Esztergom és Vidéke, 1911
1911-06-11 / 45.szám
Esztergom, 1911. XXXII. évfolyam 45. szám. Vasárnap, június 11 AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác Egész évre Fél évre . Kéziratot nem adunk vissza. — ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 3 H 14 f, Nyilttér sora 60 fül. 12 K 6 K Negyed évre . Egyes szám ára Az újságírói tisztesség. A hírlapírónak nem szab a törvény kvalifikációt. Lehet ujságiró a szabólegénytől kezdve a diplomás iateinerig mindenki, aki ért hozzá. Ez az a pálya, ahol nincs protekció, ahol hasztalan minden pártfogás, mert csak az egyéni érték, rutin és tisztesség viheti előre az embert. Csak egy kvalifikációt kivan meg a társadalom attól, aki újságírásba kezd: a hírlapírói tisztességet. Ez a tisztesség jelenti a publikus honestast azaz, hogy tollát csak a közérdek vezesse és azt soha áruba ne bocsássa. Jelenti egyúttal azt is, hogy aki e rögös és nehéz útra lép, vessen számot magával, mert aki támad, birál, az viszont támadtatok és biráltatik, tehát homo integer legyen az ujságiró, különben elbukik. Az eszmék, az érdekek és a mindennapi élet harcaiban felemelt fővel kell küzdenie. Aki az igazi becsület és tisztesség útjairól letért, aki a közerkölcs és köztisztesség ellen vétett, aki tollát áruba bocsájtotta és gyermekleányokat rontott, azt természetesen ki kell űzni, a sajtó berkeiből, mint a bélpoklost az egészséges társadalomból. Aki ilyeneket tesz, az nem méltó a hírlapírói névre, annak kezéből ki kell ütni a tollat, annak a szava elhal, mint a pusztában kiáltott szó. Csak szégyenné marad meg az emberek okulására. A nyilvánosság őrei zsarolók, csalók és fajtalankodók nem lehetnek, meit az ő bűnük, vétkük és becste/enségük küítfnben azé a társadalomé is lenne, amely az: ilyeneket kebelében megtűrné. Mint a testen a ^mérgezett hust, ugy kell kiirtani a társadalom tejééről e fekélyeket. Az érzéketlenek. Itt vannak a színészek* Még pedig olyan társulattal állunk szemben, amilyen még Esztergomban nem volt; olyan kiváló erők pazarolják tehetségeiket közönségünkre, amilyenekben vidékünkön ez ideig aligha volt alkalma gyönyörködni. Igenis pazarolják tehelségeiket, — tisztelet intelligenciánk csekély színházlátogató részének, — pazarolják, mert ily nagyfokú közönyösséggel szemben nem lehet enyhébb kifejezést találni, mellyel az érzéketlenek, illetőleg a művészet iránt tompa érzékkel birok értékét megfelelőbben meghatározhatnék. Hiszen tudjuk, hogy nálunk dühöng a cifra nyomorúság, hogy sokan bizony nincsenek abban az anyagi helyzetben, amely megengedhetné nekik a színházlátogatást; de viszont azt is tudjuk, hogy Gokan vannak, akik ha nem volnának bénult mü^rzékkel felruházva, a legcsekélyebb anyagi megrőltetésük nélkül bizonyíthatnák be, hogy Eszter;om intelligenciája — ismét tisztelet a .csekély kivételnek — valóban intelligencia. A nagyképüsködés, üres fejekre valló hencegés lépten-nyomon belénk ütközik. Látjuk az utcán, a templomban, a kávéházban és mindenütt. De ezek a képzelődök (hiszen azért képzelődök) csak maguk hiszik, hogy ők olyanok, amilyeneknek gondolják magukat, csak maguk hiszik, hogy ők Esztergom társadalmának irányítói, hogy hozzáMuk alkalmazkodik városunk népe. Dehogy, eszébe sincs. — Hiszen ezeknek az embereknek minden tudásuk, minden finomságuk nevetséget majmoskodásokban merül ki, me lyekkel a jnagyközönség előtt separált társadalmi helyzetüket szeretnék elismertetni; pedig szánalomramélti5 ezen törekvésük ; nevetséges pózolásukon végiéiért jókat mulatunk. És jellemző rájuk nézve, hogy hivatásukat alig tudják betölteni; ahol komoly munkáról, egyéniségük érvényesítéséről van szó, o"tt ezek az emberek az utolsó helyet foglalják el!