Esztergom és Vidéke, 1911

1911-01-22 / 7.szám

Csütörtöktől — Vasárnapig. Esztergom elnéptelenedése és elszegényedése. Két szomorú eredmény fekszik előttünk. Az egyik a népszámlálás eredménye, a másik pedig esztergom város lakosságának tavalyi húsfogyasztásáról készült kimutatás. Mind a két adat szomorúan jellemzi a város népességi és gazdasági állapotát. A lakoság száma az utóbbi 10 évben egyhuszadrésszel megcsappant, a húsfogyasztás pedig a tavalyi évben még a gazdaságilag eléggé kedvezőtlen 1909-iki esztendőhöz viszonyítva is aránytalanul devalválódott. Szóval kevesebben lettünk és kevesebbet ettünk. Ez a két jelenség a napnál is világo sabban tárja fel azt a meztelen valóságot, hogy Esztergomban az elnéptelenedés és elszegényedés tendenciája ütötte fel a fejét. Ez a két rendbeli degenerálódás hangos szóval kiált segítségül. Itt tenni kell valamit, de sürgősen. Első sorban az okait kell kutatni ennek a két rendbeli társadalmi jelenségnek. Nem nagy fejtörés kell hozzá, hogy a legszembeszökőbb okra : a komoly munkának minden oldalról való stagnálására ráA munkához munkalkalom és munkakedv szükséges. Ez a két gazdasági tényező feltételezi egymást; ahol van munkakedv, ott a munkaalkalom önmagától kínálkozik és fejlesztőleg hat a munkakedvre. A különbség csak az, hogy a munkaalkalom az előző gazdasági faktor. Munkaalkalmakat kell tehát teremteni, hogy az igy tétlenül heverő munkáskezek és munkásagyak foglalkozási lehetősége előálljon. A munkaalkalmak megteremtése a köznek a feladata! A városnak mint erkölcsi testületnek és a városi polgárság vezetésére hivatott férfiaknak kell tehát sorompóba állni, hogy Esztergom népének jövedelmező keresetforrások létesítésével, avagy ezek létesítésének megkönnyítésével munkaalkalmat nyújtsanak. A legutóbbi két választáson Esztergom népe kétszer adott mandátumot a kormánynak. A jelöltek programbeszédeikben igen helyesen tárták fel a

