Esztergom és Vidéke, 1911

1911-01-26 / 8.szám

Vasárnaptól — Csütörtökig. A társadalmi adó. Egyike a legsúlyosabb adónemeknek. Törvény hiján anélkül, hogy a törvényhozás mindkét háza megszavazta volna, a koronás király szentesitette volna és az országos törvénytárban megjelent volna, fennáll a társadalmi adózás. Nem jön érte végrehajtó, nyögünk alatta, de azért fizetjük; fizetjük könnyedén, mosolyogva, ha látja valaki s utána egy nagyot átkozódunk, de csak magunkban. Hát bizony furcsa állapot ez a társadalmi adózás. Mindenki érzi, hogy a mindenféle cimen, néven és cégér alatt véghez vitt és elkövetett pumpolások és zsarolások már-már elérték az a határt, amelyen egyszer, valahára meg kell állani. Nem torzítás, hangzatos kifakadás, hanem szinvalóság, hogy véget kell vetni ennek a tarthatatlan helyzetnek. Próbálja csak egy átlagos jövedelmű ember az év elején megkezdeni s pontosan, lelkiismeretesen vezetni az év végéig azt, amit ilyen cimen kiad. Legalább 8—10 százalékára rug az évi jövedelmének. S próbálja csak felsorolni, mire adta ki ezeket. Egy özönvizi bárka telne meg a különböző címekkel, koldusok, szegények, nyomorékok, kéregetők, templom, iskola, kórház, szeretetház, menedékhely, felajánlások, hozzájárulások, alkalmi gyűjtések, sorsjegyek, bárcák, utalványok, tagsági, egyleti, köri dijak, meg a jó Isten tudná micsodák. Egy átlagos neve, forgalmi köre van csak: társadalmi adó. Társadalmi adó, amit azért fizetüuk, mert társas lények vagyunk, társadalomban élünk és emberek vagyunk. Pedig a legnagyobb része csak pumpolás, sarcolás, gyenge zsarolás számba menő szelíd megkoppasztás. Csak ugy szédül bele az ember feje. Mit érne elutasítani? Próbálná csak meg valaki. Megítélés, kinézés, talán megvetés is lenne az osztályrésze. Pedig érezzük, kínosan érezzük, hogy nem bírjuk, nincs módunkban, nem tehetjük, Csakhogy szégyeljűk bevallani álszeméremből. És fizetünk tovább, amig bele nem roskadnnk. Bizony, bizony ideje lenne már, ha ezen a téren is elkezdenénk a reformokat s megmentenénk a középosztályt — mert hisz ezt nyomja legjobban — a súlyos társadalmi adózástól. Téli olvasmányok. Van .egy vármegye az országban, Szabolcs, ahol nincs község, melyben magyar iskolában, vagy a népkörben egy kis alkalmatos könyvtár ne volna. Valami harmadfélezer az országban azoknak a községeknek a száma, ahol tiz év alatt népkönyvtárat állítottak. A legutolsó összeírás szerint félmillió azoknak a száma, akik szellemi kincseket ezekből a népkönyvtárakból gyűjtöttek. A lelki táplálék apáink idejében a biblia meg a kalendárium volt: de amióta a népiskolákban millió gyermek tanulta meg az olvasást, a jó öreg kalendárium már nem tudja kielégíteni szeretetünket a beíü iránt, sőt népünk jó ízlését felette dicséri az, hogy nem igen tudják kielégíteni azok a ponyva művek se, amelyeket az országos vásárokon hírhedt betyárokról és gonosztevőkről nótázva ponyván árultak. A magyar nép ép ösztönnel megérezte, hogy ezekben a ponyván árult gyatra füze„ESZTEGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. AZ ÜZLETFIU. Vászonkereskedö volt az öreg, S fiát utódnak az üzletbe szánta. De nem izgatták a lenszövetek, Belebolondult egy kis szőke lányba. „Nézd, jó apám, én