Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 4. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1912. január 11.

tállyal szemben, — hallom az olcsó ellenvetést.

Ez igaz. De nem kell-e a legtöbb gyermeknek is előbb megszerezni a bizalmát ?

Ez az ellenvetés csak a kényelmeseké, akik ezzel a mondással már meg is nyugtatták lelkiismeretüket.

Igen, a nép nevelésénél is ez az első lépés, a bizalom megszerzése. Ez pedig könnyebb, mint sokan hinnék; csak igazi szeretetet kell velük éreztetni.

A nép ebben is hasonlít a gyermekhez : ösztönével megérzi, melyik az igazi, melyik e műszeretet.

Ámbár hogy itt is van kivétel, mint mindenütt a világon.

Mert ilyen megtévedés révén sikerül nem egy népboldogitó izgatonak, önző fil- lérgyüjtőnek a szűr alatt dobogó szivet megejteni.

ígérnek neki, sokat, mindent Ígérnek, kezdve a földosztáson — egész a kollektivizmusig.

A szegény primitiv lélek ebben az ígéretben szeretetet vél látni; elmaradottságában dehogy érti meg, hogy ez a két ígéret: földosztás és kollektivizmus egymást zárja ki, mert egymás teljes ellentéte.

A nép hisz — és itt a legsúlyosabb, legarcpiritóbb vád az uriosztály ellen, — mert első Ízben közeledett hozzá valaki a szeretetnek látszatával.

És ha egyszer hisz, akkor vakon, csökönyösen, bigottul hisz a nép, aminthogy erősen tud gyűlölni és szeretni is.

bundákat nyírtak, borotváltak. Most a vendég jön és megy hamarosan.

Nincsenek duhaj mulatságok, legfeljebb éjfélig tartó apró kedélyeskedések, amik után, — még mielőtt nyugalomra térne a ház népe, — mindenki elolvassa a rendes lapját, vagy a félbe maradt olvasmányát, amely immár életszükségletté vált a vidéken is.

Csak nem régen jajdult fel egy hires, de már öregedő írónk, hogy egyszerre 35000 író tört rá a vidékről Magyarországra. Ő ebben valami végitéletet lát, hogy a fővárosi lapok szerkesztőségeit napról-napra elárasztják névtelen senkik a zsárnypróbálgatásaikkal.

És annak a baberos urnák, aki irodalmi kalózoknak, betörőknek nevezte a rohamosan szaporodó vidéki írókat, nagyon szeretném megmondani, hogy ő is annak köszönheti kifogyhatatlan irói tehetségét, hogy valamikor vidéken élt. Az Írásain még ma is ott van a mezei virágok illata.

Mert a főváros csinálhat ugyan irót, hosszas fáradozások és akarások árán, de igazi, vérbeli irót csak a vidék nevei, az ő nyugalmas életének varázsával

És ne lásson abban senki veszedelmet, ha meg is telnek naponta a fővárosi szerkesztőségek papírkosarai vidéki irók munkáival. Sőt minden igaz hazafinak dobbanjon meg a szive egy büszke önérzettől ennek a hírére és üdvözölje jóakarattal azt a zászlót, amelyet az elmaradottnak csúfolt vidék kultúrája bontogat, amelyen ez van írva, hogy:

Mi is feltámadunk !

Most az a helyzet, hogy szereti az ő hamis prófétáit és gyűlöli az uriosztályt, mert amazok erre tanították őt.

Ha mi, úri középosztálybeliek most azon kezdenők, hogy felnyitogatjuk a szemüket, bebizonyítva hosszadalmasan, hogy: ime méltatlanokra pazaroltátok szeretetete- ket, bizalmatokat! — akkor csak azt érnők el, hogy ez az árva nép még szívfacsaróbban árva lenne, elveszítve még a szeretetben való hitét is.

Nem ez a mi tennivalónk, tisztelt ka- putos társadalom. Talán fárasztóbb sokaknak, de szebb, igazabb ut, amit ajánlok.

Keljünk versenyre a népbolonditókkal — szeretetben a nép iránt. A hamis arany hangját is úgy könnyebb megismerni, ha igazit csendítenek mellette.

Lássa, érezze a nép, hogy feleszméltünk szükkeblüségünkből, hogy bánjuk hosszú, önző nemtörődömségünket, hogy helyre akarjuk pótolni mulasztásunkat vele szemben.

Akkor is először gyanakvással fogja nézni a mi viselkedésünket, az bizonyos, de azután nem meglátja, hanem megérzi, hogy máskép, igazabban csendül a mi szivünk dobbanása, mint az ő hamis prófétáinak és akkor — igen akkor jön el az ideje annak, hogy oktassuk, neveljük és ezzel egyidejűleg javítsuk erkölcsileg is a népet általában és a mi népünket itt Esztergomban, mi ittlakó középosztálybeliek.

Szerető édes apától a verés sem fáj úgy a gyermeknek, mint mostohától a korholás.

Addig talán nem is olyan sietős a csendőrsegitség, amig mi is csak — távolálló, huzodozo mostohák vagyunk.

Előbb tanuljuk meg szeretni a gyermeket, azután — ám büntessük is, amikor kell.

Erzsébet királyné bátorsága.

Egy olasz iró, Mantegazza, Rómában a minap fölolvasást tartott az anarkisták merényleteiről és fölidézte Erzsébet királyné meggyilkolását is.

