Esztergom és Vidéke, 1911

1911-11-30 / 94.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE 1911. november 30. 2 Az állami alkalmazottak drágasági pótléka. (K. F.) A fővárosi lapok pártállásuk szerint a legkülönbözőbben kommentálják a pénzügymi­nisztériumnak azt a félhivatalos közlését, hogy az állami alkalmazottak segítése címén Budapest kivételével az ország valamennyi állami alkalma­zottját kirekeszti az ez évi segélyezésből. Érthető az az elégedetlenség, amely a mellő­zött esztergomi állami alkalmazottak körében tá­madt e közlések nyomán, mert hiszen Esztergom­ban sem sokkal rózsásabbak a megélhetési vi­szonyok, mint Budapesten. De hát a jó vidékkel lehet beszélni. Megért­jük mi azt is, hogy az állampénztár sem fene­ketlen és hogy a fővárosiak jobban rászorultak valamivel — az ily rendkívüli segélyezésre. Azért is gyönyörű szociális és demokratikus gondolatnak látjuk és üdvözöljük, hogy a pótlék­nak a jövő és ezután következő évekre való megálla­pításánál alapul a gyermekek száma vétetett és pedig tekintet nélkül a fizetési osztályokra. De hogy a gyermekekkel meg nem áldott (e mellett nős, esetleg öreg szüleit, szegény családtagjait, test­vére árvád stb. eltartó) állami tisztviselő s egyéb alkalmazott egyáltalában semmit se kapjon, sem most, sem a jövőben, ez olyan szükkeblüség lenne amit mi egyszerűen nem tudunk elhinni. Meggyőződésünk szerint ez a hir idő előtt láthatott napvilágot, és talán csak kísérletként lett a nyilvánosság elé bocsátva; hogy miyen foga­dásra lelne a vidéken a megoldásnak ez a mó­dozata ? Nos, ha az esztergomi hangulat az egész ország egyöntetű hangulatának egy részét mutatja, ez esetben a végleges megoldás előtt bizonnyal gondoskodni fog a pénzügyminisztérium, hogy javaslatában oly módosításokat eszközöljön, amely a gyermekszám rendszernek fenntartása melled a gyermektelen állami alkalmazottakra is kiterjeszti majd hatályát. Idő még van a módosításokra, a jobb belá­tás pedig okvetlenül bekövetkezik. Mi ebben nem akarunk s nem tudunk kételkedni. Kincses Kalendáriom. A megoldott és megoldatlan problémák egész raja valósággal meglepte a modern Magyarorszá­got a legutóbbi évtizedben. Akinek az iskolás műveltsége tiz évvel ezelőtt véget ért, az az újabb fölfedezések, újabb találmányok, újabb filozófiai megállapítások és újabb szellemi, társadalmi áram­latok egész tömegéről nem tud. Ezeknek igazi jó­tétemény a Kincses. Vannak akik hallanak itt is, ott is félfüllel az újabb haladásról, de bővebb felvilágosításhoz nem tudnak hozzájutni, ilyen em­berekből rekrutálódik a Kincses Kalendáriom hű­séges tábora, érdekes hadserege, melyben egy­forma lelkesedéssel látjuk szórakozni az egyetemi tanárt és tanulnivágyó iparost, aki tudja hogy a tudás megsokszorozza mindennek és mindenki­nek az^ értekét. Es micsoda pazar szinpompás világ tárul iöl előttünk a modern műveltség e gazdag forrás- müvében, melyben, mint egy csöpp vízben, ami egész világunk minden törekvésével, gondolkodá­sával, érzésével visszatükröződik. Nem elég azon­ban igy mondani, hozzá kell tenni, hogy a szem, mely a Kincsesben foglaltakat meglátta, a fő, melyben kristályos ismeretté formálódott mindez, a kéz, mely leírta ezeket s a nyelv, mely a ma­gyar stilus erejével, mélységével, művészi egyen­súlyával, szépségével eldiskurál velünk, a Kin­csest forgatva, magyar ember szeme, agya, keze és nyelve volt s amit meglátott és visszatükröz, azt speciálisan úgy látja és úgy tükrözi, ahogyan a magyar glóbuson látják és értik a világ folyá­sát. Ez tehát az egyéni és nemzeti műveltségnek a legérdekesebb produktuma. Valóságos doku­mentum a jövendő számára, melynek a Kincses évfolyamai elfogják mondaui, hogyan érzett, hogy gondolkozott és hogyan Ítélt a körülötte folyó vi­lágról anno ekkor és ekkor a magyar ember ? Mik formálják érzését, gondolatát, mi feszitette