elved tisztelem, S nem is mondhat rám semmit a világ, Mert haja mint a legszebb szőke len, És szeme is kék, mint a lenvirág. S ha tudnád,, hogy e szálak fonalán Már hány vég álmot szőtt össze fiad, Nem zsörtölődnél ellene talán Az üzletelhanyagolás miatt. Te eljutottál már a célodig, De lásd, nekem csak most hajnalodik, Te bölcs öreg vagy, neked már terem, Énnekem még csak virágzik a len . . ." Szávay Gyula. Vámbéri ifjúsági küzdelmei. — A hogyan maga elbeszéli. — A szegény zsidógyerek, ha tanulni akar, mit tehet. Elmehet házitanítónak. Első helyen Rosenberg urnái volt Kutyevóban, Szlavóniában. Jó szobám, kitűnő kosztom volt s minthogy napjában csak hat órát tanítottam, elég időm volt még ahhoz is, hogy teljes erőmből folytathassam tanulmányaimat, melynek itt szabtam először határozott irányt, mert miután megtanultam valahogy egy csomó európai nyelvet, a törökre mentem át s ezáltal figyelmemet a Keletre fordítottam. Az a tudat, hogy nem jártam rendesen iskolába, sok lelkiismereti furdalást okozott nekem, mert a magam megbocsáthatatlan hanyagságából történt, hogy kétszer is elmulasztottam megőrizni azt a 16 forintot, a mivel kivehettem volna iskolai bizonyítványomat. Könyörtelen szemrehányásokkal illettem, semmirekellőnek neveztem magamat s elhatároztam, hogy ezentúl szakadatlan buzgalommal fogok dolgozni, felhasználom minden percemet s a fokozott szorgalommal helyrehozom a multat. Túlságos megbánásomban annyira mentem, hogy könyveimre, íróasztalomra, szobám falaira — török betűkkel, .nehogy más megérthesse, — ily szavakat irtam: „Légy állhatatos,, ! „Szegyeid magad"! „Dolgozz"! Ezek a felszólítások arra voltak szánva, hogy sarkaljanak s folytonosan figyelmeztessenek arra, hogy ne essem ismét ugyanabba a hibába. Annál is könnyebben megtarthattam ezen erős elhatározásomat, mert nyelvészeti tanulmányaimban tul voltam már azon, hogy egyes részleteket csak tisztán technikailag jegyezzek meg magamnak, képes voltam ekkor a nagyobb szellemi gyönyörűségre, hogy idegen irodalmak klasszikus műveit olvassam. Ez szabad óráimat nagy élvezettel töltötte el. Vájjon a falusi élet magányossága okozta-e azt, hogy a munka valósággal pihenésemmé lett, vagy pedig az a tudat, hogy más nemzetek ezen remekíróit eredeti nyelven tudom olvasni? Elég az hozzá: az olvasásban való gyönyörűségem korlátlan volt; minden gondolatot isteninek tartottam, minden metaphorát a költészet valóságos gyöngyének. Olvasásomat, de még inkább szavalásomat minduntalan megszakítottam, csodálkozást és bámulatot kifejező felkiáltásokkal s a különféle szövegek szélét mind befödték szenvedélyes elragadtatásomat bizonyító megjegyzéseim és magyarázataim. Ama müvek, melyek akkoriban leginkább tetszettek nekem, a következők vojtak": „The Sasons" Thomsontól, Voltaire „Henriade"-ja, Petrarca szonettjei s mindenek fölött Tasso „Gerusalemme Liberatája" Órák hosszat le tudtak kötni azon egyszerűen és szépen elmondott szerelmi hőstettek, órák hosszat MEGÉRKEZTEK a LEG JOBB MINŐSÉGŰ és LEGDIVATOSABB salon-, ebédlő- és hálószoba-, valamint futószőnyegek 2

Q KRAJCÁRTÓL FELJEBB, JÓT- ^TTETIftJETD I A DIVATÁRUHÁZÁBAN KOSSUTH LAJOS-UTCA ö ÁLLÁS MELLETT KAPHATÓK Öl ELI IN EL 11 LAÜUv TELEFON 120.