Esztergom és Vidéke, 1911

1911-08-31 / 68.szám

Esztergám, 1911. XXXII. évfolyam 68. szám. Csütörtök, augusztus 31 AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap ós csütörtökön Szerkesztik: VARSÁNYI IGNÁC es IVÁNYI PÁM M. ISTVÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K ~ Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fill. Olvasóinkhoz. .-.i Lapunk mai száma szerkesztő változásról számol be. A lap kötelékébe lépett ugyanis hányi Pám M. István, az esztergomi főreáliskola tehetséges, ambiciózus tanára. Szerkesztőtársam rendkivül képzett, világlátott ember, aki a külföldön szerzett tapasztalataival, sokoldalú ismereteivel nagyon hozzá fog járulni lapunk előkelő nivón álló tartalmához, elfogulatlan higgadt irányához. Midőn eme változást tisztelt Olvasóink tudomására adom, legyen szabad azon kérést intéznem hozzájuk, hogy ajándékozzákmeg szerkesztőtársamat is azzal a szeretettel, amelyben engem mint szerkesztőt, kezdettől fogva részesítettek. Varsányi Ignác. Kedves olvasónk ! Midőn Varsányi Ignác mint az „Esztergom és Vidéke szerkesztője azt az ajánlatot tette nekem, hogy lépjek be e lap kötelékébe, mondhatom a legnagyobb örömmel fogadtam, de kikötöttem magamnak, hogy uj tért nyisson meg számomra a lapjában. A zsurnalisztika iránt nem érzek magamban sem tehetséget, sem ambitiót. A város pletykái nemcsak hogy nem érdekelnek engem, hanem határozottan ellenszenvesek nekem. A város közönsége elég intelligens ahhoz, hogy nemesebb, magasztosabb dolgok felé terelhessük a figyelmét. Szándékomban van a lap utján kapcsot létesíteni a tanár és szülő között, hogy egyrészt a tanárnak legyen alkalma a házi nevelésre vonatkozólag a szülőnek útbaigazításokat adni, másrészt a szülőnek is legyen alkalma a tanárt közelebb hozni a gyermekéhez és annak a lelkéhez, melyet a tanár a tanítás alatt ki nem ismerhet. Szándékomban van továbbá akár a paedagogia, akár az irodalöm terén szerzett tapasztalataimról és impressióimról e lapban beszámolni. Felkérem tehát az esztergomi középiskoláknál működő kollégáimat, hogy e fáradságos munkámban segédkezet nyújtsanak nekem és a város intelligens közönségét, hogy érdeklődésével megajándékozni méltóztassék. Iványi Pám M. István A hozományért. Egyik párisi divatlap ötezer frankos pályázatott hirdetett, amelyre olyan férjhez menendő lányok pályázhatnak, akiket az előfizetők legméltóbbaknak ítéltek a díjra. A beérkezett kétszáznyolcvanezer pályázat közül kiválasztották a legkülömb pályázókat és ezeknek arcképét közzétették. Azonkívül leírták részletesen jó tulajdonságaikat. A díjra elsősorban egy fiatal tanítónőt tartottak érdemesnek, aki miután szegényen, árván maradt, legnagyobb küzdelmek között elvégezte a tanítónői pályát. A második dijat egy másik szegény leány kapta, aki szegény édes anyját tartotta el. . . . Ebben a két döntésben pedig éppen az az érdekes, hogy a nagyközönség ugyanakkor, mikor a két nőben a „nőt", a feleségnek való nőt tüntette ki, egészen önkénytelenül is a feminizmus mellett vallott. A két nőt azért tartotta kiválóan jónak, mert meg volt bennük a tisztessé *nek és szegénységnek heroizmusa, amely minden áldozatra képes. Az ilyen nőkről a távolságon keresztül is megérzik, hogy a tűzhely mellett, a férj oldalán vannak az őket megillető helyen. Az ilyen nők, ha ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Nyugtalan éjszaka. Irta: Mark Twain. Másnap korán kellett indulni, már tiz órakor ágyban voltunk. Én egy kicsit ideges voltam, Haris azonban elaludt, amint lefeküdt. Ez a ténykedése tulajdonképpen nem volt sértő, de engemet mégis sértett, nehezen viseltem el. Miért aludt el ily hamar az én társaságomban ? Ez bosszantott s ezen töprenkedve, hiába próbáltam elszundikálni. Mennél jobban szerettem volna elaludni, annál inkább került az álom, végre már oly ébsr lettem, mint 12 órakor szoktam lenni délelőtt. Keserűen elmélkedtem a szobában, más társaságom nem volt a saját magamette emésztetlen vacsoránál. A gondolataim minden témát felöleltek már, ami csak ember agyában valaha megfogamzott. De a gondolatok sohasem váltak mélyebbeké, csak megértették egyes témáikat, azután tova suhantak, mint a lepkék. Egy óra múlva már egy kavargó kohóhoz hasonlított fejem, magam pedig halálosan belefáradtam a hiábavaló hánykolódásba. Végre már annyira kikerültem, hogy szemem lecsukódott, de ekkor a közelben megkondult a toronyóra. Megszámláltam az ütéseket, azután már-már ismét lezáródtak pilláim, de ekkor egy másik toronyóra kezdett kongatni. Mikor ez elvégezte, a városházán ütötte el az időt az óra, a negyedórákat is jelzi, mégis egy kissé túlzottnak találtam a dolgot. Valahányszor már-már az álomországba értem, valami ujabb és ujabb zavart fel. Egyszer-máskor a takaróm is leesett rólam, ugy, hogy le kellett hajolnom és felemelnem. Végre letettem minden reményről, hogy elaludjam, beláttam, hogy kétségbeejtően éber vagyok. Lázam is volt, szomjúság js gyötört... Kis ideig még ott forgolództam az ágyban álmatlanul, azután egy kitűnő ötletem támadt: hogy felöltözöm, kisétálok a kertbe, talán meg is fürdöm és szivarozva várom be a reggelt. Igyekezem ugy felöltözni a sötétben, hogy Harist fel ne riasszam álmából. A papucs is jó lesz ily nyári éjszakán, gondoltam. Csendben keltem fel, minden fehérneműt összeszedtem, csak a harisnyámat nem leltem sehol. Pedig e nélkül bajos volt kimennem. Négykézláb mászva, tapogatózva kerestem a harisnyámat a padlón. Minden lépésnél megrecscsent a padló, ha egy bútordarabba ütköztem, a zajt hatványozottabban hallottam. Ilyenkor ijedten megálltam, lélekzetet sem mertem venni, ugy lestem, nem ébred-e fel Haris. Csak azután folytattam a kutatást, de hiába kúsztam ide-oda, a harisnya nem volt sehol. Mindenfelé csak bútordarabok akadtak a kezembe. Mikor este lefeküdtem, nem is képzeltem volna, hogy ennyi bútor legyen a szobában. Hisz tulajdonképen nem az volt a furcsa, hogy megleltem a székeket, hanem az, hogy mindig, állandóan a fejemmel találtam meg. Érthető harag vett erőt rajtam, keresés közben illetlen kifakadások törtek utat ajkamra. Végül elhatároztam, hogy egy harisnyával is beérem, ugy megyek sétálni. Föltápászkodtam a helyemről, képzeletben elin- . dúltam az ajtó felé, de ahelyett saját életnagyFiu- vagy leány intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be Wmm és Siánté monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt szállít a cégi Ugyanitt szerezhető be az esztergomi vízivárosi leánynevelő intézet által előirt egyenruhakelme is.