségével. Ha a villamos vasút jó jövedelmezősége biztos, akkor bátran finanszírozhatná az Esztergomi Takarékpénztár is egészen. Ha ezt nem meri tenni, akkor viszont az esetleges nyereséget sem szabad a másik banktól sajnálnia. Bizony kérem, igy fest a helyzet a maga durva realitásában.
