Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 34. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. április 25. lággá kialakítanunk. Ha ez sikerült nekünk, akkor megtaláltuk önmagunkat. S ezt a magasztos célt, azt a fenséges föladatot törekszik elérni és megvalósítani Prohászka püspök szellemi életének minden megnyilatkozásában, iratainak minden egyes fejezetében. Az ő mély metafizikai szemléletalapon nyugvó vallásos világnézete az a csomópont, amelyből megvilágító sugarait a világmindenség valamennyi problémájára szétlövelli. A vallás nála a gondolat, az érzés és az akarat közös életeleven egysége. A vallásosság nem ránk ragadt, belénk iskolázott történeti maradék, hanem természetes jelenség, oly természetes, mint a természet maga, melyből a vallás fakad, melyből a vallás, mint ösztön, mint érzék, mint hajlam, értés, érzés, akarás és lendület ered. Mélyebben emberi szem már nem igen szemlélheti a vallásnak metafizikai valóságát, mint a mikor ezt velünk született ösztönnek is, érzéknek is, hajlamnak is, értésnek, érzésnek és akarásnak is szemléli. Mert valóban a vallás, mint igaz s a szó teljes értelmében befejezett világnézet az ismeretben is, az érzésben is és az akarásban is megvalósítja magát. Nemcsak tudás tehát, hanem ugyanazon pillanatban természeti ösztön, az érzelemnek és az akaratnak tudaton kívül rejtőző transcendens indítéka és valósága. S ezzel a legmélyebb emberi problémához, az istenszemlélethez jutottunk. Az isteneszme mint metafizikai speculativ szemlélet áll előttünk, abban az ő transcendens, egységes egyedi, elkülönödött személyi valóságában, abban az ő autonóm és abszolút objektiv önérvényesülésében, amelyhez nem juthat semmiféle tudomány, amelyet nem érinthet semmiféle változás, meg nem kisebbíthet semminemű kritikai elemzés. Bármennyire aprózza is föl és elemezze szét az okok és okozatok láncolatát minden jelen- és jövőbeli ismeretelmélet és természettudomány, ezt a fenségesen egyedi szemléletünket soha meg nem érintheti. Mint az Már a kastély előtt hallatszott a kozák fegyverek csörgése. A cselédek kifutottak. A kis gróf felébredt és pityeregni kezdett. A grófné fölvette a bölcsőből, keblére szorította és csititgatta. Aztán fel és alá sétált vele a szobában és ringatta, csókolgatta. De a gyermek tovább sirt, mintha érezné a veszedelmet. A grófné egyedül maradt gyermekével. Mindenki elbújt a kastélyban. A szive hangosan vert, halovány arcát lángpirosra festette az izgalom. A kis grófot gyöngéd szeretettel babusgatta és közben halkan, félig öntudatlanul csatadalt dúdolt neki: „Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Cseng, dörg az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart.“ Hirtelen fölpattant az ajtó. Egy vad kozák rohant be. Hegyes puskáját döfésre emelve közeledett. Az arca vörös volt, szájából vutki gőze áradt. A grófné döbbenve hátrált. A szive kongott, mint a vészharang. — Istenem, ha ez a vad kozák keresztül döfi gyermekemet. orvosi boncolások, az idegek legminuciózusabb szétválasztgatása se fog soha változtatni az én, te, ő, szemléletének egységén és személyiségén, szakasztott igy marad meg az istenszemléletnek egyedi személyisége is az emberi analizáló filozófiai és természettudományi vizsgálatoknak minden egyes támadásával szemben. S a mit a tudomány az istenszemléletben analizál és magyarázgat, az nem maga az istenszemlélet, hanem ennek csak elkorcsositott, a tudatnak mindent fölbontó és szételemző képzetei által meghamisított gondolata. Az istenszemlélet maga életeleven és tevékeny szemlélet-, érzet- és akaratvalóság. Elő megnyilatkozás. Tevékeny önkinyilatkoztatás. A megismerő, érző és akaró öntevékenyitésnek egységesül személyisége maga. Őt csakis egyszerre a maga egész mibenlétében érezni, akarni és gondolni lehetséges, de a gondolati megismerés tényében fölaprózva és absztrakcióvá alakítva szemlélni lehetetlen. S valóban ragyogó dialektikával veri vissza Prohászka püspök az istenszemlélet megsemmisítésére irányuló filozófiai és természettudományi támadásokat s mindenütt diadalmasan juttatja érvényre vallásos világnézetének meggyőződéseit. Az ő szent meggyőződése ugyanis az, hogy az emberi léleknek négy ösztöne, a tudásnak, a művészetnek, az erkölcsnek és a vallásnak ösztöne közül világnézetalkotó, egységesítő s az élet ellentétjeit harmóniává teremtő erő csak egy van s ez az egy a vallás. Csakis abban a nemtudatos