* De nem is csodálkozunk rajta, hogy társadalmunknak ez ,a része távol tartja ma„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Besze Jánosról. Irta: id. Farkasfalvy Imre. Ha idővel valaki megírja Esztergom városának belső térténetét, annak nem lesz szabad egy férfiú nevéről és működéséről megfeledkezni. Besze Jánost értem, aki ha most élne, épen 100 éves volna. Ez a hires demagog, a borsod vár megyei Szendrőn született 1811-ben; de szeretett kérkedni sárosi összeköttetéseivel, nyilván az odavaló „gentry" volt az ő eszményképe, mig iskoláit el tudta végezni. Az édes atyja, akit szintén Jánosnak hivtak, gazdatiszt volt a gróf Csáky István uradalmában. Német szóra a fiút Szomolnokra adták; innen került Kassára, Miskolcra, Egerbe a középiskolába. Nem lehetett valami jó tanuló, mert az édes atyja beleegyezése nélkül a 34. számú sor-ezredbe katonának állott s mikor bebizonyosodott előtte, hogy a profont-kenyér nem neki való: szülői két év múlva csak okkal-móddal tudták onnan kiszabadítani, hogy a jogi tanfolyamot el tudják vele végeztetni. Besze János az 1832-iki országgyűlésen, mint juratus, Zemplénvármegye részéről vett részt Pozsonyban. Imponáló alakja ; de külünösen érces hangja mintha csak - praedestinálták volna arra, hogy a lármás, nyughatatlan fiatalság vezére legyen. Volt is Pozsonyban baja elég; rnert tanulmányait félbe kellett hagynia. Mikor Szilágyi Sándor „A magyar forradalom" cimü mnnkáját kiadta, Beszét „nagy emberinek festette; hanem inkább „mag-as" vagy „hosszú" férfit értett alatta. „Szépnek ugyan nem lehet mondani — veté utánna; — tie külseje ajánló És csakugyan, akik őt a mult század derekán Esztergomban megfigyeltük, s a hatvanas években a pesti országgyűlésen szónokolni hal-* lottuk, hát az elragadtatás bizonyos nemével emlékezünk vissza erre a vezérre. Hát még azok, akik Esztergomban tanúi voltak az ő agitáló fellépésének, az ő nemzetőri szervező tehetségének ? Hangjáról ugyancsak Szilágyi Sándor irta, hogy az akkora, miszerint ha Neptun és Aeolus egyszerre kezdenének hangversenyezni, hát ő túlkiabálná mind a kettőt; és csakugyan mikor Besze a torka zsilipjeit kinyitotta, hát az országgyűlésen minden ember elnémult! Hogy szülőinek valami nagy vagyona nem lehetett, az mutatja legjobban, hogy Szemerén, Komárom vármegyében, mint nevelő tartózkodott a Balogh-családnál, s Esztergomba csak akkor ment lakni, mikor 1836-ban az ügyvédi oklevelet körülbelül két év óta a markában szorongatta. Azután megházasodott, s a neje egy leánygyermekkel örvendeztette meg. A mult század negyvenes éveiben történt az is, hogy a Besze barátja, Kossuth Lajos a „Pesti Hirlap" jővedelnréből Tlnis^ién egy kis birtokot vett, s ha maga rftem ís gazdálkodhatott: ezt azzal a célzattal tette, hogy az összeköttetést az esztergomiakkal fenntarthassa és szavazat? jogot biztosítson magának, ha a követválasztás ideje bekövetkezik. Igy érintkezett Kossuth Beszével is gyakran; s az az ember, aki a maga népszerűségét eleinte az esztergomi lakosság lecsendesitésére, a szenvedélyek megzabolázására fordította: utóbb mint az orkán tört ki, mikor hatalmába ejtette hallgatóinak kedély hangulatát, s magával ragadta gj Cv <*t mint az aradat! Nagyon elkapatta az az eset, hogy István nádor i 'endeletére Besze Jánost kétezer fegyveres polgár ék'* n f°g a d ía a királya ; s ő volt az, aki a magyar m j, 'úszteriumot üdvözölte 1848-ban. Sokat te ^ az ö népszerűségére az is, hogy az irodalomban a ,iberá,is ir *nyt pengette, s a haladás barátaihc >z szózatot intézett 1841-ben ; hanem ez csak an ***** voIt » hogy emlegessék, éppen ugy mint 18* ^f™' ™"! 0 " f.W 1 nőtlenségről egy nagyobb k> * W3Wet adott kh A nemzetőrök első ' P^^snpka Besze left, s még a hatvanas években ' ^^^egettéjc, mennyire fegyelmezte katonáit, akikké n {ö biztosította Komáromot Jellachich hadai elit ^ ffZ? alk alommal ágyú hiányában bőr-vánkosokk. ^öltötte fel embereit, akik ezt alarmnak hitték. (Folyt, köv,)