; város rossz gazdasági helyzetét és még helyesebben mutattak rá a bajok megszüntetését célzó intézkedésekre, megígérvén főleg, hogy ezen intézkedések és berendezkedések keresztülvitelét elő is fogjak segíteni. Az Ígéretek komolyak voltak, mert hiszen olyan két férfiú ajakáról hangzottak el, mint Kálmán Gusztáv államtitkár és Széchenyi Emil gróf. Hogy ezek az Ígéretek testet öltsenek, ahhoz ezidőszerinti városi képviselőtestület munkája szükségesemért csak szolidárisán és egyesült erővel, nem pedig a széthúzó elemek városromboló munkájával lehet eredményeket elérni. Ma pedig, sajnos, ugy áll a helyzet, „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. A csobánci asszonyok. Történet II. Rákóczy Ferenc korából. Anno 1707., ugy tél vége felé történt ez a história. Csobánc erőssége nem messze a Balaton tavától, egy magán álló, meredek hegyen épült kis lovagvár volt ekkor. A balatonvidéki kuruc nemesség a féltettebb kincseit hordta oda össze. A magyar embernek pedig mi más volna féltettebb kincse, mint a — felesége. Amint Rabutin seregével elhaladt a vár alatt, egy tarackot eresztett rájuk az őrség: adj' Isten jó napot! Hozott Isten, sógor! Vagy talán kergettek? Rabutin ahogy föltekintett a kis sasfészekre, nyomban elhatározá megtudni: mit áruinak benne. Hallotta, hogy ott vannak a „kurucok kincsei." — Kincs?! . . . Na hiszen nekünk éppen az kell. A katonáim már ugy is régen kaptak zsoldot, Herrn von general Kreuz! Nézze meg csak ott a hegytetőn azt a hangyafészket! Hozzák le nekem mindenestül! Hozzák el Tapolcára, ott várom önöket. Erre Kreuz tábornok kiválogatott a hadsereg szinejavából ezer embert. Különösen sok tiszt ajánlkozott a kalandra. Az ostromot megelőzőleg néhány embert kihívtak a „fészek"-ből, akiktől fölkérték az erősséget. — Ha pedig szép szerével át nem adják, tüzzel-vassal fogjuk azt bevenni. Ámbár rémitően sajnálnók, ha keresztény vért kellene ontanunk. — Jó-jói — felelt az egyik kjruc, — hanem előbb megbeszéljük a dolgot a feleségemmel, meg a többi százkilencvenkilenc asszonnyal. Mert hát tudják kigyelmetek: okos ember nem tesz semmit a felesége tudta nélkül. — Wász ? wász ? Mi az ? Asszonyok vannak a várban ? (És megcsillant a tábornok szeme.) No já-já! Hát csak menjenek, jelentsenek be bennünket! A hírvivők bementek a várba. Tiszturamék pedig elkezdték dörgölni elégülten a tenyereiket. Feszengtek, mozogtak, igazították magukon az egyenruhát. Simogatta a haját is, akinek volt. Még a zsebtükrök is vándoroltak kézről-kézre. — Szapperlót! Hiszen ez nagyszerű! Ez pompás! Ámde a várban kétszáz asszonyi hang tiltakozott a feladás ellen. — Nem kell átadni a várat. Védelmezzük utolsó csepp vérünkig. Ha átadnók, női erényünk, hitvesi hűségünk is oda lenne; pedig inkább száz halál, mint egy német ölelése. — Inkább száz halál, mint egy német ölelése. Ez volt a haditanács határozata. E határozatot aztán megküldték a németnek egy ágyúgolyó képében. Erre a németek három oldalról támadták meg a várat. Amikor az ellenség a fönsikra ért, a várbeliek egyszerre tüzeltek a tömött sorokra. És hullott a német, mint ősszel a légy. Az asszonyok egy része aztán rakta a tüzet, forralta a vizet és a szurkot; másrésze pedig a puskások fegyvereit töltötte. A németek a sürü lövések ellenére is törtettek a vár bástyái felé és létráikat a falaknak vetették. Hanem mikor a németek ellepték a létrákat, mindjárt termett ott néhány foghatós kuruc menyecske és leborították őket létrástul és ki kövekkel zúzta, ki meg forró vízzel fürösztötte őket. — Ugy, édes sógor! Jó éjszakát sógor! Hogy ízlik a szép asszony csókja, sógor?! — igy gúnyolták őket. Kreuz tábornok e közben belövette a vár kapuját s kivont karddal hajtotta katonáit a kapunak és létráknak. A bentlevő fegyveresek a kaou boltozata alatt rettenthetetlenül verték vissza a benyomulókat, a falakon szakadatlanul férfias bátorsággal dolgoztak az asszonyok. — Inkább száz halál, mint egy német ölelése. Ezzel verték fel a csüggedőket. Kreuz tombolt dühében, hogy nem mehetett semmire. Kiabált, fenyegetődzött, hogy ha bemehet, a várbelieket mind elevenem sütteti meg és karóba huzatja. Az asszonyok erre még keseredettebben fogMEGÉRKEZTEK a LEGJOBB MINŐSÉGŰ ÉS LEGDIVATOSABB salon-, ebédlő- és hálószoba-, valamint futószőnyegek QQ KRAJCÁRTÓL FELJEBB, JÓT- OTEMMlirD I A l/^O DIVATÁRUHÁZÁBAN KOSSUTH LAJOS-UTCA éSmO ÁLLÁS MELLETT KAPHATÓK OL ELllXlLri LMUUO TELEFON 120.