Esztergom és Vidéke, 1910

1910-12-11 / 96.szám

Esztergom, 1910. XXXII. évfolyam 96. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii. Csütörtöktől — Vasárnapig. Tanulságok a programmbeszédből. Gróf Széchenyi Emil csütörtöki prog- rammbeszédénél meg kell államink egy pillanatra. Bámulatosan széles látkörü ez az in- ternacionalisan képzett katholikus mágnás. A közgazdaság, közigazgatás, közoktatás és törvényhozás minden ágában olyan tá­jékozódást tanúsított, hogy beszédje bevált volna akadémiai székfoglalónak is. A magvas és súlyos tartalmú beszéd nagy tetszést aratott a müveit hallgatóság előtt és a népnek a nemes gróf higgadt­sága, mindenki meggyőződésének a feltét­len tiszteletben tartása imponált. . A programm nem foglalkozott helyi érdekekkel, e részben egyszerűen utalt Kál­mán államtitkár Ígéreteire, amelyeknek bevál­tását ő is garantirozta. Végeredményében megállapíthatjuk, hogy a programmbeszéd általános tetszéssel ta­lálkozott és különösen az tett mély benyo­mást a hallgatóságra, hogy a munkapárt jelöltje került minden programm licitációt. Ha a beszédnek egyéb jó tulajdon­sága nem is lett volna, mint eme utóbbi, úgy ezért az egyért is felkeltette volna min­den kulturember szimpátiáját. □ Búcsúszó — a viszontlátásig. Kálmán Gusztáv volt országgyűlési képviselőnk állítólag elbúcsúzni jött hozzánk csütörtökön. Jólesőleg állapítjuk meg, hogy ez a búcsú nem volt végleges bucsuzás, mert az államtitkár beszédéből a legpesszimisz- tikusabban gondolkodók is megállapíthatják, hogy Kálmán Gusztáv szeretettel veszi körül ezt a várost és továbbra is pártfo­gója marad minden ügyes-bajos dolgában. A mai súlyos viszonyok közepette jólesett hallanunk az államtitkár biztató szavát, amely mindenkiben oly megnyug­vást keltett, hogy az előttünk álló válasz­tási harc eredménye immár senkinek sem okoz semmiféle aggodalmat. A város eminens érdekeinek ily jó kezekben tudása oly megnyugvással töl­tötte el a munkapártot, hogy — ami talán sokak előtt csodálkozást szült — teljesen beszüntette az agresszív magatartást az ellenpárttal szemben. A munkapárt egykedvűen tekint a harc elé, amely bármily eredménnyel zárul is, Esztergom számára a kormány ajtai min­denkor nyitva fognak állani és Kálmán Gusztáv államtitkár ugyanaz a pártfogója marad városunknak, mintha továbbra is képviselőnk volna. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. A diákszerelem. Irta : Schwarcz Biri. Egyszerűen, de kényelmesen bútorozott gar­zon lakás. A dohányfüstben, melyet már vágni lehetne, csak nehezen vehető ki a bennülő három alak. Az egyik a díványon nyújtózik, a második lábait székre rakva kényelmesen dűl hátra a karos­székben, a harmadik az asztalnál ül és fejét a kezére támasztva hallgatja a székben ülőt „Azt mondom fiuk — kezdi a székben ülő — valamennyi állat közül leggyorsabban felejt, az ember. Szerelmet, hűséget, adósságot, becsületet egyaránt. Kivált a szerelem dolgában gyorsan felejt. Ebben a tekintetbe leggyorsabban hasonlít a méh- hez. — Különösen mi, férfiak, olyanok vagyunk, mint a méh, mely egyik virágról a másikra röpül. Az ösztön hajtja, hogy az egyiknek mézét kisziva, a másikból szürcsölje ki azt. A másodiknál még hívja őt az első, ekkor azonban feltűnik előtte az ismeretlen harmadik, melyért ott hagyja a máso­dikat is. A harmadiknál már teljesen elfelejti az elsőt, a negyediknél