Esztergom és Vidéke, 1911

1911-03-25 / 25.szám

Az adminisztráció egyszerűsítése, a kisebb létszám ellenőrizhetőbb és felelősebb volta, de különösen a személyi terhek aránytalan emelkedése megköveteli, hogy ennek az irányzatnak kormány és parlament mennél előbb véget vessenek. A magyar társadalomtól ez irányban spontán átalakulást kár volna remélni. Az államtól függő tártársadalmat még önnállóságra is csak az állam össztökélheti. A munkapártra és kormányára, mely az ország regenerációját tűzte ki feladatául, nagy hivatás vár ez irányban is. Bizonyos, hogy teljesíteni ezt a hivatást hamarosan nem lehet. Évek rendszeres munkája, kormányzati szigora kell ahhoz, hogy ebben az irányban eredményeket érhessünk el. Egyelőre örvendetes, hogy a bajt felismerték, s diagnózisát megállapították. Most a gyógyítás van hátra, ami valóban abból áll, amint az előadó is mondotta: „nem nyugdijképessé, hanem életképessé tenni az országot!" Apponyi gróf hazajött. Mintegy hat hétig tartó amerikai után sok dicsőséggel és bőséges babérral övezve, hazajött politikai életünk nemcsak a közhely, hanem a valóság szerint is, egyik kimagasló alakja: Apponyi Albert gróf. Ha az amerikai sajtó hiven tolmácsolja a közvéleményt, — amiben nem kétkedünk, — és objektiv hirdetője annak a hangulatnak, melyet az ellenállhatatlan ékesszólásu magyar főúr dicsőségesen felköltött: akkor mernénk mondani, hogy Kossuth Lajos óta a magyar népnek Amerikában ekkora becsületet nem szerzett senki. Nemzeti becsületünket öregbíteni csak kiváltságos talentumok munkája. Semmi elismerés nem elég annak, aki a magyar népnek messze idegenben ekkora fényt szerez. Amiért nemzetének igaz fia, kinek szivében, lelkében becsvágy szunynyadoz, — irigykedéssel telhet el az annak elgondolása, hogy micsoda szent érzés öntheti el az Amerikajáró nemes grófot, midőn szerettei körében a vele történt nagyszabású ünnepeltetésekről beszélget. De nemcsak azokra az érzelmi momentumokra vagyunk kíváncsiak, melyek a nemes grófé, hanem még inkább kíváncsiak vagyunk azokra a tapasztalásokra, amelyek az úttal jártak. Végig kisértük a diadal utat és tudjuk, hogy a nemes gróf Chevelandben is több időt töltött. Tehát azon a földön, ahol a magyarság a legtömöttebben lakik. Mit tapasztalt ezeken a helyeken a nemes gróf? Amerikában már egy millió kivándorol, magyar próbált szerencsét. Azok, akik először vágtak neki a tengernek esetleg szerencsés helyen telepedtek meg, lehet, hogy nem is csalódtak. De el tudjuk képzelni, hogy a diadalut során mennyi szivettépő jelenet fejlődött ki, látva a fénynek borzalmas árnyékát : az idegenbe szakadt magyarság szörnyű helyzetét. Hiszen lapunk szerkesztőségéhez is egyegy Amerikába szakadt magyarnak olyan kesergő levele érkezik, hogy nincs az az elfásult, a hirlapirás során megkérgesült lélek, melynek ne volna részvéte és egyben felszakadt hazafias fájdalma, hogy egyéb nyomoruságaink mellé még itt van állandóan nyitott sebünk: az amerikai magyarság zömének kétségbeesett helyzete, nekünk meg nemzeti vérveszteségünk: az amerikai kivándorlás. Mig Amerikában mélységes bányák fenekén sorvadnak, pusztulnak magyar véreink, addig itt mesterséges uton bűnös kezekkel csempészik idegen be, a pusztulás tengeren tuli világába, a magyart. Valami sötét elkeseredés, a kártevésnek daemoni érzése a sajtó bizonyos részében, amely nemcsak hogy hangosan nem kiáltja a távozni akarók fülébe ezt az intelmet: „Ne menjetek, maradjatok!" El lenkezőleg, szinte örülni látszik annak, hogy a magyar nép önvesztébe rohan. Ezt a nemzeti csüggedést és utrakelést közintézményeinkből, közállapotainkból deriválják. És mig ezen a