Esztergom és Vidéke, 1911

1911-09-10 / 71.szám

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Szerkesztik: VARSÁNYI IGNÁC es IVÁNYI PÁM M.'ISTVÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fill. Szeptemberi hangulatok. Szeptember a fölfrissülő életet hozza a városba. Mint a méhkasba visszarepülő méhek, haza igyekszenek az emberek is. Szeptember virradtával megkezdődik a friss, a nyüzsgő élet. A város egyhangú tunyasága, egyhangú képe mintha mái ólholnapra változott volna át. Önkénytelenül arra gohdolunk, hogy népes városok mozgatói az iparnak, a kereskedelemnek. Szeptember pedig határozottan fordulót jelent az ipar és kereskedelem terén. Nemcsak a könyvkereskedők, hanem a ruhásboltok, kalaposok, cipészek is remegve várják a szeptembert. A holt szezont ez a hónap váltja föl. Ilyenkor tér haza a diáksereg, a nyár elől falura menekült s a városi lakásokból kiűzött hivatalnoki kar, föifrissült idegzettel, kipihent lélekkel. A nyár elején néptelenné és csendessé vált utcát frissé varázsolja az iskolába tóduló ifjúság, a hivatalokba visszatérnek a hivatalnokok s a napi adminisztráció száraz cséplése helyett megindul a komolyabb, az elevenebb munka. A munkába állt emberek hazatértével összes társadalmi intézményeink fölélénkülnek. A régen vajúdó megyei és városi ügyek elintézése most már időszerű lesz. Hihető, hogy azok nem feneklenek meg a nyári csönd kátyújában, hanem megvalósításukat sietteti az emberek, a kenyérkereső polgárok érdeke. Az állami, a megyei, városi élet zavartalan folyása pedig kihat mindenre, a mi a polgárság életével összefügg. Az ipar és kereskedelem forgalma kézenfekvő és világos. Maga a kultúra is elevenebb, mert az ipari és kereskedelmi élet föllendülésével a társaskörök és egyéb szórakoztató £és művelődési eszközök is, keresve-keresik az igények kielégítését. A csönd, a nyugalom, a Spárheti egyhangúság talán jó volt a pihenésre, arra, hogy esztendős fáradtságunkat feledhesse és uj erőforrásokat szerezzen ifjúságunknak a további tanulásra, melyet a fejlődő élet napról-napra jobban követel; talán jó volna arra, hogy a megfáradt embereknek egy-két heti gondtalan napokat szerezzen, de elmultával köszöntsük ime a szeptembert, mely a munka megkezdését jelenti. Azét a munkáét, mely egyre erősebb embert követel, a ki az életet csiszolni, nemesebbé, élvezhetőbbé tudja varázsolni. Ebben a gondolkodásnak olyan perspektívája nyílik, amelyben aztán ember legyen, aki megfelel az élet feladatának. Esztergomban különösen élénk volt a szeptember beköszöntése. Az itt tartózkodó nagyszámú, mindenféle fegyvernemet magában foglaló katonaság és diákság beözönlése igen élénkké tette városunkat. Ehhez járulnak a lényegesen enyhébb napok; már legyezi az ősz a természetet. A föl frissült utcának kenyér után szaladó népe, az intenzív erővel megindult ipari és kereskedelmi életet sejteti, hogy hova-tovább mindjobban növekszik a produktiv munkások száma és igy a panaszok is apadni fognak. Igy a szeptember az ember reményét is elevenebbé teszi. Köszöntünk tehát életet hozó szeptember, mert régen várjuk a panaszok szünését, magát a friss intellektuális életet, mely kielégít a munkában s ebből a hazának, megyének, városnak és emberiségnek haszna, öröme és élvezete van. A munka ünnepe. (—i—r) Baranyavári Ullmann Adolf bélai nagybirtokos uradalmában szolgáló Gajdos gazdadasági cselédnek folyó évi szeptember hó 3-án ritka szép ünnepély mellett adta át Dr. Thuránszky „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Álnok álmok. — Fővárosi családi életkép. — Irta: dr. Kőrösy László. I. Együtt reggeliznek közönyösen egy szerényebb iizetésü miniszteri hivatalnok családtagjai. Az ebédlő asztalán a mult esztendőről visszamaradt számlák henteregnek. A családfő mélán tekint a kellemetlen aktákra. Mellette sopánkodik némán, magasztos hajzatu, elég jó karban tartott felesége. Csöndesen merengve, bájosan szürcsöli a teát egy ábrándos ifju leányzó. Szomszédja a nyiltszemü, okos homlokú, szótalan gimnazista. Megtöri a némaságot a családfő. — Ezekről a lejárt váltókról, kifizetetlen számláinkról álmodtam az éjszaka pompás álmot — kezdte szomorú gesztussal. Hallgassátok meg. Igazán vigasztaló. Édesen is aludtam tőle. Az ékszerész, a divatkereskedő, a szabó és a fűszeres valamint a kisebb gyötrelmü numerákkal dolgozó egyéb hitelezők küldöttsége tisztelgett hivatalomban és kegyes pártfogásomat kérte. Szónokuk meghatottan lépett azután

1 a kályha elé és beledobta az összes számlákat a tűzbe. Nem tartoztam nekik tehát adóssággal, hanem csak szívességgel. Ez pedig nem egyéb, mint egy uj szövetkezetük alapszabályainak megerősítése mielőbb. Cime : Hitelezők szövetkezete. Mély hajlongások között távoztak azután hivatalomból. Szónokuk pedig csak ezt rebegte: — Rendben van minden. Kérjük kegyes pártfogását ! Mint akinek nehéz kő esik le a szivéről, olyan könnyedén adta elé a miniszteri hivatalnok a maga álmát. De mikor a számlákra tekintett, ismét csak mélabús hangulatba esett. — Kár, hogy álmom csak álom és valamennyi számlánk kifizetetlen maradt! II. . Megszólal azután a hivatalnok élettársa. Replikájával nem tudott adós maradni — szokása szerint. — Engedd meg, fiam, — kezdte — hogy én is számotadjak neked sajátságos álmomról. Estélyen voltunk a tanácsos urnái. A te kollégáid feleségei mind uj selyemruhában, fölséges kalappal és előkelő ékszerekkel. Én és leánykám azonnal éreztük, hogy a tanácsosné hidegen fogad. Mellőztetésünk oka nem volt egyéb, mint az a kinos igazság, hogy még mindig a mult esztendei vizitruhában jelentünk meg. Kollégáid szintén csipős részvéttel néztek reánk. A hozzájuk tartozó hölgyek pedig bántó lenézéssel. Alig vártuk az estély végét. Sohasem érzett megaláztatással érkeztünk haza. Útközben igy szóltam hozzád: — Kár volt ezt a meghívást elfogadnod, ha nincs hozzávaló módod, hogy nekünk szerepet biztosíts. Te erre ezt válaszoltad, fiam: — Tudod, hogy előlegből pótoltuk a házbért, amely nagyobb lakáspénzünknél. Tudod, hogy éppen annyi deficittel záródott a mult esztendő, mint amennyi a fizetésem. Már most vond le ebből a következményt és ... és csitt! — Nos, — válaszoltam erre — ebből csakugyan a csitt következik és ráadásul az, hogy Fiu- vagy leány intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt ^HK szállít a cég!