Esztergom és Vidéke, 1911
1911-12-03 / 95.szám
Esztergom, 1911. XXXIII. évfo'yam 96. szám. Csütörtök, december 7. az. ESZTERGOMVAkMEGYEI KÖZSÉGI Es KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETEKEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZ JERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Szerkesztik : KEMPELEN FARKAS és ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill sziveimé Irta: Rákosi Jenő. Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legszebb gondolaínak . a beteg gyermekről v ló gondoskodás gondolatának. Szárnya nőtt. és a- gondolat szárnyán csattogtatva berepülte a haza téréit és ahol megcsapott egy szivet, a. szív kinyílt s befogadta a gondolatot. És a mti^ka egyet lépett, s nagyott lépett. Varázsütésre tetter vált a szándék és ma már nem kezdeni, hanem csak folytatni kell a dicső müvet, amely a tavalyi esztendőnek egy históriai tényévé leve. Hiszen mentő révet építettünk az elet, a szenvedés tengerén-tehetetlenül vergődő lelkekben. — A gyermekvilág a nemzet életének a forrása. Amily bőven fakad, amily zavartalanul folyik, amily épen csörgedez : abban a mértékben vetődik fény, öröm, remény arra az útra, amelyen a nemzet a maga jövőjének titkai felé vándorol. A nemzet ereje, a nemzet hatalma, a nemzet dicsősége lélekzik a bölcsőkben szollal meg a gyermekszobák vidám zajában és dobog fel a gyermekek szivében. A gyermekvilágon kell a nemzet szemének pihennie, mert a maga jövőjének a képét szemléli benne. Jusson eszetekbe a Krisztusi mondás: Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a menyeknek országa. A nemzet pedig, Krisztus szavával ezt mondja : jertek velem a kisdedekhez, mert ők az én Menyországom. És nem a boldog gyermekről van a szó, amikor én a Ti .rzivetek ajtaján zörgetek. Nem gazdag vagy jómódú emberek gyermekeiről, akikért a szülék képesek mindarra az áldozatra, amely szeretetük- nek megfelel; nem is az ép és egészséges gyermekekhez hívlak ezúttal benneteket, akiknek vidám zaja, csengő nevetése a világ legdicsőbb és legédesebb muzsikája; — hanem viszlek benneteket a szegénység és a betegség tanyáira, ahol ez a leglel- ketleneb zsarnokpár a gyermekvilágot fojtogatja. Letörli nedves kezével arca szép szinét; ujjával megérintvén szemét, elveszi ragyogását; irtózatos szájával elfujja ölökre kicsi ajakáról a mosolyt. Akinek a szive e gondolatokra össze nem facsarodik, aki még nem látott boldogtalan szülőt, ki beteg gyermekén nem csak segíteni nem, de nem tud szenvedésein csak enyhíteni is; aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szövetkezett betegség ácsolt; aki nem látott tehetetlenül vergődő anyai szivet megszakadni, nem látott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölccsel; aki a szenvedések szenvedését, a kínok kínját, a gyötrelmek gyötrelmét a nyomorban pusztuló gyermeksereget nem látta : az ám zárja el beszédem elül a szivét. De aki Krisztus örökét, a gyermeket szereti, a maga gyermeke boldogságáért abban hálás, hogy ifált, ételt és ovossságot kíván nyújtani az elhagyottak és elesettek ártatlan gyermekeinek; aki bé akar menni a boldog szív, a nyugodt elme és a békés lelkiismeret földi paradicsomába ; aki szereti gyermekét, istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megújul: az jöjjön, az tárja ki szive kapáját szózatom előtt és áldozzon az olráron, melyet papokként nemzetünk legszebb, legdicsőbb, legnemesebb asszonyai és legtiszteletreméltóbb légiünkéi te bi>, érzésben, gondolatban és cselekedetben legfényesebb férfiai vesznek körül. Az áldozati tűz meg van gyújtva, a láng ég, füstje égnek száll : hozza el ki-ki azt a hasáb fát, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világitó „ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. Birkás és mágnás A középnemesség dekadenciája már az abszolutizmus elején megkezdődött. A közpályákról leszorítva, az urbériség eltörlése és a közterhek viselése folytán