részen a keserűség, a csüggedés, a vigasztalanság érzetét keltegetik, fejlesztik, — másrészről piszkos anyagi érdekből, gyalázatos kcnyérszerzésből, egész sereg ember foglalkozik üzletszerűen a kivándorlással, is, mely némely gyönge állatnak legizesebb eledele. De hát ha a jószág megél a szénán, az ember nem ehetne olcsóbb eleséget a kenyérnél ? a gyökér ls finom eledel. Az irás szerint őseink is éltek vele. Ugy a széna, mint a gyökér el is volna készíthető. Ha megpárolják, megsózzák, megeheti az ember is. És ha ilyen olcsó eledellel beérhetné az ember, hej, de megv ltoznék a világ sora. Sok minden nem kellene, amiről azt hisszük, hogy nem lehetünk el nélküle. Csak meg kellene próbálni az uj kosztolást. De hát ki próbálja meg? Kovács Gergely kemény ember, már az r

ősei ís megbirkóztak törökkel, tatárral, némettel. Ő bizony megyróbálja. Mert ha beválik a próba: uj világ következik a népnek életében. És Kovács Gergely nekivágott a szénaevésnek és harmadnapig csak párolt és sózott sarjút és gyökeret evett. Családja megijedt, hogy elment az esze és elhívta a sógorokat, akik még sohasem értettek egyet. Mégis most egyhangúan elhatározták, hogy doktort hívnak. De Kovács Gergely nem engedett. Vitatta, hogy ha a jószág megélhet a szénán, az ember se halhat meg tőle. Különben ő még huszár-korában ismert akárhány lovat, amely jobbnevelésü volt, mint az örökösen részeg öreg csősz. Végre az asszony fejrekulcsolt kézzel, sirva ment a pusztai kapitányhoz, hogy tegyen az urával valamit, mert szégyent hoz a famíliájára, ha föl nem hagy a marhának való koszttal. A pusztai kapitány kiment az orvossal és egy lovasrendőrrel és megvizsgálták a szent férfiút, valamint a párolt és sózott szénát és gyökeret és ráijesztettek Kovács Gergelyre, ha föl nem hagy a legújabb módi vegetáriánussággal, hát bevitetik a városba, a bolondok házába. Kovács Gergely hajthatlan maradt. Azt mondta, ha beviszik a bolondokházába, hát ott imádkozni fog azért, akik ellene vétettek. Másnap az asszony éjnek évadján verte föl a tanyai doktort: — Gyék kend, tekintetes doktor ur, adjon valami bátoritót Gergelynek, mert oda van. Kérdezi a doktor: — Mi baja van ? — Aszondi, hogy a sarjú között, amit mögevett, valami bogárféle lőhet, az rágja a belét. * * * Népgyűlés volt. A főszónok a fővárosba jött és nagyban magyarázta, hogy mi az a társadalmi tudomány? Bőven megrakta szónoki beszédét Hegellel, Schoppenhauerrel, modernséggel, intellektuálitással és egyéb uj tudományi bombasztokkal. Elkedvetlenkedve hallgatták a magyarok. És mindegyre jobban unták a kerepelő ember érthetetlen beszédét. Az egyik magyar elkeseredve jegyezte meg: — Ugyan mi a fecskének lefetyel ez a cingár ur annyit? — Hát azért, mert ennek se jutott jobb hivatal! * * * Bírósághoz idézték János bácsit. És János bácsi szószerint vette az idézést. Nagy kamasz fiát, Andrist a nyakába emelte és igy állított be a járásbiró úrhoz : — Hát maga megbolondult ? Mit akar azzal a kamasszal a nyakában ? — kiabált rá a biró. — Hászen én csak azt csinálom, amit az irás rendel. Ebben az áll, hogy jelenjek meg „a törvényes következmények terhe alatt." Hát én megjelentem. Ho.oy János bácsi és a törvényes következmény hogyan perdül ki a biró szobájából, erről hallgat a krónika. emberek kicsempészésével, egy borzasztó és végzetes emberhús kereskedéssel. Vele szemben pedig áll az a magasztos, de egyébként végzetes felfogás, hogy az egyéni szabadság ellen való bün lenne az, ha kivándorlást állami törvények lehetetienitenék. Középkori helyhez kötöttség, rabszolga rendszere! Pedig szó sincs arról. Ahol állami formák szerint rendezkedik be a