Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 71. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. szeptember 5. litott fel, azokba tanárokul igen helyesen a gyakorlati életben kitűnt és neves tanítókat nevezett ki és pedig tanári címmel, amit mindenki természetesnek is talált. És az a gyakorlat ma is fennáll és megnyilvánul, teszem abban is, mikor a miniszter a gazdaságtani szakelőadókat az illető képzőhöz anélkül, hogy az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság előtt előzőleg tanári vizsgát tettek volna, szaktanárul szokta kinevezni. Az ellen az Ízléstelen ráfogás ellen, hogy a városi elemi iskolai néptanító a tanár címet vindikálja magának, tiltakozni nem tartom szükségesnek, egyszerűen azért, mert nem igaz. Hogy az igen tisztelt városi társadalom az elemi népiskolai tanítót tanár-nak szólítja, nevezi és a tanító címet oly kevésre becsüli, annak épenséggel nem a tanító az oka, hanem a városi társadalom maga, amely nagyzási hóbortját nemcsak magán, hanem másokon is gyakoroltatja és pedig egyedül hiúságból és. hízelgésből, de azért mindenkor azon bizonyos lekicsinyléssel, hogy a tanárnak címzett valójában ő szerinte még is csak tanító . . . magára nézve azonban soha sincs beismeréssel, hogy tulajdonképen őt is minő címzés és megszólítás illeti. Én nekem, teszem egy munkásasszony oda nyilatkozott, hogy ő ugyan a nagysága megszólítást nem vindikálja magának, de azt méltán elvárja és megköveteli, hogy tens asszonynak nevezzék. És bizony mondom, hogy igen sokan vállalják a tekintetes címet, nagyon sokan, akiket épenséggel nem illet meg, de nem tudok tanítót, aki a tanító úr megszólítást keveselte volna, vagy tiltakozott volna ellene. De hogy is keveselné, hogy is tiltakozna! Hisz a név, a hivatás megszentségtelenitésével kartársainak megvetését és haragját zúdítaná magára. Bertalan Vince. A városok fejlesztéséről szóló törvénycikk.* (Szentesítést nyert 1912. évi augusztus hó 8-án. — Kihirdettetett az „Országos Törvénytárában 1912. évi augusztus hó 13-án.) 19. §• A rendezett tanácsú városok, amennyiben ez eddig meg nem történt, kötelesek az 1914. évi január hó 1-ig közigazgatási alkalmazottaik részére nyugdíjintézetet létesíteni. A nyugdíjintézet szervezéséről, a nyugdíjalap létesítéséről és kezeléséről, valamint a nyugdíjellátás feltételeiről az állammal, a vármegyei és városi törvényhatóságokkal és a többi rendezett tanácsú városokkal való viszonosság alapján és az állami nyugdíjtörvény alapelvei szerint szabályrendeletet kell alkotni. A rendezett tanácsú városok alkalmazottaira fegyelmi utón kirótt pénzbírságok * Ennek az általános érdekű törvénynek szövegét a «Városok Lapja» nyomán közöljük. a rendezett tanácsú város nyugdíjintézete javára esnek. A rendezett tanácsú városok, ha az e §-ban megállapított kötelezettségüknek eleget tettek, a nyugdijviszonosság szempontjából (1907. LIX. t.-c.) ugyanazon tekintet alá esnek, mint a törvényhatóságok. A viszonosság nem terjed ki azokra az alkalmazottakra, akiknek átlépése a nyugdíjintézet létesítése előtt történt. 20. §. A rendezett tanácsú városok az általuk létesített nyugdíjintézet életbeléptének évétől kezdve, azok a rendezett tanácsú városok pedig, amelyekben nyugdíjintézet már van, az ennek a törvénynek hatálybaléptét követő évtől kezdve, a vármegyei nugdijintézetek javára kivetett törvényhatósági pótadó fizetése alól felmentetnek. 21. §. Törvényhatósági joggal felruházott varosokban a jogi és közigazgatási tanácsnoki állásra csak azt lehet megválasztani, aki az 1883. I. t.-c. 3. §-ában megállapított elméleti képzettséggel bir. A külön szakképzettséget igénylő tanácsnoki állásra meg lehet választani azt is, aki az illető állásra a szervezést szabályrendeletben megállapított főiskolai szak- képzettséget igazolja. 22. §. Rendezett tanácsú város tisztviselőjéül azt lehet alkalmazni, aki: a) magyar állampolgár, b) ugyanazzal az elméleti képzettséggel bir, amelyet a törvény a törvényhatósági joggal felruházott városok ugyanabban az állasban működő tisztviselőire nézve megállapít és c) az alkalmazhatóságból sem az 1883. I. t.-c. 1. §-ának b) pontja, sem az 1886. XXII. t.-c. 75. §-ának b) vagy d) pontja értelmében nincs kizárva. 23. §. Mind a törvényhatósági joggal felruházott, mind a rendezett tanácsú városok egyes különös szakképzettségetigénylő állásokra nézve szervezési szabályrendeleteikben a törvényben megállapított elméleti képzettségen felül egyéb elméleti, vagy gyakorlati képesítést is megállapíthatnak. 