tetterejét cselekvésre, mily kérdések izgatták ér­telmét és mily föladatok gyajtották lángra teremtő erejét ? Éppen ezért nem lehetne a Kincsesből né net, francia, vagy angol naptárt gyúrni, mert inig magyar nyelven, a mi vérünkből, a mi hú­súnkból való, idegen értelem előtt talán egzoti­kummá válna, mint mi előttünk is valami spe­ciálisan nemzeti idegen naptár. A közel 600 oldalas pompás, hűen a szö­veghez tartozó képekkel illussztrált kötet, éles, tiszta, apró betűvel csodálatos sokat ölel föl. Mint­ed másfélszáz oldal tartalmazza benne a rendes naptári részt, a megszokott ötletes szaggatotsággal, mely nem engedi, hogy a naptári sablon lenyű­gözhessen unalmasságával, hanem ami életet, szint eleven változást visz ebbe a részbe is belé, hogy egy pillanatra sem támad bennünk a sivár una­lom érzete, hanem ellenkezőleg úgy lapozzuk át ezeket a dolgokat is, mintha a naptárak ezt a részt el nem koptaták volna. Az el tördelés művé­szetének ez a módszere, mely a modern ember rapszódikus, csapongó, türelmetlen nyudtalansá- gára épit, oly lebilincselő, mint egy patak, mely­nek hátán festői partok közt ringat végig csóna­kunk, minden fordulónál uj meglepetést, uj élve­zetet, uj bámulatot tartogatva. Azokat az ásittató, unalmakat, melyek a légi fajta naptárak avatag sablonjának láttára elfognak bennünket, itt nem érezzük, mert amit az elmés tipografizálás csak nyújthat, az gazdag szertárának minden fegyve­rével a mi foglalkoztatásunkon, lekötésünkön igyekszik. E rendes szövegrészben a tárgymutató ta­nulsága szerint közel 1200 ismeretkörből nyerhe­tünk fölvilágositást, részint légióra menő apró jegyzet k, részint önálló cikkek keretében, amik­ből 60-at tartalmaz a Kincsesnek ez a kötete. E cikkek mindenike számot tarthat mindenkinek az érdeklődésére, mert egy sincs közte akadémikns jelledü, hanem mindenik belevág a napi életünk, napi kíváncsiságunk, napi problémánk eleven hú­sába. ^Egyikben megelevenedik előttünk a régi kor, a maga különös embereivel, szokásával, tár- sadelmával, de nem csupán önmagáén, hanem azért, hogy megértesse előttünk a mi korunkat, a fejlődés törvényét, egymásutánját; mely az iro­dalmat, művészetet tudományt mostanáig fejlesz- t tte, mely a haladásra szomjas embert, mint Há- gár Izmailt, kivezette a pusztaságból és megmu- I tatva neki a jövőt, a ragyogó mindenséget, elká- j bitott ezzel a szóval: Mindez a tiéd ! HÍREK. — Bezárt iskola. Libádon a kanyarójár vány miatt alispáni rendeletre a j .rvány megszűn­téig az iskola bezáratott. Színészet Esztergomban Molnár Gyula színigazgató jól szervezett 30 tagú színtársulatá­val 3 hétre terjedő színházi évadját a Fürdő szál­loda nagytermében a napokban „Ártatlan Zsuzsi“ cimü operette njdonsággal megkezdi. Szilire kerülnek az idény legnagyobb újdonságai : Kis gróf, Leány vásár, Élőhalott, Szerelem gyermeke, Papa, Kék róka, Karenin Anna, stb. Az operette­ket 16 tagú katona-zenekar kiséri. Az Igazgató­ság 12 előadásra szelvénybérletet nyit s a szel­vények vendégszereplés és jutalomjátékok kivéte­lével minden előadásra érvényesek. A bérletgyiij- téseket Marossy Géza, a társulat titkárja eszközli. A „Katliolikus Gyermekvédelem“ 1911. novemberi száma Keményffy K. Dániel szerkesz­tésében következő változatos tartalommal jelent meg: 1. A gyermekvédelem alaptörvénye. Várady L. Árpádtól. 2. A fiatalkorúak és az utca. Morvái Lászlótól. 3. Barnardo otthonok. Esztergomitól. 4. Baranyavármegye árvaháza. Szentkirályi István­tól. 5 Gyermekvédelmi tarlózások. K. K. D. 6. Tárca : Fán volt az ágyuk. Antal Margittól. 