Esztergom és Vidéke, 1911

1911-03-12 / 21.szám

sem lehet ugyanis jobban kihasználni az anyagi haszon emelése céljából, mint a hitelt kereső adós szorult helyzetét. És ha valamelyik pénzintézet csak arra tekint, hogy adósa minél nagyobb kamatot s viszont ő a betétek után minél kevesebbet fizessen, akkor célját tévesztette, mert| akkor feleslegessé és illuzóriussá tette a pénzintézet alakításának valódi okát, amely annak idején is az volt, hogy megmentse a kis embert az uzsorások karmaiból s olcsó hitel nyújtása által talpra állítsa a mindenfelől kizsarolt népet. És ha végigtekintünk azon időkön, amikor még nálunk nem voltak pénzintézetek, látni fogjuk, hogy a tőke szinte absolut uralommal nehezedett minden jövedelmi forrásra s ugy szítta magához, mint a mágnes a vasat, hogy saját súlyát gyarapítsa. Nyilvános ellenőrzés, a törvény és hatóságok korlátozása nélkül valóságos garázdálkodást vitt véghez a kis emberek között s abből a jövedelemből, amelyet igy össze harácsolt, uj birtokososztály keletkezett a régiek helyén, a közélet nem látott belőle egy fillért sem. A tőke elnyelt minden jövedelmet anélkül, hogy bármit is visszaadott volna. S a nép, mely teljesen ki volt szolgáltatva neki, még csak nem is panaszkodott, mert hiszen az uzsorás nem hivta, az pedig, hogy a végszükség kényszeritette a kölcsön felvételére, indokul soha nem szolgált a kölcsönügylet érvénytelenítésére. Jobb gondolkozású, komoly férfiak agyában szülemlett meg a takarékpénztárak s ehhez hasonló pénzintézetek eszméje. És bizony a kisemberek csak áldva emlegethetik az alapítók emlékezetét, mert ők egyenlő féllé tették a hitelnyújtó és hitelt kereső ekzisztenciákat. A nyilvános ellenőrzés, a törvény, de különösen a pénzintézetek alapítása után keletkezett egészséges konkurencia lehetővé tették minden szorgalmas és iparkodó polgárnak, hogy olcsó kölcsön segélyével magának jövőjét megalapozhassa, életfenntartásának eszközeit olcsón megszerezhesse. Ezúttal azonban nem ez az ok késztetett engemet e cikkem megírására, hanem egy más olyan indok, amely bizonyára jóleső örömmel tölti el minden esztergomi polgárnak a szivét. Az esztergomi pénzintézetek ugyanis tiszta nyereségüknek egy részéyel a jótékonycélt is szolgálják, amennyiben kisebb-nagyobb adományokban részesitik közhasznú egyesületeinket, egyházainkat és iskoláinkat. Ezek közül pedig igazán kimagasodik az esztergomi takarékpénztár, amely a mult évi jövedelméből is 8511 kor. 28 fillért áldoz köz-és jótékonycélra. Esztergom városának minden közintézménye élvezte ezen pénzintézet jótékonyságát. A város közönségének a fejlődés utján való előrehaladása mindenkor önzetlentámogatót talált benne s mondhatjuk, hogy ott, ahol e célból áldozatról volt szó, mindig az első helyen találtuk. Ezen pénzintézet csakugyan Esztergom városáé, mert ennek érdekeivel mindenkor azonosította magát. Működésének ez a része az, 'amely mindnyájunk elismerését és háláját érdemelte ki. Ebből láthatjuk, hogy mint okos és körültekintő jó gazda, nemcsak a saját tisztességes munkájával szerzett vagyonát tudja gyarapítani, de ott is előljár, amikor a jótékonyság gyakorlásában és a közérdek szolgálatában anyagi áldozatokról van szó. Anélkül, hogy a többi esztergomi pénzintézetek érdemeit kisebbíteni akarnám, lehetetlennek tartottam a takarékpénztár mult évi zárszámadása felett anélkül napirendre térni, hogy ezen a helyen Esztergom városa és vidéke közönségének köszönetét és elismerését ki ne fejezzem akkor, amidőn azt látom, hogy ez a pénzintézet nem csupán tőkegyüjtő és dividenda szaporító vállalat, de közéletünk minden fázisában tevékeny részt vesz s tekintélyes jövedelmének tekintélyes részét viszszajuttatja a közcélnak és a közjónak. Pénzintézeteink fúziója. E cim alatt közölt legutóbbi híradásunk élénk érdeklődést keltvén, azt mérvadó helyről szerzett informátió alapján a következőkkel egészítjük ki: A tervet Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató vetette fel és az ő személye s közügyeinkben való eredményteljes működése teljes garanciát nyújt arra