anyagiakban szorongattatva, tekintélyében és súlyában megfogyatkozva, rohamosan indult romlása felé. így történhetett meg, hogy Tinnzén, hol Fehér György 1843-ban még 34 közbirtokost számlál, köztük a ,,família“ alapitóit a Miskei AAiskeyeket és a Tiborszegi Horváthokat s aztán az ezekbe beházasodott Fribeisz-, Santha-, Somogy-, Simoncsics stb. és az idetelepedett Kossuth Lajos-családokat, melyek az országot későbbi dicső emlékű regenerátorával Pest-Pilis-Solt- és Esztergom megyét alispánokkal, főszolga- és táblabirákkal s néha-néha királyi vagy locumte- nentiarius consiliárokka! is eflátták, — mondom : igy történhetett, hogy a régi, vitéz ős több vármegyében birtokos, az-ország előkelő családjaival rokon Miskey nemzetség odáig jutott, hogy se- niora, kire a „família“ leveles ládájának, a régi nemesség ezen frigy- vagyis inkább zene-bona okozó [szekrényének őrzését nemes és nemzetes Miskey József uramra bízta, ki később utolsó hat holdacska földjét is eladván, a múlt század hetvenes éveiben kevésszámú birkáját volt közbirtokos társaitól bérelt legelőkön személyesen őrizte. Miskey József uram szegény ember volt s a világi tudományokkal éppen csak annyival rendelkezett, hogy a nevét valahogy alá tudta írni : de aki látta kávészinü magyarkájában, vitézkötésü ugyanolyan nadrágban a délceg külsejű öreget önérzetesen lépegetni nyája után, nem kételkedhetett benne, hogy ez az alak vérbeli leszármazottja ama hős győri várkapitánynak, Miskey Ist- v nnak, ki kásőb Budavárának a törököktől való visszafoglalásakor magát Pálffyval együtt annyira . kitüntette. És a derék öreg egy Italán nem szégyelte a birkái után való sétálgatást. Hiszen ez ősi foglalkozás ! Ábrahám, Izsák és Jakob sem tettek különben, valamint elei sem Etelközben. És birkái után jobban megélt, mint utolsó ősi tulajdonából, a közbirtokosságu regálék (kir. kisebb haszonvételek) a szőlődézsma és italmérési jog reá eső 490-ed részéből. Ezen önérzetes derék férfiú tehát egyáltalán nem volt meglepetve, midőn Buda vára visszavétele 200 éves jubileuma alkalmából a király által adott ünnepségekre a -magyar királyi főud- varmesteri hivatal utján ő is kapott meghívót, mint ama hős Miske_y István leszármazottjainak élő legidősbike. Eladta regále-részét, csináltatott magának az árán vadonat uj fekete zsinóros kávészinü magyarkát, magyar nadrágot, magyar csizmát. Kardot nem kötött s juhászbotját sem vette a kezébe. így ment föl Budára, a királyi várba, hol a bemutattatások után ebédig a hősök leszármazottjainak fényes sokasága szerteszéledt a várkertben. Miskey is ott mélázott azon a hegyoldalon hol ábrándos, holdvilágos éjszakákon annyi nagy királyunk, szépséges királyasszonyunk, hősünk, tudósunk, cselszövőnk és árulónk szelleme, emléke lebeg. Ki mondhatná meg, melyik volt el- I ragadóbb: az akkori kert oroszlánaival, ugrókut- jaival, szobraival s a hatalmas, Dunáig lefutó fedett bástyafolyosóival, vagy a mostani park csodás diszbokraival, exotikus fáival, mámoritó illatú szinpompás virágaival, egy ifjú világváros nagyszerű nyüzsgésére való kilátásával és remek, szem- üditö, smaragdzöld gyeprészleteivel ? Amott az idősebb és fiatalabb, csupa arany és drágakőtől ragyogó, egy csoportban társalgó herceg, gróf és több nemes ur máson törhette a fejét, mint a múltnak a jelennel való összehasonlításán, mert nagyon gyakran nézegetett a tőlük nem messze üldögélő s már az összes vendégek ál'al ismert birkás felé. Hogyne ismerték volna? Hiszen nyilvánosan volt bemutatva ! Egyszerre csak kiválik közülök egy fiatal kegyelmes ur, (csak a kardja markolatán és hüvelyén levő drágakövek megélhetnek százezer koronát!) odalép a mélázó birkáshoz és rámutatva az elterülő angol pázsitra, maliciózusan kérdezi idegenszerü kiejtéssel : — Min gondolkozik úgy el, Miskey urrram ? Ugy-e azzzon, hogy beh jó legelője volna itt a birrrkáknak? — Meg a szamárnak, — felelt a szegény birkás. Eddig volt. S-y V-r.