7. Egyesülünk köréből. — Hírek. — Irodalom. A keresztény gyermekvédelemnek ezen hézagot be­töltő s a gyermeklélekmentés aktuálitását szem előtt tartó orgánumot szívesen ajánljuk az ügy érdekében felkarolásra. Előfizetési ára 2 K. Szer­kesztőség Esztergom. — A Szent Erzsébet-egylet köz­gyűlése. A Szent Erzsébetről elnevezett esztergomi jótékony nőegylet a 'napokban tartotta meg évi rendes közgyűlését. Az egyesület elnöke Bogisich Mihály c. püs­pök, igazgatója Mátáffy Viktor belvárosi plébános. A múlt évben 176 rendes tagja volt. Különféle segélyezésekre 4100 koronát fordítottak. Az egyesület anyagi eredménye és az iránta tanúsított nagylelkű érdeklő­dés főkép Mátéffy Viktor fáradhatatlan közreműködésének tulajdonítható. — Adós fizess — adót. Esztergom város adópénztára erélyes hangú hirdetményben figyel­mezteti az adóhátralékosokat, hogy december 1-ig adójukat fizessék be, mert — felsőbb szorgal­mazások folytán — végrehajtásilag lefoglalt tár­gyaik az árverés megtartása végett a város szék­házába fognak hordatni. Aki még nem fizetett adót és nem akarja kitenni magát egy különös fajta hurcolkodás kellemetlenségeinek, jó lesz, ha siet obulusaival a városházára és lerójja állam- polgári kötelességét. — A gőzfürdő újjáalakítása. A káptalan végre rászánta magát a tulajdonát képező gőz­fürdő átalakítására, illetve újjáépítésére. Legfőbb ideje. Hiszen oly piszkos, nyirkos és rothadt volt már a fürdő berendezése, hogy kényesebb ter­mészetű embernek nem volt ajánlatos bemenni Az ujjáépités munkálatai előkészítésével és a tervrajz kidolgozásával Lipovniczky Pál mérnököt, a villanytelep vezetőjét bízta meg a főkáptalan. Nem ismerjük Lipovniczky képességeit ezen a téren, de hisszük, hogy szerencsésebb kivitellel fog végződni megbízatása, mint a másik közel­múltban épített, illetőleg még most is épülő esztergomi fürdő elkészítése. A husdrágaság ellen. Adorján János városi képviselő oly tartalmú indítványt terjesztett a képviselőtestület elé, hogy engedtessék meg az egyeseknek, hogy levágott sertéseik húsát a heti­vásárok alkalmával árusíthassák az ezen célra ki­jelölt helyen. Még pedig ne csak az esztergomiak, hanem a vidék lakosai is tetszés szerinti árakban árulhassák a húst. A tanács pártolólag terjesztette fel az életrevaló indítványt a közgyűlés elé, mely azt egyhangúlag elfogadta. A tenyésztők és hizla­lók tehát ezután állatorvosi ellenőrzés mellett hus- fölöslegüket szabadon árusíthatják. A sertéshús kilója jelenleg 1 K 88 fillér. Természetes, hogy a magánosoktól sokkal olcsóbb áron lehet besze­rezni a húst. Az indítvány önmagát dicséri. — A félrecsuszott hid. Az emelésnél félrecsuszott Kolozshidat sikerült viznyomással eredeti helyére tolni. Kérdés, em lett volna e helyesebb akkora kotrógépet hozni, a mely elfért volna a.hid alatt, mint igy illuzoriássá tenni a hid szilárdságát amerikai tolásokkal ? Egyébként a parti munkálatok elég gyorsan haladnak. — Küzdelem a megvadult bikával. Mol­nár Sándor pásztor Uny község teheneit a réte­ken legeltette, hol semmiféle védett hely nem ta­lálható, a bika pedig megbőszülvén megtámadta a pásztort és a földre gázolta, dacára annak, hogy a pásztor három Ízben is felkapaszkodott a szarvakba fogódzva, de mindannyiszor ismét le- tiporta; a bojtárfiu lármája folytán figyelmessé lettek a közelben tartózkodók és bár többen lát­ták a rémes jelenetet, de nem mertek segítségre menni, mig Horváth Miklós unyi lakos egy kapá­val a kezében megtámadta a bikát s fej )e ütvén elűzte a fetrengő pásztortól. Ezen cselekményével életét mentette meg saját élete veszélyeztetésével. A bika okvetlen halaira gázolta volna segítség hiányában, miért is az életmentés körül tanúsított dicsérendő bátorsága, állami jutalomban való ré­szesítésre javaslatba hozatott. — Forró hígba esett Pálinkás Katalin 49 éves esztergomi mosónő, melytől lábain és karjain súlyos égési sebeket szenvedett. — Nincs lakbéremelés. A városi tisztvi­selők közül többen tetemes lakbéremelésért for­dultak a közgyűléshez. A képviselőtestület a kérelmeket elvetette azon megokolással, hogy a tisztviselők lakbére már elég magas.

Next

/
Thumbnails
Contents