már nem jut eszébe a máso­dik, a tizediknél a nyolcadik és igy tovább. Mindig csak az utolsóelőttire emlékszik vissza, a többi elvesz a sötétségben — No nincs igazam Jenő?" A megszólított egy ideig a lámpa sárgás fényét nézi, végre lassan megszólal. „Sohasem tartottatok, remélem, ábrándozónak. Ne nevessetek ki érte, olyannak fogok látszani, de ez lesz a feleletem. Tudjátok cselekedeteimből, ismeritek kaland­jaimat, hogy ugyanúgy éltem, amint azt előbb leírtad. Repültem én is virágról-virágra, azaz nem repültem, hanem rohantam. Nem csupán a kaland­vágy kergetett, hanem egy másik kinos érzés sem hagyott pihenni. Hajtott, hogy fussak, hogy keres­sek valakit, akit szeressek, imádjak, de úgy, hogy megégjek a szerelemtől . . . Mentem ... a leg­többjét ti is ismeritek . . . Nem ért semmit . . . Szerettem leányt 15 évtől 28-ig, imádtam asszonyt 20-tól 45 évesig ; szerelmes voltam szen­débe, csapodárba, tudósba, fásultba, szenvedélyesbe egyaránt. Órákig álltam hidegben, fagyban egy pillanatig tartó találkáért, térdeltem, könyörögtem óráig egy csókért, miközben minden pillanatban beléphet a megcsalt férj, éjjeleket töltöttem elha­gyott utcákban, hogy megcsókolhassam az ablakon kinyújtott kezet. Mikor azonban odaértem, hogy már meg kapom a kiimádkozott csókot, melynél édesebbet a világon elképzelni nem tudtam, mikor már addig jutottam, hogy a vasrácsba kapaszkodva odaszorithatom lázas ajkamat az imádódéhoz és már a földteke legboldogabb szerelmesének érez­tem magamat, megjelent az a vékony, fehér kéz, lassan végig simította arcomat, melylyel egyszerre eltörölte a vad szerelmet. AAindezt oly simán végezte, hogy a szemembe összegyűlt a könny. Most a finom puha kéz hirtelen mellbe vág, hogy szinte élettelenül esek le a magas-ablakpárkányról. Ez a fehér kéz pedig a diákszerelem marad­ványa. Gondolom, előttetek ismerős ez a szerelem, ti is átestetek rajta. Mint a többi rendes diák, én is kötelességem­nek tartottam, hogy szerelmes legyek. Ha fenn akartam tartani az összeköttetést társaimmal és nem akartam kiakolbolitani magamat a nagy többség­ből, a szerelmesek társaságából, nékem is szerel­mesnek kellett lennem. A szerelmet mindig valami hatalom kényszeríti, vagy külső, vagy belső. Engedtem ezúttal a külső nyomásnak és elhatároz­tam, hogy a legrövidebb idő alatt megszerel- mesedem. A szerencse kedvezett. Az első nap, melyen elindultam szerelemnézőbe, karon fog — persze már nem emlékeztek — egyik közületek: „Gyere utána !" Aznap már verseket Írtam. Egy keserves éjjelen megénekeltem göndör haját, kék szemét, zöld harisnyáját, sárga cipőjét. Ez igy tartott ké.t esztendeig. Ezen idő alatt megbuktam és megénekeltem, egész garderobját, azonkívül a holdat, mely szobájába besandit, a kanalat, melylyel eszik, a kövezetei melyen jár, megírtam estiimáját és vagy huszonötször szerel­mivallomásaimat, le irtain a házat, melyben lakik és medühödve vásároltam legszivrehatóbb nyak­kendőket. Ö mindezeken nem indult meg. Vidéki leány volt, elment. Én úgy gondoltam, hogy elfelejtettem. Múlt az idő . . . Már nem dicsekszünk MEGÉRKEZTEK a EEG JOBB MINŐSÉGŰ és LEGDIVATOSABB salon-, ebédlő- és hálószoba-, valamint futószőnyegek Qö KRAJCÁRTÓL FELJEBB, JÓT- O T Ï I\1 ET O | A 1 Q DIVATÁRUHÁZÁBAN KOSSUTH LAJOS-UTCA 2 állás mellett kaphatók O 8 EZLll^L»íi LnU vD telefon 120.

Next

/
Thumbnails
Contents