nézve, hogy a netáni fúzió az összes érdekeltekteljes megnyugvásával, sőt előnye biztosításával volna keresztül vezethető. A fúzió lényegileg a következő módon vitetnék keresztül: minden 4 iparbanki részvényért egy uj kibocsájtású takarékpénztári részvény adatnék ki és mert a 4 iparbanki részvénynek kisebb forgalmi értéke van együttesen, mint egy takarékpénztári részvénynek, továbbá, mert utóbbinak osztaléka is magasabb, mint a 4 iparbanki részvényé, tisztán áll, hogy az iparbanki részvényesek a fúzióval csak nyernének, mihez járul még az is, hogy a takarékpénztár az utóbbi néhány évben párját ritkító emelkedéssel zárta mérlegeit <és igy jövőre ennek élvezete is kiterjedne az iparbanki részvényesekre. Ami pedig a budapesti fiók felállítását illeti, ennek fúzió nélkül is meg van a lehetősége, de bizonyos az is, hogy ily fiók prosperálásához tér Esztergomban, — hol gyár, ipar és kifejlett kereskedelem sajnos nincsen, — nincs és ha volna is, az esetleges versenynek a fuzionált megnagyobbodott intézet a jelenleginél is jobban ellentállhatna. Bleszl Ferenc igazgató eszméje szerint az összes személyi kérdések is a legméltányosabb módon akként oldatnának meg, hogy az összes igazgatósági-, biráló- és felügyelő-bizottsági tagok, valamint az egész tisztikar a megfelelő javadalmazások fentartásával átlépne a takarékpénztárba. A betevők pedig bizonyára csak örömmel fogadnák el azon biztosítékot, hogy az iparbank jelenlegi 500,000 korona vagyona helyett, a fúzió után, — mely egy takarékpénztári ujabb alaptőke emelésével köttetnék össze, — a takarékpénztár 6 millió korona saját vagyona, vagyis oly társaság szavatolna, melynek alig akadna párja az ország vidéki intézetei között. Az iparbanki részvények elosztottsága a tervezet szerint legkevésbbé sem érintené az iparbanki részvényesek érdekeit, mert azoknak, kik négynél kevesebb, számú részvénynek vannak birtokban, hosszab időre szóló vagy í

/

i részvények adatnának ki. Végre illetékes helyről tudjuk azt is, hogy Bleszl Ferenc igazgató a fúzió ügyét nem óhajtja forszírozni és csak az esetben lépne azzal a nyilvánosság elé, ha az osztatlan helyesléssel találkoznék, mert távol áll tőle, hogy azzal valakinek érdekét sérteni akarná, sőt ellenkezőleg ismét egy olyan pénzügyi müveletet óhajtana lebonyolítani, melyben minden érdekelt örömmel, megelégedéssel és saját anyagi előnyének érvényesítésével vehetne részt és amely terv megvalósulása városunk s vidékünk érdekét fokozottabb mérvben szolgálhatná. HÍREK. — Előléptetés. Az igazságügyi miniszter Morvái Antal esztergomi járásbirósági dijnokot a nezsideri járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — Képviselőnk inkompatibilitása. Széchenyi Emil gróf országgyűlési képviselőnk ellen tudvalévőleg összeférhetetlenségi bejelentést tettek a képviselőházban, azon a cimen, hogy a gróf lábodi birtokát a hadügyminiszter bérli. E bejelentésre vonatkozólag a Pécsi Naplő-bm „Az elcserélt Széchenyi gróf" címmel a következőket olvassuk: „Hegyi Árpád dr. a szili választókerület fiatal képviselője szombaton szalonkabátott öltött, hogy ünnepi mezben bejelentse a képviselőháznak Esztergom oszággyülési képviselőjének, Széchenyi Emil grófnak, volt főispánnak, inkompatibilitását, mivel lábodi birtokát a rajta lévő buza és zabterméssel együtt bérbeadta a hadügyminiszternek. A fiatal képviselőt elragadta heve és igy nem volt kellő érkezése arra, hogy a bejelentés előtt meggyőződjék arról, értesítése helyes-e. Ha ezt teszi, nem szerzi meg oly gyorsan Széchenyi Emil grófnak azt a kellemetlen kiábrándulást, hogy a lábodi földbirtok politikai elvtársáé, Széchenyi Aladár grófé,a somogyvármegyei függetlenségi pártelnökéé a kinek nem jutott mandátum, akire tehát az inkompatibilitás vádja nem alkalmazható." Ha a Pécsi Napló-nak ez az értesülése hiteles, és nem Széchenyi Emil adott el zabot a hadögyminiszternek, hanem Széchenyi Aladár, Hegyi Árpád politikai elvtársa, akkor [az ügybuzgó bejelentőt pártfelei e tette miatt bizonyára elküldik majd — zabothegyezni. — A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága péntekeu tárgyalta egyébként a bejelentést, amidőn a jelenlevő Széchenyi Emil gróf becsatolta az atyja által még az össze- . férhetetlenségi törvény megalkotása előtt a Hadügyminisztériummal kötött szerződést. A bizottság az ügy megvizsgálása végett ülését ezután elnapolta és a bejelentett összeférhetetlenségi ügyben április 6-ikán fogja Ítéletét kihirdetni. Csütörtökön miként a fővárosi lapok irják — ujabb összeférhetetlenségi bejelentést tettek képviselőnk ellen. A gróf ugyanis igazg. tagja a Kőszegi Károly-féle alkalmazott motoros talajmüvelőgépgyár részvénytársaságnak, amely 1907-ben alakult, állami szubvenciót és állami támogatást élvez. Április 6-ikán tehát eldől lehet-e Széchenyi Emil ezek dacára is képviselő, vagy sem. — Pártgyülés. Az esztergomi függetlenségi és 48-as kör ma, 12-ikén délelőtt 11 órakor a Fürdő-szálló nagytermében évi rendes közgyűlést tart. — Járási értekezlet. Az esztergomi járás főszolgabirája április hó 8-án délelőtt 10 órakor, a „Magyar Király" szálló nagytermében járási értekezletet tart, amelyen a járási jegyzői kar tagjainak teljes számban való megjelenését, avagy az esetleges akadályoztatás bejelentését kéri a főszolgabíró. — Március 15. A szabadság első napjának méltó megünneplése céljából a polgármester a következő felhívást bocsájtotta ki: — Polgártársak! 1848. március 15-ike dicső emlékének kegyeletes felújítása és méltó megünneplése a nemzet szent hagyományai közé tartozik és lelkes felbuzdulással vesz benne részt minden hazafi. — E dicső emléknap idei évfordulója alkalmából a város tanácsa nevében felkérem Esztergom szab. kir. város hazafias közönségét, képviselőtestületét, tisztikarát, egyesületeit és minden egyes polgárát, hogy az 1911. évi március hó 15-én, szerdán tartandó hazafias ünnepségeken résztvenni sziveskedjé^^te***. Délelőtt: 9 órakor a város kegyúri templomában ünnepi istentisztelet. A város tisztikara és a képviselőtestület tagjai a városház nagytermében ?/* 9 órakor gyülekeznek s innen a város zászlajának elővitele mellett a szentegyházba vonulnak. Délután a honvédtemetőben nyugvó szabadsághőseink sírhelyének hazafias ünnepség keretében leendő megkoszorúzása. E végből délután 2 órakor a Széchenyi-téren gyülekezünk. A tanintézetek ifjúsága saját zászlójuk alatt, a polgárság pedig a város zászlajának elővitele mellett pontban fél három órakor indul az ünnepség színhelyére, melynek sorrendje : 1 Himnusz. 2. Alkalmi beszéd; Mondja: Molnár Imre főgimn. VIII. oszt. tanuló. 3. Nemzeti dal. Szavalja: Wanitsek Rezső IV. éves tanítójelölt. 4. „Sóhajtás". Férfi négyes Gál Ferenctől. Énekli; a tanítóképző énekkara. 5. Ünnepi beszéd. Mondja: Rolkó Béla főszékesegyházi karkáplán, lapszerkesztő. 6. „A hazaszeretetről." Szabolcska Mihálytól. Szavalja: Borús Pál főreáliskolai VII. oszt tanuló. 7. Ima. 8. Szózat. Este fél 8 órakor a Magyar Király vendéglőben, a Polgári Egyesület helyiségében társas vacsora az öreg honvédek megvendégelésével. Ez alkalommal az ünnepi beszédet, a Kossuth serleggel kezében, Dombay Nárcisz bencés-tanár tartja. — Felkérem a háztulajdonos urakat, hogy az ünnep napján házaikat nemzeti lobogókkal ékesítsék. — Kedvezőtlen időjárás (eső, sár) esetén az ünnepség a Széchenyi-téren, esetleg a városház tanácstermében fog lefolyni. — Az esztergomi keresk. akadémia. Az Esztergomban létesítendő felsőbb kereskedelmi iskolára 1910 évben az Esztergomi takarékpénztár 1000, a kereskedelmi és iparbank 100, az Esztergommegyei párkányi takarékpénztár 50 koronát juttatott Leitgeb János úrhoz, mint az alap kezelőjéhez, hogy az előző évben befolyt adományokhoz csatolva, tőkésítse. Ismeretes, hogy a kereskedelmi akadémia létesítésének eszméje Leitgeb János köztiszteletben álló polgártársunké, akinek kezdeményezésére immár több ezer korona áll a létesítendő intézet céljaira. A fenti három pénzintézet dicséretes kulturmissiót teljesít akkor amidőn évenként nagyobb adományokkal járul hozzá városunk ilyetén fejlesztéséhez. A nemes eszmétől áthatott adakozások önmagukat dicsérik. ...