Esztergom és Vidéke, 1911

1911-09-14 / 72.szám

Síerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Szerkesztik: VARSÁNYI IGNÁC es IVÁNYI PÁM M. ISTVÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 H Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Pór Antal halálához. Jpok nagy halottja volt már Esztergállak, köztük voltak magasrangu főpapok, prímások, akik kitűntek a jótékonysága társadalmi és közélet terén, de o^an, mint Pór Antal, aligha volt. Sok tudós, országos hirü, folytonos munkásságban eltöltött életet élt fia volt városunknak, de olyan, mint Pór Antal, kevés volt. * Sok főpap töltötte el legszebb férfikorát Esztergomban, ennek a városnak köszönhette érvényesülését, de aki ugy szerette Esztergomot, mint Pór Antal, aligha volt. Nemcsak gazdag kanonoki jövedelmét, hanem még tekintélyes összegekre rugó irói tiszteletdijait is azért gyűjtötte össze, hogy Esztergom egy pompás, országos intézménnyel gazdagabb, szebb lehessen. Erről tanúskodik különben a még 1907. év október 20-án kelt végrendelete. A végrendelkező főpap általános örökösövé az Esztergomban létesítendő r. k. fiuárvaházat nevezte meg, melynek céljára már életében 40.000 koronát adományozott. Tehát egész vagyona, — mintegy félmillió korona — a fiuárvaházé. Á vagyont az esztergomi főkáptalan kezeli. A létesítendő árvaház gondnoka mindig négy derék polgárember legyen egy kanonok elnöklésével. Az árvaház csak akkor állítandó fel, midőn legalább 60 fiu ellátást nyerhet benne, mindaddig a kamatok tőkésitendők. Az árvaházba csak esztergomi róm. kath. árvák vehetők fel, akikkel szemben előnyben részesülnek — még ha félárvák is és nem esztergomi születésűek — az elhunyt rokonai. Az általános örökös a vagyonból az elhunyt rokonainak 25.000 koronát köteles kifizetni, de csak az esetben, ha nevüket a végrendelet kihirdetésétől számitott hai hónapon belül megmagyarositják. Élete. Pór Antal esztergomi kanonok, a pápa házi prelátusa, szentimrei apát, Esztergomban született 1834. október 18-án. A hat első gimnáziumi osztályt Esztergomban végezte. Közben az 1849-iki hosszú szünidő alatt mint honvéd Komáromtól Világosig a csatatéren szolgált. Az osztrák és orosz hadifogságból hazatérve, 1850-ben esztergomi növendékpap lett. Középiskoláit Pozsonyban és Nagyszombatban bevégezvén, a theologiát Bécsben hallgatta. Pappá 1857. október 20-án szentelték. Már ezelőtt gimnáziumi tanár volt s az is maradt Nagyszombatban 1871. december 31-ig, amikor Esztergom-Király városban plébánossá választották. Harmadfél évvel utóbb tiszteletbeli titkos káplán lett, később esztergomkerületi esperes és tanfelügyelő. A Magyar Tudományos Akadémia 1872-ben levelező, 1892-ben rendes tagjának választotta. A Szent-István-Társulat tud. és irod. osztályának is tagja volt. Esztergom város 1875-78. és 1878—91. képviselőjének küldte a parlamentbe, 1880. június 15-én pozsonyi kanonok lett, 1885-ben apát, 1893. esztergomi kanonok. Elnöke volt az esztergom-főegyházmegyei középiskolai hittanárvizsgáló bizottságnak, vezetője a primási könyvtárnak, egyházmegyei könyvvizsgáló, a Történelmi Társulat és a Heraldikai és Geneologiai Társulat igazgatósági tagja, a Monumenta Vaticana Magyarországra vonatkozó bizottságának tagja, Erzsébetváros szab. kir. város díszpolgára s három év óta aranymisés pap. Irodalmi működését majdnem kizárólag a történelem terén fejti ki. Nemcsak a magyar nemzet történelmével, különösen az Anjou-korral, hanem az ókori népekkel, a külföld történetével s annak nevezetesebb férfiaival s alkotásaival foglalkozott. Számtalan a „Századok", a „Katholikus Szemle", az „Egyházi Közlöny", a régi „Pesti Napló", a „Reform", a „Szabad Egyház", az „ESZTERG

OM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Virágok és tövisek. — Az élet kertjéből. — Aranyláncokkal fűzi a férfiakat a hazához és a kötelességhez a boldog családi élet. A mióta világ a világ, azóta a divat folytonosan változik, de a nő örökre nő marad. Vannak előkelő urinők, akik tizenkét szobájukban is unatkoznak. A könnytelen szenvedés sokkal inkább elhervasztja a bánkódó nő arcát, mint a legforróbb könnyek özöne. Biztos az a nő bosszuállásában, aki meg nem érdemelt sérelmére fölkacag fájdalmában. Harminc éves nők már rendesen megfeledkeztek korukról. Negyven éves korukban már emlékező tehetségük sincsen. Lovagiatlanság egyes nők hibáit a többiekre általánositanunk. * Nehezen tudnak a szép asszonyok a saját ügyeikben egymás közt megegyezni. Sok nő inkább elhanyagolja barátnőit szeretetreméltóságaval, de annál inkábbért ellenségei rendszeres bosszantásaihoz. Nem mindig az a legjobb asszony, akiről legkevesebbet beszélnek, hanem az, aki legkevesebbet beszél és legtöbbet mond. Sok nő valóban királynőnek látszott születni. De miniszternek soha. Mert akkor örökké napirenden lenne az a — tárcakérdés. »Minden nő valóban sok hideget képes eltűrni. Különösen a fagyos szentek társaságában. De azért egyetlen egy nő sem türi a hideget saját otthonában. Dr. Kőrösy László. A divat. — A Divat Ujság-b6\. — Nagyon nehéz jövendölni olyan dologban, amely jövendölésről hamarosan bebizonyul, helyes volt-e vagy sem. Mindennél kockázatosabb pedig a divatban előre megjösolni, hogy mi lesz divatos, ahol annyi aprólékos dologtól függ, hogy eljut-e s ha igen, tetszésre talál-e itt az a divat, amelyet Parisban meghonosítani igyekeznek. Parisban nagyon gyakran változik a divat. Némely hóbortja el sem kerül hozzánk és aki gyakrabban elkerülhet a divatnak e központjába, tapasztalhatja, hogy ott egészen más divatkép fiu- vaggy leány intézeti kelengyét monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt szállít a cég!