Elmondta, hogy a királyné milyen bátorlelkü asszony volt s a legnagyobb veszedelemnek is nyugodtan a szemébe nézett. Amikor egys/er Angolországban tartózkodott, séta közben találkozott egy nagyon sápadt, vézna asszonynyal. Megszólította s megkérdezte, hol lakik Másnap aztan föl kereste szegényes lakásán, hogy meggyőződést szerezzen az asszony nyomorúságáról. Az asszonyt többször meglátogatta kísérőjével, de anélkül, hogy az sejtette volna kiletét. — Egy alkalommal, amikor a szegényes lakást elhagyta, a beteg asszony férjével találkozott az ajtóban, aki puskával a vállán tért haza az erdőből. A férfi, ahelyett, hogy a királyné jóságát megköszönte volna, durva szavakkal kifakadt az uriosztály ellen s legadázabban a koronás főket szidta. A királyné félbeszakította a gyűlölködő áradatot :

— Hogy gyűlöli a királyokat és a gazdagokat, az engem nem érdekel, — mondta nyugodtan. — Azonban azt tapasztalom, hogy forradalmi hajlamai sem képesítették arra, hogy családjáról tisztességesen gondoskodjék-. Jobb volna, ha az egészségtelen ideák helyett a kenyérkereset

gondolatával foglalkoznék, hogy a gyermekeinek és feleségének betevő falatja legyen.

Tajtékzó dühhel támadt rá a férfi:

— Hogy mer a családi ügyeimbe avatkozni. Igenis állítom, hogy minden nyomorúságnak és szegénységnek a gazdagok, de leginkább a koronás fők az okozói. Úgy utálom és gyűlölöm ezeket az ingyenélőket, hogy ha egy is az utamba kerülne, lelőném, mint a veszett kutyát.

Aztán ráütött a válláról lekapod fegyverre s vadul lobogó tekintettel rikácsolta :

— Csak most állana a puskám elé egy ilyen koronás perszóna, tudom Istenem, elbánnék vele.

— A véletlen nem teljesíthette volna jobban kívánságát — felelte a királyné nyugodtan. íme itt all ön előtt egy azok közül, akiket legjobban gyűlöl; én a magyarok királynéja és az osztrákok császárnéja vagyok.

Erősen és bátran ránézett a férfira, aki ha- lálsápadtan dűlt a falnak, majd mintha mi sem történt volna, összeszedte magát s mélyen meghajolva, — hirtelen eltűnt.

HÍREK

Farsangi naptár.

1912. jan. 13. Kaszinó táncestélye.

„ „ „ A köböUúti társaskör táncmulatsága Köbölkuion

„ „ 14. Szentgyörgymezei kath. olvasókör farsangi estély' saját helyiségében.

„ „ 21. Az esztergomi ev. ref. egyház estélye a „Magyar Kiraly“-ban.

„ „ 22. a Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Olvasókör tancmulatsaga a Fürdőben.

,, „ 27. Esztergomi Kereskedő Ifjan Önk. Egyesületének tancpróbájü saját helyisegében.

„ febr. 1. Kaszinó műkedvelői szinielőadása.

,i ,, „ Altiszti táncestély a Fürdőben.

„ ,. 2. Kath. Legényegylet tancestélye a Fürdőben.

„ „ 3. Esztergomi Kereskedő Ifjak Önk. Egyesületének műsoros táncestélye a Fürdőben.

„ ,, 10. Ipartestület táncestélye a Fürdőben.

,, ,, 17. Kaszinó Cabaret estelye.

— Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Nagy István dr. párkányi kir. járásbirósági jegyzőt áthelyezte a győri kir. törvényszékhez.

— Siker. Dr. Pécsi Gusztáv vasárnap mutatta be az ógyallai csillagvizsgáló fizikai termében új szerkezetű ejtőgépét, amely igen érdekes találmánynak mutatkozik. A bemutatás meghívott vendégek előtt folyt le, akik alapos eszmecserét folytattak az uj találmányról.

— Szentségimádás. Kedden volt a helybeli Szt. Ferenc rendiek templomában a szentségimádás, mely alkalomból az ájtatos hívők igen nagy számban látogatták a barátok templomát.

— Karácsonyfaünnepély. Az „Esztergomi Iparos Tanonc Otthon“ vasárnap tartotta meg ka- rácson3daünnepélyét a Legényegyesület nagytermében, nagyszámú érdeklődő részvételével. Az ünnepélyt Maros Antal iparostanonciskolai igazgató nyitotta meg a karácsonyfáról tartott beszédével. A tanoncok által előadott ügyes szavalatok és énekszámok Szoleczky János tanítót, mint az „Otthon“ vezetőiét dicsérik. Végül Magyary László ipartestületi elnök intézett hatásos beszédet a ta- noncokhoz, melyben a lelkiismeretes munkára buzdította őket.

— Mégis lesz csendörség. Megemlítettük, hogy a nagy csendőrhiány miatt az idén aligha kapunk csendőröket a közbiztonsági állapotok helyreállítására. Ez az aggodalom azonban jórészben Peterdy Kálmán rendőrkapitány utánjárása folytán fölöslegessé vált. Mint értesülünk, a belügyminiszter intézkedésére a pozsonyi kerületi csendőrparancsnokság express felhívta az esztergomi szárnyparancsnokságot, hogy 48 órán belül adjon véleményes jelentést, vájjon valóban szükség van-e Esztergomban csendőrségre. Mivel a szárnyparancsnok személyesen is meg van győződve az esztergomi külsővárosi tarthatlan állapotokról, tér-