Esztergom és Vidéke, 1911

1911-01-26 / 8.szám

tekben méreg van, amely a lélekre hat kártékonyán és rombolóan. Hogy a magyar irodalom jeleseinek olvasásában van a legnagyobb gyönyörűség, hogy nemcsak az a kérdés, szeret-e valaki olvasni, hanem az is, hogy mit olvas. Petőfi és Arany költeményei, Jókai gyönyörű regényei, Mikszát lelket gyönyörködtető elbeszélései egyaránt szívesen látott vendégek a mestergerendás házban. Hajdan azt mondták: nevezd meg a barátodat és megmondom, hogy ki vagy; ma meg nyugodt lélekkel meg azt firtathatnók, melyik könyvét olvasod, hogy megtudjuk, milyen a lelked? Minden esztendőben néhány száz ilyen könyvtárt oszt ki a földmivelésügyi minisztérium. Jó tudni, hogy a népkönyvtárakat a földmivelésügyi minisztérium ingyen adja, sőt még a könyvtár szekrényre is ad segítséget. Népkönyvtárat kaphat a község, a szövetkezet, ha van ilyen a faluban, vagy népkönyvtári egylet, gazda, nép vagy társaskör. A község ugy kaphat ingyenes népkönyvtárat, ha a község képviselőtestülete folyamodik a földmivelésügyi miniszterhez anyagi segélyért. A szövetkezet tagjai körében népkönyvtári egyesületet alakit és azt megalakitván, folyamodhat szövetkezet is ingyen könyvtárért. Ugyancsak közgyűlési határozatokkal kell felszerelni azokat a kérelmeket, melyeket olvasó és gazdakörök intéznek a népkönyvtárért a földmivelési miniszterhez. És ugyancsak el kell fogadniok a könyvtár rendes kezelésére azokat a szabályokat, melyek elő vannak irva. Ugyebár nem nagy dologból áll az, hogy a könyvtárba néhány száz könyv, telve gyönyörű olvasnivalója eljusson? A hivatalból kulturkérdések iránt érdeklődő férfiak nem követnek el mindent, hogy a népnek télen jó olvasmányai legyenek. Népünk télen nem csinál semmit. Ez egy százados szociális programm, amely összes nyomorúságunk alapoka. Nemcsak hogy nem csinál a nép télen semmit, hanem a szentheverdel napok unalma közben megszületik lelkének keserűsége, melyről egyébként utazó apostolok is gondoskodnak. Valósággal balfogás, vétkes mulasztás, ha a magára hagyott népet télen ép ugy ignorálnók, mint nyáron tesszük, kivételével a választásoknak. A világ minden államában a földmivelő nép a legkonzervativebb. Franciaprszágban csak elég szellemi áramlat, légvonat van, de hogy mennyire hatástalan mindez a francia parasztra, azt leginkább Meline egykori miniszterelnök és nagy agrárius szónok panaszkodja leginkább. Ha ez Franciaországban igy van, mennyire rabjai vagyunk a maradiságnak a négy folyó, három halom országában, ahol tulajdonképen minden kultúra még csecsemő korát éli. Népünket kiváltképen télen kellene szellemileg emelni és tanítani. Főleg nagy szükség lenne arra, hogy amiből a nép él, arról az ujabb, okszerű ismereteket hallja és megtanulja. Néhány esztendeje végződik is valamelyes, kulturmunka ezen a téren és némely gazdasági egyletek a tudás mécsét meg is gyújtják még a legkisebb megyei falvakban is. A gazdasági egyesületeket hajlandók az emberek megvádolni azzal, hogy osztályérdeket szolgálnak és voltaképen a nagy és közép birtok érdekeinek szolgálatában állanak. Azt hisszük, semmi sem alkalmasabb e sokszor felhangzó vád megcáfolására, mint az, ha a gazdasági egyletek a legnagyobb szeretettet fogják felkarolni a földmives