társadalom, — ott hä korlátlan egyéni szabadság érvényesülne mindig és állami raison, vagy a polgárok érdekeinek védelme szerint formálódik s bizony sokszor ez a korlátlan nagy egyéni szabadság korlátoztatik. Mikor az óceánon túlról áthallatszik hozzánk az elszakadt magyarságnak kétségbeesett panasza: szabad-e gondolkozni, vájjon ha kell, a legnagyobb eréllyel véget ne vessünk véreink további romlásának, nemzetünk gyöngülésének. Vajha a csillagos lobogó hatalmas köztársaságából annak az elhatározását hozta volna magával a nemes gróf, hogy ezután lángszavával ezt hirdeti, ezt követeli ! .. . HÍREK. — Kitüntetések. Széltében-hosszában híresztelik a városban, hogy a közeljövőben több közéleti jelesünk fog királyi kitüntetésben részesülni. Való tény az, hogy városunk több érdemes polgárát terjesztette föl a főispán legfelsőbb kitüntetésre, de hogy mikor fognak ezek a kabinetirodából visszaérkezni, az előre nem látható. A várható királyi kitüntetések nem a politikai érdemeket fogják jutalmazni, mert hiszen tudtunkkal olyanok terjesztettek fel, akik aktive a közelmúlt politikai mozgalmaiban részt nem vettek, vagy ha igen, nem a kormánypárton. Téves az a híresztelés is, hogy Wimmer Imre polgármester királyi tanácsos lesz, mert e kitüntetést csak azon férfiak kapják meg, akik a közélet, a közigazgatás, vagy a közjótékonyság terén maradandó érdemeket szereztek, már pedig a legjobb akarattal sem lehet a polgármesterre azt ráfogni, hogy ily érdemek birtokában lenne, mert akkor nem kellett volna néhai Földváry István érdemeit azzal a bizonyos nyilatkozattal kisajátítania. A polgármester különben nem is táplálhat vérmes reményeket éppen ezeknek utólagos tudatában, mert a koalíciós világ már régen elmúlt, — Berendelés. Nem mindennapi eset történt meg Clement Ferenc nyugalmazott kir. tanfelügyelővel, Clement István párkányi földbirtokos bátyjával. Az egypár éve nyugalomba vonult tanfelügyelőtt a közoktatásügyi miniszter most szolgálattételre a minisztériumba rendelte be. Ilyen se történik minden nap. — Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank közgyűlése. F. hó 19-én volt városunk és megyénk anyagilag második helyen álló pénzintézetének XXXVII. évi rendes közgyűlése Koperniczky Ferenc dr. praelátus kanonok elnöklésével. A tárgysorozat előtt kegyeletes és kedvesen megkapó szavakban emlékezett meg az elnöklő praelátus elődjéről, az Iparbank vezetőségének egyik régi agilis tagjáról, néhai késmárki Frey Ferencről, aki közéleti szereplésének és szakértelmének sok1 oldaluságával örökké feledhetetlen emléket hagyott hátra az intézet történetében. A közgyűlés szabályszerűségének és határozatképességének [megállapítása után a zárszámadások ismertetésére került a sor, mit a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Az osztalék részvényenkint 44 korona. Az intézet 1910. évi tiszta nyeresége 62,032 kor. 65 fill, melyből 44.000 kor. osztalékokra, 6203 kor. 27 fill, a rendes tartalékalapra 6080 kor.,jutalékokra 4000' kor. rendelkezési tartalékra, 1507 kor. 88 fill, jótékony célokra, 241 kor. 50 fill, pedig a tiszti nyugdíj alapra fordittatik. Az intézetnél elhelyezett betétek összege 4.628.160 kor. 86 fill. A váltótárca 798.970 kor. 68 fill. Jelzálogos kötvényszámla 3.398.233 kor. 27 fill. Zálog (előleg) kölcsönök 94.479 kor. — fill. A bank tulajdonát képező értékpapírok — az árfolyamnál jóval alacsonyabb értékben 638.254 koronában vannak feltüntetve* Az intézet tartalék alapjai 119.434 kor. 11 fillérre emelkedtek. Megjegyzendő, hogy az Iparbank 1904. évben addigi tartaléktőkéit az alaptőke növelésére fordította, még pedig oly módon, hogy a részvé-