Esztergom és Vidéke, 1911

1911-03-25 / 25.szám

AZ ESZTERGOMVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár Egész évre Fél évre . Kéziratot nem adunk vissza ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 3 K 14 f, Nyilttér sora 60 fill. 12 K 6 K Negyed évre . Egyes szám ára A tisztviselői kérdés. örvendetes dolog, hogy végre eljutottunk a költségvetés tárgyalásához. De egyúttal jelentős is ez azért, meit némely doktriner kérdésről parlament és közvélemény ismét áttérhet azokra a gyakorlati kérdésekre, melyek a való élet elevenébe vágó problémákat alkotják s melyeknek megoldása széles társadalmi rétegek boldogulását biztosítja. A költségvetési vitának mindjárt a nyitánya egy -igen jelentős problémát vetett föl, rámutatván arra a feltűnő jelenségre, hogy az államtól függő existenciák száma nálunk^ Európa egy országában sem tapasztalt arányban növekedett. Erre a jelenségre már tiz évvel ezelőtt a pénzügyi bizottság akkori előadója, boldogult Neményi Ambrus is nagyszabású tanulmányban mutatott reá s a tisztviselői létszám oknélküli szaporodását az akkori államháztartásunkra, valamint államigazgatásunk munkaszolgáltatására nézve is végzetes tünetnek mondotta. Amikor tehát Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő, a költségvetés mostani előadója újólag erre a jelenségre hivja föl a parlament, a kormány és a közvélemény figyelmét, akkor a magyar társadalomnak egy régi betegségére keres tulajdonképen orvoslást, A biztos állás utáni vágyakozás, kerülése az egyéni vállalkozásnak, szinte páni rettegés az önállástól, a vele járó gondtól, oly beteges tünet, melyet a társadalom nevelésére hivatott tényezőknek előbb-utóbb me* kell gyógyitaniok. Az államhoz fordul itt boldog, boldogtalan. Tőle várja létének biztositá°át, gondjainak könyitését, vagy azt a fölösleget, amelyre szertelen igények kielégítése végett van szüksége. Ez a betegség annyira elharapódzott már, hogy nemcsak a természetüknél is függő exisztenciákat jellemzi, hanem úrrá lett még az olyan foglalkozási ágakon is, amelyeknek alapja másutt mindenütt az önálló vállalkozás. Nálunk még az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság is az államtól vár mindent és követel mindent, nemcsak azt, amit az államnak megadnia kötelessége az összesség iránt, hanem az állami föladaton messze túlmenő istápolást. Ez általános keretbe méltókép; illesz-^ kedik bele a tisztviselői létszám aránytalan és rohamos szaporodása. Amit a szocializmus célul hirdet: a munkaalkalmak szaporítását, azt nálunk az államigazgatásban régóta gyakorolják. A munkaalkalmat szaporítják azzal, hogy nem végzik el a munkát ugy, hogy a fönnakadás elkerülésére ujabb munkaerők válnak szükségessé. A mindenfajta tisztviselők létszáma legalább egyharmaddal nagyobb a kelleténél, ami az államháztartásnak és vele az adófizető polgárság nagy többségének megokolatlan megterhelését és az intéző fórumok számával arányban az adminisztráció nehézkesebbé tételét jelenti. ,ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. AHÁNY POÉTA CSAK VAGYON . Ahány poéta csak vagyon, Kiálhatatlan mind nagyon, Azt mondja mind, hogy ő „talány", Pedig egyforma mind ahány; Kirúgó szög minden helyen, Ijesztő módon fesztelen. Minden dologba beleárt, Bizalma nem ismer határt, Szerelmét és búbánatát, S mi bajt csak Isten- rája ád, Ami csak fúrja kebelét, Azt feltálalja mind eléd! Ha éjjel elgondolkozok, Ha felleges, sötét az óg, Ha rá megint szép nap derül, Ha oszt' megázik emberül, Ha jő tavasz, ha mul a nyár, Az mind" az ő tollára vár; Meg nem tudnád mindezeket, Ha ő nem dallaná neked! S hogy mit nem tür az „ah kebel", Szintén fölötte érdekel, Azonképen a lányka, kit „A kincs, a pompa elvakit", Ki hévvel nem karolja át Mi lantosunk cingár nyakát, S kiből végül mi más leszen: Egy megvetett, egy hütelen! Legszebb volt annak idején, Hanem leszólva már szegény, Mert jön az elbúsult titán, Örülsz magadban: halni tán ? Oh, nem, csak közli azt veled, Hogy biz ő ujolag szeret, S meg kell tudnod, mind hasztalan, Hogy „Ő"-jenek mily orra van, Hogy szeme csillag, keble hó, A foga gyöngysor, szive jó, Ajka piros, a füle szép, Dereka nád, lebbenve lép, Hogv igy, meg amúgy szereti: Mind uj dolog s eredeti! Mellette persze elhiszed, Hogy nincs e földön nála szebb, S hagyod poétád boldogan, Ki most meg sir felé rohan, Mert hát ez a kufár világ Örökké tyúkszemére hág, Nincsen dalolni már kinek, A tömeg ugy sem érti meg, Nincs pálya, tér, neki való, Minden helyen rideg való"! Uralg itt a hitvány anyag, Salakjában ő nem marad, „Nem, nem!" kiált s megy pisztolyér'? (Megjegyzi, hogy mi célra kér, Nehogy egy a kértek közül Adjon neki véletlenül.) „Hát nem kapok?! kegyetlenek! Meghalnék, s még azt sem lehet!" Szól és pár röpke év után A testben s jókedvben sovány Poétát egy asztal megett, Kövér urban felismered, Ki csöndesen utána lát, Ugy végzi jó hivatalát; Nevet, beszél, légynek se árt, Rág toll helyett csont pipaszárt, Leszállt a hév, vágy sem magas, Kebel helyett fő lett a has, Szóval bevallja, hogy manap Jól van s akármit mondjanak: Legyőzte hitvány anyag! Morál: Akármit is darál Egy-egy poéta gusztusa szerint: Csak lári-fári mind. SZÁVAY GYULA. Parasztok. A nazarénus. Aki fején találja a szöget. A kurialis stílus A pusztai embernek télen nincsen dolga és ráér elmélkedni. Az asszony átmegy a szomszédba fonni. A nyitott kemencébe tőkét tesznek, mely ott senyved naphosszat. Előtte ül a gazda : Kovács Gergely, a nazarénus és mivel nem pipálhat, mert a földi mulatozásokról lemondott, azzal szórakozik, hogy a vasnyárssal a tőkét piszkálgatja. Gyönge volt a termés; fogytán az ennivaló. Még a széna tartja: legalább a jószágnak van mit ennie. Ennek jó, megél a szénán is. De eltevődött szelíd gyökér Megérkezett a kitűnő tavaszi idénysör a „Koronádba. Állandóan friss készlet. Veri az összes külföldi termékeket. Mesés izü, üdítő ital.