24. §. Városi tisztviselő magángyakorlatot, vagy mellékfoglalkozást (ideertve a pénzintézetek, vállalatok stb. igazgatósági és bizottsági tagságát is) csak a törvény- hatósági közgyűlés, vagy a képviselőtestület engedélyével és csak annyiban folytathat, amennyiben az hivatali állásának tekintélyével és kötelességeivel összefér. 0CX=X>ö Idegei} tájakra . . . Nem nagyon régen volt. Szép tavaszi este, Mikor lassan kihűl a föld meleg teste. Ragyogott a csillag fent, a messze égen S holdárnyékok jártak kisértetekképen. Kint a Duna partján, a kis füzes mellett, Ahol a napfényben ménesek deleltek, Hatalmas tölgyfa állt, nehéz ágak rajta, Nem tudta megtörni századok viharja. A nagy tölgyfa alatt, egy ifjú pár állott, Mélyen elmerülve, feledve világot, Nézték a nagy folyót. Hiszen ez is megyen Idegen tálakra, szótlanul . . . csendesen . . . S megszólalt a fiú: „Kedvesem, válnunk kell! Itt hagylak egyedül, szememben könnyekkel. Hí az élet szava! De még visszatérek! Visszajövök bizton; eljövök teérted!“ S felelt néki a lány: „Lásd, e víz is elmegy Idegen országba, idegen népekhez. De vissza már nem jön! És én tudom, érzem, Te is így leszel majd; nem jössz vissza értem“. És a fiú elment. Múltak a hónapok, elmúltak az évek. A fiúról nincs hír, nem tudják, mivé lett. Búsult a szegény lány, dehát mind hiába ! S egy szép, őszi este kiment a Dunára. Ott állt a tölgy alatt, ahol azt Ígérte Az a csalfa fiú, hogy visszajön érte, Kavargott az örvény a kis füzes mellett, Ahol a napfényben ménesek delelnek. S hosszú, néma csend lett. Elbújt felhők mögé a hold sápadt fénye, Lassankint sötétség borult a vidékre. A folyó közepén úszik egy holttetem Idegen tájakra, szótlanul . . . csendesen . . . L. Hargitai Ferenc. — Kinevezés. Rajner Lajos dr. püspök, érseki helynök Nádler István esztergomi tanítóképző intézeti tanárt a Keresztény Szeretet Országos gyermekvédő Művének aligazgatójává nevezte ki. — Letelt szabadságidő. Rothnagel Ferenc városi gazdasági tanácsosnak és Osváth Andor főjegyzőnek szabadságideje letelvén, a nevezett tisztviselők hivatalukat újból elfoglalták. — A szent Benedek-rend nagykáptalanja. A szent Benedek-rend f. hó 27. és 28. napjain tartotta nagykáptalanját dr. Hajdú Tibor elnöklésével. Megjelent az apátokkal, igazgatókkal és házfőnökökkel együtt 95 rendtag. A nagykáptalan előtt Halbik Ciprián tihanyi apát az alkalomból, hogy most első Ízben áll a rend teljes számban az új főapát előtt, bemutatta neki a rendtagok hódolatát. Dr. Hajdú Tibor főapát megköszönve a meleg üdvözlést, nagyszabású és mélyreható megnyitó beszédet mondott. Visszapillantás vetett az elmúlt esztendők alkotásaira, majd ismertette azokat az eszméket, amelyek a rend erkölcsi, szellemi és gazdasági életében fölmerültek és esetleg megvalósításra várnak. Hatalmas, nagyarányú beszéde szinte felölelte mindazt az anyagot, ami a nagykáptalant foglalkoztatni fogja s amit az egyes káptalani bizottságok készítenek elő. A megnyitó ülésből üdvözlő táviratot küldtek a pápának, a királynak, a hercegprímásnak és a vallás- és a közoktatásügyi miniszternek. A bizottságok közül a gazdasági bizottság a szociális viszonyokat tekintetbe véve, a cselédek korpótlékáról, nyugdijáról, tehéntartásról gondoskodott, viszont a szükséges gépbeszerzéseket vette tervbe. A rend fegyelmi bizottsága a rendi és a lelkiélet ügyeivel foglalkozott. A tanügyi bizottság számos nagyjelentőségű határozatot hozott. így a gyakorlótanár rendszer behozatalát, továbbá a főgimnáziumok mellé internátusok fölállítását, valamint óhajtják Budapesten bencés főgimnázium létesítését. A bizottsági javaslatokat a plenáris ülés egyhangúlag elfogadta. Az esztergomi székházból megjelentek: Molnár Szulpic dr., igazgató, Borosay Dávid, Szekeres Bónis, Parcsami Henrik, dr. Mattyasóvszky Kasszián és Szilágyi Ágoston. — A Széppéldatársulat művezetője, Lévay Gyula, mint említettük, vasarnap este propaganda előadást szándékozott tartani a Katholikus Legényegyesületben. Ez az előadás elmaradt, mert nem volt elegendő idő a tagok értesítéséhez s igy összesen csak mintegy 50 hallgató gyűlt össze az előadásra. Lévay, a ki kiváló színművész és e mellett rajongó lelkű apostola a valódi, tiszta művészetnek, a propaganda előadás helyett csak pár szóban ösmertette az egyesület célját s