érzeti, transcendens személyi, autonóm és abszolút önkinyilatkoztató lényben s a mi hozzá való viszonyunkban található föl minden ismeretelméleti és természetfilozófiai tudásunknak princípiuma minden érzésünknek és művészi lendületünknek kutforrása, minden erkölcsi akarásunknak éltető csirája. Bármennyire fejlődjék az emberi filozófiai és természettudományi megismerés, a miképpen ezen autonóm és abszolút metafizikai személyiség A gondolat borzasztó volt. Szinte a vére is megdermedt tőle, a fejében meg mintha tüzes karikákat gurítottak volna. A kis gróf elhallgatott. Parányi kezével hadonázni kezdett. A kozák körülnézett. Valamit kiáltott, de a grófné nem értette meg. Mozdulatlanul állott a szoba közepén. A félelem odaszögezte. A kozák most az asztalra dobta a puskáját. Nagyott csörrent az. A grófné szivén hideg futott végig. A kozák most egyenesen hozzárohant és kikapta kezéből a gyermeket. A grófné félőrülten meredt rá. Sikoltani akart, de a hang torkába fagyott. A kozák oly erővel ragadta ki kezéből a csecsemőt s úgy meglóbálta a levegőben, hogy azt hitte, menten a falhoz vágja. A szemét lehunyta, nem akarta látni ezt a szörnyű pillanatot. A fájdalom úgy tépte a szivét, mintha vasprés csavarta volna. A világ minden kínszenvedése ott sirt a szemében. (Folyt, köv.) valóságát meg nem érintheti, azonképpen legmélyebb alapjában és egységében szükségképpen mindig vallási világnézet marad. Más szóval, nem csak átértésére és megismerésére fog a minden- ségnek törekedni, hanem ugyanekkor az ő átér- zésére, elhatározási, akarati, cselekvési elvvé való megtestesítésére is. Mert csak eme hármas tevékenység egységében lesz az ember emberré, azaz gondolkodó, érző és akaró lénnyé. Ezt a fönségesen fölemelő, magasztosan megnyugtató megismerést köszönöm én most Prohászka püspöknek. Azt a mélységes belátást, hogy mindhiába analizálom én és velem e kerek világnak bármelyik nagy filozófusa és természet- tudósa a világmindenségnek metafizikai alapszemléleteit, hiába rakosgatom össze atomvonalaiból a természetnek minden elgondolható jelenségtényét, ez az én koncepcióm és konstrukcióm mind csak puszta ismeret, csak elvont gondolat marad. A valóság maga pedig ott lesz e gondolaton, e koncepcióimon és konstrukcióimon kívül mint életeleven megismerő, érző és akaró világ, a melynek alapprincipiuma, tevékenység kútforrása maga az az autonom és abszolút, az a transcendens egyedi és személyi létvalóság, a mely a maga igazi mibenlétében minden tudati elemzésre nézve megközelíthetetlen. Engem most több a Prohászka püspök szellemi megnyilatkozásaiból nem érdekel. Elegendő annyit tudnom, hogy világnézetének alapszemléleteit, bárha filozófiailag jobban kidomborítva is, megdönthetetleneknek kell kijelentenem. Az alkalmazásnak, világnézete kifejtésének részletei bármennyire megragadok is, most rám nézve fölöslegesek és tárgytalanok. De ha valaki valami fenséges szellemi élvezetet akar szerezni önmagának ha megunva ezt a durva önző érdekvilágot, föl akar egy szebb, az emberre nézve egyedül kívánatos ideális világba emelkedni, ha lelkét igazán fenséges és magasztos harmóniával akarja eltölteni, akkor vegye kezébe Prohászka püspök vallásfilozófiai dolgozatait, mert ő a vallásos meggyőződésnek igazán modern hangú prófétája, Diadalmas világnézete pedig valóban a XX. századnak bibliája. HIREK^y^Q — Jubileum. Hollóst Rupert, nem rég közszeretetben állott igazgatója az esztergomi főgimnáziumnak, jelenleg celldömölki apát junius 28-án fogja ünnepelni pappá szentelésének 40-ik évfordulóját. — Kinevezés. Dr. Bagyary Simont, az esztergomi főgimnázium volt rokonszenves, tehetséges tanárát a vall. és közoktatásügyi miniszter a szentgotthárdi állami főgimnáziumhoz nevezte ki tanárnak. A szentgotthárdiaknak dr. Bagyary nyereséget jelent, mert mind a kulturális, mind pedig a társadalmi mozgalmakból bizonyára bőven ki fogja venni a maga részét középiskolájuk új tanára. Sirolin "Roche" biztos gyógyhatást nyújt kataPPÍlUSOknal hörghurutnál, asthmanál, influenza után. Si rollII Roche’ kezdődő tüdőbetegséget Csirájában elfojt. Kellemes ize és az étvágyra való kedvező befolyása megkönnyítik a Sirolin "Roché’-al való hosszabb kúrákat! A légzési szervek H16(jllÜl0S6Ít legbiztosabbana Sirolin "Roche"- al kezelik. Ezért nélkülözhetetlen ezen elismert és bevált szer minden háztartásban. Szíveskedjék a gyógy tárakban határozottan Sirolin “Roche - t kérni.