nép érdekeit s oly előadások tartását teszik lehetővé. Gyújtsák meg az egyesületek a falvakban a kultúra mécsvilágát, azt a világosságot, melynek a fényénél a nép megtalálja nagyobb, biztosabb kenyérdarabját is. Farsang. Mondhatnók szomorú farsang. Mindnyájunkat ugy szőrit a csizma, hogy szinte nem is farsangolhatunk. A napi élet drágasága, a felfokozott igények, a szertelen fényűzés mindnyájunkat anyagi gondok elé állit. Kinek volna kedve mulatni ilyen körülmények között? De más okunk is van csüpgedt szárnyakkal nézni a régi heje-hujázás nagy idejét. Az anyagi gondok mellett itt van a társadalomnak klikkekre, kotteriákra oszlása, a társadalmi osztályok szembehelyezkedése, a kiválás bősz biztatása és rangkórság hajszolása. Hogy a társadalmi osztályokban mily nagy a hajlandóság összekülönbözni, — láttuk a legelőkelőbb fórumon: a törvényhozásnak vitatkozása rendjén. Mennyi haragvó hullám, sejtett keserű érzelem csiholódott össze a szerb kereskedelmi törvény tárgyalása közben. Csak Sándor Pál és Wittmann János szellemi formájává és Polőnyi Gézának a szent karácsony estét megelőző maliciájára célozunk. A mai piaci drágaságért egyedül a termelő gazdákat tenni felelőssé, ez a merkantil érdekcsoportoknak törekvése, holott mi látjuk a vidéken, hogy a gazdáknak jóformán a tizenkettedik órában jött a kis áremelkedés és ez magában semmiképen nem okozza a drágaságot. A gazdákat balsikeres esztendők és piaci rossz konjunktúrák olyannyira elősegítették, hogy a hét sovány esztendő után rájuk férne a piaci jó konjunktúra mellett a hét bő termés is. De mindez csak bűnbakkeresés. Ám mégis kihat a társadalmi érintkezésre. Mig egyre öregszik a demokrácia intézmény hazánkban : egyre jobban és jellegzetesebben mutatkozik a társadalmi tagozódás. Csodás ellentét jelszó és tények között. Nálunk a demokrácia hazájában még a falusi mundéros gazda is arisztokrata. És tessék elhinni az életviszonyok megdrágulása következtében előálló anyagi gondok mellett ez az osztály kiválás ölte meg a vidéken a farsangot s ennek idején a társadalmi érintkezést. Ahol még kegyeletes hagyományok szerint rendeznek is farsangi táncokat, ott is minden kanapé sarokban egy-egy társadalmi osztály szeparálódik. Mindenkinek kicsi a másik. Születés, vagyon kiválik. Sokszor a vallás is mérlegre jut. Az emberek rémes gondokkal agyukban mimelik a mulatást s e közben szörnyen unatkoznak. Általánosságban beszélünk, ahogy az országban általában pátriánkon mit vonjanak le igazság szerint, azt az olvasóra bizzuk. Kétségkívül mi még a szeparálás terén nem tartunk ott, hogy minden kanapénak meg legyen a maga kiváltságos köre, de az utóbbi években bizony nagy társadalmi eltolódás történt és az egész társadalomnak igaz és őszinte együttartása — valljuk be — majdnem jámbor óhajtás. Segithetünk-e ezen ? De még mennyire. Egyénenként mindenkinek szerep jut ebben s ha a most folyó farsangon az egész társadalom együttesen minden válaszfalak ledöntésével tudna legalább mikor Terpsichorénak áldoz, fesztelenül mulatni, — ez is vívmány volna ebben a szomorú farsangban. Farsangi naptár. Február 1. A kaszinó fózsadominó estélye. " 2. A kath. legényegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. • 4. Rendőrbál a „Magyar Király

