Esztergom és Vidéke, 1911

1911-11-30 / 94.szám

Esztergom, 1911. XXXÍII. évfolyam 94 szám. Csütörtök, november 30.

F

AZ ESZTERGOM VÁRMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Sierkesztöség és kiadóhivatal:

ESZ I ERGOM, JÓKAI-UTCA 17.

Megjelenik vasárnap és csütörtökön

Szerkesztik :

KEMPELEN FARKAS

és

VARSÁNYI IGNÁC

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre . . 12 K Negyed évre . . . 3 h

Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f,

Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill

Városi politikánk.

Esztergom város kiválóan előnyös helyzetben van. Minden 100 lakosra egy- egy képviselő jut. Valóságos Eldorádó. 18.000 lakos — 180 képviselő. Ahol ilyen sokan képviselik az összesség érdekét, ott; a képviselet sokoldalúságával, nagy súlyával bwonyára jól is szolgálja hivatását. Ott a hol ennyi ember őrködik a rend, a haladás, a kiadások, intézkedések, a tisztviselők munkássága stb. fölött, ott hiba nincs, mert nem is lehet ; ott minden tisztviselő, ha exponált őrhelyén áll, eleget tesz annak a hatáskörnek, amelybe őt a képviselőtestület bizalma helyezte. Ez a logikus következtetés és igy is kellene lennie J

Ámde csodálatos: nincsen igy! A

180 képviselő közül legjobb esetben részt vesz a közgyűléseken 39—40 ember. Ez a 40 ember intézkedik a többi 140 helyett is. És itt van a hiba.

Az a 14^ képviselő, a ki soha nincs jelen, lekritizálja állandóan a munkás negyvenet. Ezek a jogtalan bírálat folytán elveszítik kedvüket és inkább saját ügyeikkel, üzletükkel és gazdaságukkal foglalkoznak, a mi reájuk nézve kellemesebb és hasznosabb ugyan, de káros erre a szerencsétlen városra, mely mint a tengeren járó, kormányos nélküli vitorlás hajó, a hullámok, szelek szeszélye által tengődik, vagy végleg elpusztul.

Ilyen a mi városunk képe. A képviselőtestület sajnos, nem felel meg hivatásának. Soha kezdeményező lépést nem látunk, cselekvésre nógató beszédet nem hallunk, a városnak hasznot hozó tervekről,, eszmékről nincs tudomásunk. Már pedig ezek nélkül alig van remény a boldogulásra.

A legsötétebb, a legsivárabb jövő elé néz a város. A viszonyok javulásának még halvány reménysugarát sem látjuk. Egyáltalában semmi kilátás arra, hogy félig-meddig tűrhető viszonyok közé kerüljünk.

Pedig ha hamarosan nem találnak módot a rettentő pótadó mérséklésére, akkor rövidesen sok adóalany fogja másutt felütni sátorfáját. Hisz sok olyan tényező él jelenleg Esztergomban, a ki éppen úgy élhetne pl. Párkányban is. Ezeket mihoz- zánk semmiféle érdek nem fűzi ; ezek | üzletüket odaát úgy le tudják bonyolítani mint nálunk.

Kell tehát okvetlenül, a legsürgőseb- | ben találni módot arra, hogy a város jövedelemhez jusson, hogy a kiadások leapadjanak, mert ha benne - leszünk a teljes válságban, abból kievickélni mar nagyon bajos lesz.

A város vezetőségét, annak képviselő- testületét a tehnikai munkák szabályszerű elvégzése nem elégítheti ki. Az irodai munkák elintézése annyira sablonos fog-, lalkozás, hogy csupán ezért nagy tisztviselői kart fenntartani nem érdemes. Adóbeszedés, a gazdasági ügyek rendben tartása, a költségvetés elkészítése, virilisek összeírása és a többi hasonló adminisztratív munka elvégzése még nem érdem. Az érdem ott kezdődik, a hol a városnak mint kenyéradónak anyagi javára lehet cselekedni.

Mert a város nagyban az, a mi a krajzleráj kicsinyben. A krájzlerájos élni akar, tehát keresetre törekszik; a város polgárait rendezett viszonyok között akarja tudni, ennélfogva — az egyesek zsebét nem érintő — jövedelemre kell okvetlenül szert tennie. Ez a kunszt és a ki ehhez jótanáccsal vezérfonalat tud nyújtani, az legyen aztán városi képviselő. A képviselőség nem szinekura, az nem hiúsági kérdés, és nem tiszteletbeli állás, hanem igenis terhes vállalkozás és az ilyen megbízás birtoklója ismerje lelkiismereti kötelességének, hogy a vállalt feladatok teljesítésére teljes erejével törekedjék.

Csakis ebben az esetben lehet a város közviszonyainak javulását remélni.- Lenkei Emil.

„ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA.

Egyéniség a divatban.

(Nem divatlevél.)

Irta: Tinka •)

Divatról Írni mostanában, mikor az oly nagyon változik rövid idő alatt, igen nehéz s megtörténhetik az, hogy mire e sorok napvilágot látnak, s a nyomdafesték tán rajtuk meg sem száradt, már a divat átalakult, ki tudja milyen formára és alakra.

De én most nem is arról akarok beszélni, hogy mi a legújabb divat, mert 'úgy se tudom a sokféle alak, szin, forma és anyag nevét, de még atról sem tudok, hogy milyen újdonságokat hoz a tél. Törjék azon a párisi szabók a fejüket akiknek érdekük, hogy valami különöset, fantasztikusát dobjanak ki a piacra, mindenesetre olyat, melytől nagy hasznot várhatnak és tetszeni fog, mert divat, és mert — párisi.

De hát akkor miért akarunk a divathoz hozzá szólni ?

Hit éppen azért, mert nem vagyunk divat hölgy, s igy elfogulatlanabbul megfigyelhetem, hogy a mi hölgyeink nagy része mily korlátlanul hódol a párisból reánk oktrojált divatnak s elfo- *)

*) Ezt a felette érdekes írást egy esztergomi előkelő és szellemességére ismert úrasszonytól kaptuk, aki csak keresztnevét jegyezte cikke,

gad mindent, csak párisból legyen, akár megfelel az ő alakjának, egyéniségének, akár nem. Pedig az bizonyos, hogy a párisi szabók a párisi hölgyekre szabják a divatot, s az is tény, hogy a párisi nők általában alakra, arcszinre és egyéniségre nagyon is különböznek a magyar nőktől.

Mig a párisi nő alacsonyabb, vékonyabb termetű és halványabb arcú, a magyar nő magasabb, teltebb alakú és rózsásarcszinü.

Ezek szerint lehetetlen, hogy a párisi divat változatlanul elfogadható legyen. Minden nő az egyéniségéhez idomítsa a divatot, ami most — midőn oly nagy a változatosság, — könnyen is megy. Például egy gömbölyű arcú nő soha se hordjon olyan kalapot, amelynek formája a párisi keskeny arcú nő számára készült, azért mert divat! A divatot is be lehet tartani, csak soha tulságba nem volna szabad menni. Példa erre a bécsi asszony. Miért „Fesche Wienerin“ a neve? Mert ő csak azt hordja, ami jól áll neki, j ők maguk alkotnak divatot s nem lesik mit csinál Páris. Persze ha divat szűk szoknyát ir elő, ők sem fogak krinolint hordani, de mindenesetre annak a szűk szoknyának olyan formát adnak, amely az alakjuknak megfelel. S mindent a saját egyéniségükkel alakítanak szemmel tartva azért a divatvezetők alkotásait, s igy Wienben, még a szerényebb sorsú nők is csinosan és ízlésesen öltözködnek.

Ebben példát vehetnének a magyar nők is

tőlük.

Miért ne tehetné a magyar nő is azt, hogy a divatból csak azt válassz.1, ki, ami neki megfelel, s azért hordja mert neki jól áll, s nem csak azért mert divat ?

Vegyük például a cipőket. Érthetetlen, hogy valaki, akinek különben szép formás kis lába van egy méter hosszú cipőt visel, melynek fele üres, de felveszi, mert divat, s nem gondol arra, hogy ezt a formát azok számára találták fel, akiknek széles a lábuk s azért készülnek oly hosszúra, hogy a láb keskenynek lássék. Nézetem szerint sok szó fér a most divatban levő vastag- szövetü, nagy kihajtásu, széles ujju köpenyeghez is. Szinte sajnálom az olyan kis nőt, aki ily nagy, vastag köpenyeket cipel. Alig tud benne mozdulni de mert divat, hát elkinlódik vele. Pedig amilyen fessen áll egy ilyen köpeny magos alakon, olyan kevéssé fess benne egy kis alak. Hát akkor egy kis alakú nő ne is hordjon ilyen, különben célszerű köpenyt ? Hordhat, csakhogy a szabást módosítani kell az alakhoz mérten s a szövetet s jól választani, hogy ne legyen tulvastag, hanem simulékony.

Sokhoz lehetne még hozzá szólni s a nőket arra figyelmeztetni, bár óvatosabbak lennének a divat cikkek megválasztásánál. Ez most nem is olyan nehéz, hisz annyira változatos jelenleg a divat, hogy mindenki találhatna megfelelőt csak egy kis Ízlés kell hozzá. Ne akarjunk éppen olyan divatcikket viselni, amelyik alakunknak, s egyáltalában egyéniségünknek meg nem felel, csak azért mert divat.