Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 4. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 4. szám. Csütörtök, január 11. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyiltér sora 60 fillér. tenni is, tenni, kinek-kinek ahogy az Isten adta, a maga képessége szerint. Csendőrséget kértünk már végső kényszerűségből a társadalomellenes elemek megfékezésére. A csendőrség, úgy látszik, jön. Hiba volna, ha nem kapnánk ebből a drasztikus orvosságból, de még sokkalta, meg- mérhetetlenebbül nagyobb hiba volna, ha preventív utón nem gondoskodunk róla, hogy a mostani (nem is olyan mostani, mert tán a török idők óta tartó) állapotok megváltozzanak nemes Esztergom városában. Nem kell elfogult sovinisztának sem lenni, csak némi nyitott szemmel való utazgatásokra van szükség ‘az ország különböző részeiben, hogy az ember megszerezhesse azt a tapasztalatot, hogy a nép (értem alatta a földműves népet) primitiv erkölcsei ott állnak legjobban, ahol fajmagyar nép nagy többségben lakik egy területen és kevésbé ideálisak a kevert, magyarrá lett népnél. Esztergom földműveseinek névsora rögtön elárulja a török, szerb, tót, sváb eredetet. De nagyon hasonló a helyzet a Duna menti községekben, ami érthető is, mert valaha a Duna volt a legjárhatóbb országút minden népek számára, akik ráéheztek a mi tejjel-mézzel folyó legendás jómódunkra. Ilyen kevert származású a mi városkánk népe is és erkölcseivel nem cáfol rá a föntebb említett tapasztalatra. Ezek az erkölcsök hagyományosak. Apa fiára hagyja, a gyerek csodálja a felnőtteknél a „virtus“-t és igyekszik utánozni ő is, hogy társai közt tiszteletet vívhasson ki magának. A rugója tehát tulajdonképpen tiszteletreméltó, csak a megnyilvánulás módja mutat szánnivaló elmaradottságra, müve- letlenségre és — elhagyatottságra. A parasztság ugyanis olyan viszonyban áll az uriosztályhoz, mint a gyermek a felnőtthöz. Gyermeknek kell tekinteni a paraszt népet, vagy újabb és becsületesebb nevén : a földművelő népet és úgy bánni is vele, mint gyermekkel szokás. Nevelni, oktatni, vezetni, szeretettel közeledni hozzá, — ezt kellene, hogy tegye az úri rendnek, mai nevén: közép- osztálynak minden egyes tagja. Hja, a nép bizalmatlan a kaputos őszAz esztergomi nép neveléséről. I. (K. F.) Ez a cikk nem akar pedagógiai értekezés lenni, nem az úgynevezett népnevelésről lesz tehát benne szó, a mi alatt általánosan az elemi iskolákban jól- rosszul eltöltött éveket érti az ember, hanem a szilaj virtusokban kiváló esztergomi földműves nép neveléséről szeretnék szót ejteni. Arról a nevelésről, amely — sajnos — hiányzik, igen nagy mértékben hiányzik. Hej, nagy feneke van ennek a dolognak, nem is lehet egy cikkecske keretében alaposan megtárgyalni, legfeljebb kikezdeni lehet valamelyest. De ha senki se kezdi ki, akkor örökké úgy marad, hát vállalkozom én erre a szerepre. Csak nagyon kívánatosnak tartanám, ha nálam hivatottabbak jönnének folytatni az én munkámat, de nem úgy, hogy éppen csak több legyen a szó, hanem sziv- vel-lélekkel kellene ezt a kérdést megnézni, megvitatni, tanakodni a tennivalók felett és végül — ez lenne a legfontosabb — „ESZTERGOM és VIDÉKÉ" TARCAJA. Fehér Világ. Irta : Nagy Renée. Lassan, nagy pihekben szálldogál a hó, a szürke határ fehérbe öltözik. Fészekre biíjnak még a lármás verebek is, csak a varjúk fekete seregei röpködnek a szürke légben, ahonnét kergetőzve libbennek lefele a nagy, kövér hógerezdek. A tél tündére szövögeti belőlük a föld fehér köpönye gét, amely betakarja nagy kopárságát. Száraz kórók zörögnek a szélben s a szél altató dalt dudol a földnek. Aludj, aludj, készen van már a jó meleg takaród ! És a föld elalszik, megszűnik a szive dobogása és csak a tavaszi napsugár csókjara dobban meg újra, hogy felkeltse a meg alvó élet csiráit Most már alszik, hogy mehében uj erőt gyűjtsön a jövendő életnek. És a fold álmával elpihen a puszták világának élete is Elcsöndesül a bogár- hátú kis tanyak környéke és csendesen húzódnak meg a vastag hótakaró alatt. De ugyanekkor beköltözik Diáik közé a puszták világának eleven élete s kezdetét veszik a téli mulatságok, amelyek felderítik a lelket s megpihentetik a tavalyi munkában elfáradt föld népét. És aki azt hiszi, hogy itt éretlen, trágár beszédeken, pórias butaságokon mulatnak az nagyon csalódik. Mert a kultúra már elért ide, a messze tanyák világába is, ide, ahol szinmagyar nép lakik. Egyetlen nemzet sem olyan fogékony az emberi haladás iránt, mint a magyar. Csak egy gyenge lökés — és ő már megy, halad előre. Sok régi tradícióval szakítva, uj életet kezdett a magyar nép. Mi csinálta ezt az átváltozást ilyen, szinte hihetetlenül rövid idő alatt? — kérdezgetik sokan, akik meglepődve tapasztalják a magyar paraszt rohamos czivilizálódását. Semmi más, csak a betű: az olvasás. Az ingyenes közkönyvtárak, amelyek nagy áldásai a nepnek. Azok, akik csak hírből, fölületesen, vagy félszeg oldaláról ismerik a magyar parasztot, ugyancsak meglepődnének, ha részt vennenek egy-egy tam ai mulatságon, ahol a disznótorok, névnapok mellett tökéletes hangversenyeket is produkálnak, szavalással, felolvasással egybekötve, sőt szini- elöadasokat is. Es a fonográf sem hiányzik ezekről a téli szórakoztató mulatságokról. Ami Budapesten uj nóta, uj operett, azt két hét múlva ismerik a fonográfok révén a tanyák világában is. Az öregek hümgetve nézik, hallgatják a sok uj furcsaságot, és sóhajtva mondják : Ajjmi időnkben egészen más volt minden ! És hull a hó oda kint, fehérbe öltözteti a puszta tarlók szürke rögeit, és a hópihék között o't suhog a kultúra fehér szárnya is, a kicsi, bogárhátu tanyák fölött, hintegetve a tudás mag- vat a telkekbe. Es panaszolják némelyek: nem dolgozik a nép télen semmit. Fonó, szövőipar, régen vége ennek. De minek ez ma már? Hiszen a gép egy hét alatt megcsinálja azt, a mit egy egész vármegye produkálna télen, mikor a mezei munka szünetel. Sokkal üdvösebb rá nézve, ha olvas és művelődik. És ugymnazt cselekszi az intelligensebb, vidéken lakó birtokos osztály is. A téli időt szellemi szórakozásokkal tölti el, még a régi, ősnemesi udvarházakban is, amelyek az előtt soha sem voltak vendég nélkül, hol a zajos mulatságok napirenden voltak ősztől tavaszig, ahol a házigazda a ig látta józanul a napot, mert a legfőbb virtus az evés-ivásban rejlett. Most, ha van is ilyen, egy-kettőre vége. Nincsenek már Józsa Gyurik, kik részeg fejjel vendég marasz:alóul tengelyeket fűrészellek,