"-ban. " 12. A kereskedő ifjak műsoros táncestélye a „Magyar Király "-ban. " 18. Regattabál a kaszinóban éjjeli programmal és regatta-csárdással. " 26. A szenttamás-vízivárosi kath. polgári kör családias estélye a Fürdőben. tudtam élvezni az évszakok változásának kitűnő leírását. A Jeruzsálem falai előtt lefolyó csata leírása, Thomson gyönyörű fejtegetései egyforma vonzó erővel birtak rám nézve. Mikor a „Honriadó"-ot olvastam, különösen ÍV. Henrik hősi alakja ragadta me

g figyelmemet; Petrarca szonetjei viszont csendes tolmácsai valának, a ház legidősebb leánya iránt érzett ébredő szerelemnek s szívesen felcseréltem volna Laura nevét Emiliáéval, ha ebben a ritmus és a „mama" Árgus szemei meg nem akadályoztak volna. Tasso halhatatlan eposza óriási vonzóerőt gyakorolt fiatalos képzeletemre. Legjobban szerettem házonkivül, távol minden emberi hangtól olvasni, mert ez illett csapongó képzeletemhez ; a mig az idő engedte, kedvenc helyem egy domb teteje volt, a falun kivül, ahol egy nagy cseresznyefa árnyékolt be s hallhattam a közeli patak zúgását. Kora reggel s este öt és nyolc közt ott szoktam volt időmet tölteni kedvenc költőim társaságában. Ott ismételgettem Petrarca szonetjeit, szememet arra a házra szegezve, ahol Emília lakott. Ott szavaltam Tassomat féktelen lelkesedéssel s ott történt velem az, hogy egy délután annyira elmerültem abba a részletbe, hol a költő a mórok csatáját Jeruzsálem előtt villámcsapáshoz és menydörgéshez hasonlítja, hogy észre sem vettem azt a vihart, mely az én fejem fölött volt keletkezőben, nem hallottam a menydörgést s nem vettem észre a villámot, mig csak egyszerre föl nem ébresztett önkívületemből a szakadó eső, melytől egészen bőrig áztam. Gyakran annyira megfeledkeztem mindenről, hogy hosszú beszélgetéseket tartottam madarakkal, virágokkal vagy levelekkel s abba sem hagytam addig, mig valami arramenő ember meg nem szakította gondolataimat. Mindig a legfélreesőbb helyeket választottam kedvenc tanulmányaimnak, mert ott biztos voltam abban, hogy senki sem fog zavarni. Oly módon, virágos képzeletem világában élve s hevítve a lelkesedés és képzelet tüzétől, kezdtem építgetni a jövő fellegvárait. Ama hét nyelvhez, melyet már beszéltem, járult még egymásután a spanyol, dán és svéd, melyeket aránylag rövid idő alatt sajátítottam el, de mégis elegendőképen ahhoz, hogy ezen országok irodalmi termékeit élvezhessem. Duskálódtam Caldern, Carcilazo de la Vega, Andersen, Tégnér és Atterbon költészetében, de egyszersmind állandóan haladtam a törökben is. Lelkesedésem a tanulás iránt s folyton növekvő emlékező tehetségem valóban csodákat vitettek velem végbe. Valahányszor olvasmányaimban oly szókra akadtam, melyek jelentését nem ismertem, leírtam őket s megtanultam könyv nélkül; kezdetben csak tizet—húszat egy nap, de fokozatos haladással odáig jutottam, hogy nyolcvanat, sőt százat is sikerült megtanulnom, de meg is jegyeznem. Erős akarattal majdnem mindent keresztülvihet az ember ifjúsága hevében. Sok hibát követtem el, az igaz és sokszor le kellett bontanom, a mit már felépítettem; több ízben rossz ösvényre kerültem, de mindig megvigasztalt az a tudat, hogy nem pazaroltam el időmet s nem pocsékoltam el ifjúságom drága éveit. Ebben a tudatban bátran a szemébe mertem nézni a jövőnek, bármily bajokat hozzon is az élet tüskés utjain, támadjanak bár azok akár véletlenül, akár a magam hibájából. Idylikus nyugalmam s gondatlan életem boldogságának a szlavóniai hegyek e gyönyörű völgyében hirtelen vége szakadt s 18 hónapos tartózkodásom után Kutyevóban szép mosolygó egemet ismét elsötétítették a tornyosuló felhők. Mint tanitó megtettem kötelességemet, mint nevelővel is meg volt elégedve Rosenfeld ur, de a fiatal ember viselkedését kifogásolhatónak találták és károsnak azon fiatal nőre nézve, kinek jó pártit kellett csinálnia. Mint már felemlítem, tekintetemet talán kelleténél gyakrabban szegeztem Emilia kisasszony ragyogó szemeire; s bár ő nagyon is vigyázott arra, hogy ne bátorítsa föl semmivel a szegény sánta tanítót, a szülök mégis jónak látták, hogy elküldjenek. A közvetetlen ok, mely ezen elhatározást sietteté, ha jól emlékszem, egy irólecke volt. Midőn ugyanis észrevettem, hogy Emília kisasszony némely betűt nem formál egész helyesen, megfogtam a kezét, hogy én vezessem. Hanem egyszer a szükségesnél jobban megnyomván a kis kövér kezecskét, a fiatal leány felugrott, haragosan végig nézett rajtam s kiment a szobából. Ezzel sorsom el volt döntve s elbocsájtottak. JZ-ÉZIMUNKA PAMUTOK, o o o o o JUT W£~ A LEQJUTÁYNOSABB

AN TW -*8f MMMMBa "VEZDETT és LOMBOM OTT KÉZIMUNKÁK, _ L _ '_ i __ _'_ . „ r . SZEREZHECSiPKE, SZALAG o o o o o o o S | K fl\|KHf I ü. fíj5"*-n£il TŐK BE o RUHADISZEK, SZABÓKELLÉKEK o o o W 8 •—

11 1 1 I—^IWV^W I IWl ESZTERGOMBAN, KOSSUTH LAJOS-UTCZA 2. TELEFON 120