Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 34. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 34. szám. Csütörtök, április 25. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre Félévre ...... 6 K Kéziratot nem adunk vissza. Negyedévre ....................3 K E gyes szám ára . . . 14 f. Nyilttér sora 60 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 12 K Böngészés. Egy kis kurta hirecske húzódott meg a múlt héten a helyi lapjainkban, egy ügyvédről, aki sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát és valószínűleg Eperjesen fog ügyvédi irodát nyitni. Hajdanában hasábos tudósítások, most három soros hir. Sicé transit gloria mundi! De egyet nem tudunk megérteni : miért Eperjes és miért nem Esztergom ? Hiszen Esztergom a feledés városa, itt minden elévül, elalszik, elsimul. Sokkal nagyobb horderejű dolgok is, mint egy ilyen ifjúkori stikli, a minek szülőanyja nem a tehetség hiánya, nem csalási szándék, hanem egyedül a türelmetlenség, a sietni akarás volt. Hanem ebben az esetben mégis jól teszi az az uj ügyvéd, ha Eperjesre megy, mert a sietés igazán sehogy sem akklimatizálódhat Esztergomban. xL. •V Urak, urak, akarnokok, önjelöltek, állandó pályázók, befolyásos sógortulajdonosok, itt az alkalom. Egy egész légió állás üresedik meg most Esztergomban. Megürül a reáliskolai segélyegylet elnöki állása, ugyanott az igazgatói, a titkári, a pénztárnoki, ellenőri, jegyzői állás és egy csomó választmányi tagság. És mind ez a sok állás lemondás folytán üresedik meg. Kik mondanak le ? Lemond Nagy Antal elnök, Nagy Antal igazgató, Nagy Antal ellenőr, Nagy Antal stb. Itt az alkalom. Tessék pályázni.-r Az uj fedett uszoda megnyílt. Szép pénz fekszik benne, szépen is sikerült. A fürdő bérlője Réger István vállalkozott arra is, hogy a nyaralók részére bútorozott lakásokat díjtalanul közvetít. Szép önzetlenség. Akinek ilyen nyaralók részére alkalmas lakása van, jelentsek be Réger Istvánnál. Szép alkalom nyaralóvárossá válni. Szép, szép, nagyon szép mindez. Csak egytől tartunk. Attól, hogy a nyaralok is szépen sietne.; majd Esztergomba jönni. «JU Az Esztergom-kerületi papság fényesen demonstrálta a hercegprímás iránt érzett íiúi ragaszkodását. A hercegprímás meleg hangú leiratban köszönte meg ezt a demonstrációt s hangsúlyozta benne atyai szeretetét a kerületi papság iránt. Eszünkbe jut a két hónappal ezelőtti 80-ik születésnap ünnepe, amelyen az agg prímás polgármesterünkhöz irt soraiban azt irta : „fokozza meghatottságomat annak a szoros kapcsolatnak gondolata, amely Esztergom városát és személyemet összefűzi.“ Csak egyet nem értünk : annyi ragaszkodás és szoros kapcsolat mellett miért olyan üres a mi primási palotánk? Lupi. Ottokár püspök.*) (Vallásfilozófiái alapgondolatának hatása és erőssége.) J. így követel magának komoly helyet az ő vallásfilozófiája minden eddigi filozófiával és természettudományi világnézettel szemben. Sőt bizonyos tekintetben felsőbbséget is biztosit magának fölöttük, a mennyiben csakis ő egyesiti legmélyebb alapjaiban a metafizikai alapszemlélettel az érzésnek és akaratnak metafizikai princípiumait is. Igazán joggal kérdezheti az ő világnézete e többiekkel szemben : „Mit ér az élet, ha az ember nem érti meg önmagát ?“ Azt a töméntelen sokadal- mat, a mindenségnek tarka világát, az élet és érzés és küzdés végtelenségét szét kell szednünk s önmagunkban ismét egységes és harmonikus vi*) A Budapesti Hírlap 84. számából. „ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. Akácfa Virágos . . . Virágok közt járok pázsit födte tájon, Kis madár dalolgat a rügyező ágon. Bárányfelhő sincsen a kékelő égen, Gondolatim mégis messze más vidéken, Akácfa virágos fehér házas utcák Szivemet szüntelen csalogatják, húzzák. Ha a harang kondul csengve est imára, Ott terem előttem kis falum határa. Kis falum határa templomának tornya, Tornyának harangja, mint imáját kongja, Akácfa virágos fehér házas utcák Szivemet szüntelen csalogatják, húzzák. Birkádé hajnallal csak a vágyam éled, Sokszor sírni tudnék kis falum te érted. De az megvigasztalt, hogy nincs olyan messze, Hogy a viszontlátást szivem élvezhesse, Majd ha az akácfa, fehér házas ideák Vágyakozó lelkem magukba lecsukják. Korányi Ferenc. fjat kopek. — Képek a szabadságharcból. — — iVIéltóságos asszony, jön a muszka ! Az aranyszőke hajú, fiatal grófné felkönyökölt hófehér karjára s döbbenve nézett a sápadt leányra. — Meneküljünk, mindjárt itt lesznek ! A grófné szelíd, jóságos kék szemében zavar és rémület tükröződött. Még gyenge volt, csak pár napja kelt föl a gyermekágyból. A ko- morna sürgette, hogy keljen föl. — De semmi zajt se hallok — szólt csőn' desen, amint a lábát kidugta a selyem paplan alól. — Akkor már késő lesz, méltóságos asszony. Most még menekülhetünk ! -- felelt a szepegő komorna. A grófné felkelt, a leány ráadta házi pongyoláját. — Fogass be — parancsolta a grófné. — Itt hagyjuk ezt a sok drágaságot ? — szólt pityergő hangon a komorna. — Első a gyermekem. Es a fiatal grófné az anyai szeretet isteni fenségével nézett bölcsőben alvó fiacskájára, a pár hetes Gézára, aki kék szalagokkal díszített fehér pózában nyugodott, s piros pufók arcocskájával olyan volt, mint Murillónak egy angyalképe. A komorna kifutott, de csakhamar berohant. — Méltóságos asszonyom, már nem lehet menekülni ! Hangja elfúlt, a rémület és az izgalom fojtogatta a torkát. — Azok sem emberevő vadak — mondta a grófné. — Már a templom előtt vannak a kozákok. Imádkoznak. — No, ha imádkoznak, ne félj, nem fognak megölni bennünket. — Ki tudja; borzasztó emberek azok. — Tudd meg, hogy aki imádkozik, az nem lehet szörnyeteg. — Mit tegyek, — mit tegyek? — tördelte a kezét a- komorna. — Ne óbégass. Nyugalom és hidegvér a veszedelem idején ezerszer többet ér az esztelen jajveszékelésnél. — De nyársba húznak. — Ostoba! Hívd be a cselédséget! Ezek hívás nélkül is befutottak. Sírtak és jajgattak. — Ne verjétek föl a gyermekemet, hanem szedjétek le,a falakról az órákat. Gyönyörű antik műkincsek, évszázados emlékek voltak ezek. A grófné attól félt, hogy ösz- szetörik a kozákok. Az órákat aztán egymás mellé rakatta az ágyra s a térítővel betakarta.
