Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-11 / 71.szám

55 Az Ország Vasárnapja A politikai és közjogi harcok közepette oediéf, a magánvállalkozás teljes hiányában, ieljesen szünetel az ipari termelés. Már pedig egészséges alapokra fektetett intensiv kiterjedésű és széles fejlettségű .pari tevékenység hiányában szűkölködő 3rszágban nem képzelhetünk el gazdasági jólétet. Ilyen országban állandósul a gazdasági iepressió. Mindaddig tehát, amig hazánk gazdaságát a politikai harcokból emancipálni nem íudjuk, addig életerős, eredményes közgazdasági termelésről nem ábrándozhatunk. A legutóbbi magyar kormányok, kiváltíép a koalíciós kormány tagadhatlanul dicséretes -tevékenységet fejtett ki a hazai iparfejlesztés körül, de ez a tevékenység főleg az állami gyámkodásban, az ipari vállalatok anyagi támogatásában merült ki és a nemzeti ipar fölvirágzása szempontjából positiv 2redményt nem mutatott fel. A jelenlegi kereskedelemügyi kormány tudomásunk szerint szorgosan foglalkozik az iparfejlesztés eszméjével. Volt alkalmunk e tárgyban Kálmán Gusztáv államtitkár úrral eszmecserét folytatni, aki a kormány iparfejlesztési programmjáról következőleg nyilatkozott előttünk: - A jelenlegi kereskedelmi kormányzat nagy gondot fordít a hazai iparfejlesztés ügyére. Tévesek ugyan egyes hírlapi közlések, melyek szerint a kormány iparostanonciskoiákat szándékozik létesíteni, valamint azon híradás is, mely szerint iparosok hiteligényeinek kielégítésére a kormány állami pénzintézetet szándékozik alapítani. A jelenlegi kereskedelmi kormány egyáltalában az iparfejlesztést egészen uj, a régitől eltérő alapokra szándékozik fektetni. Igy mint legmarkánsabb mozzanatot, ez alkalommal csak azt akarom hangsúlyozni, hogy én az állami szubvenciók engedélyezése helyett inkább azon módszernek vagyok a hive, hogy a z állam vegyen részt az ipari vállalatokban. Ezen eljárás folytán az állami befektetések produktívakká válnak és nem ajándékoztatnak el, miként a szubvenciós rendszernél történik. A kereskedelmi államtitkár ezen nyilatkozata mindenesetre céltudatos programra vall. A statisztikai hivatal legutóbb közzétett jelentése hasonlóképp szomorú tanúbizonyságát adja annak, hogy hazánk a kereskedelmi fejlődés terén sem halad előre. Külkereskedelmi mérlegünk állandóan kedvezőtlenebb adatokat eredményez. Behozatalunk ismét emelkedett, mig kivitelünk tetemesen csökkent. Ez év első felében közel ezer millió értékű árut hoztunk be, mig kivitelünk csupán nyolcszáz millió értékre rúgott. Ezen szomorú adatoktól eltekintve az országban az általános szegénység növekszik. Első és elengedhetlen feladata tehát a mindenkori kormányzatnak, hogy ezeken a bajokon gyorsan és gyökeresen segítsen. Erős, egészséges alapokon nyugvó, fejlődésre képes, eredményes ipart kellteremteni az országban, ha végkép tönkremenni nem akarunk. Tisztességes munkabért kell fizetni az ipari munkásnak, mert csak azok az államok prosperálnak gazdaságilag, amelyek a legmagasabb munkabéreket fizetik. Dr. Vécsev Marcsel, fogorvos. Irta: Molnár Ferenc. I. (A várószalónban; kétségbeejtő rokokóbutorzat és nagy csönd. Az asztalon: két füzet Simplicissimus, egy bártfai prospektus, a Röptében a Nagyvilág körül cimü mű, a Fehér-Kereszt-naptár, a Borszem Jankó és az Orvosi Hetilap. Várakozó fogbetegek. Az utcáról tompán hallatszik a kocsirobogás.) (Nagy szünet.) A fogorvos (kinyitja az ajtót): Tessék. A soros beteg, (fölkel és bemegy.) (A rendelőszobában kinzóeszközök. Egy szék, mely éjjel ágy és nappal fogház. A széknek van jobblába és ballába, jobbkeze és balkeze. A balkezében udvariasan tartja a nikkelcsészét, ahová a mi szájunkból a fogorvos köpi a fogat. Jobbkezében kis porcellánasztalt tart, melyen vékony ráspolyok, cipőgombolók, varrótűk, horgolótűk, óramutatók, pipaszurkálók, drótok, azonkívül tuscsészék, festékestubusok, kanalak, tégelyek, kis sárga és kék üvegcsék, vattapamacsok, spirituszlámpák és ecsetek vannak. A szék mellett áll a fúrógép. A fúrógépről egy nagy kigyó csüng le, mely a szájában tartja magát a fúrót. A gép mellett áll a fogorvos. A szobában kellemes patikaszag, mely egyesíti magában a jodoform, a fodormenta, a spiritusz, a karból, a szegfüolaj és a kreozot illatát. Napfényes délelőtt. Lenn az utcán gondtalan emberek járnak, akiknek nem fáj a foguk.) A fogorvos: Nos, mi baj ? A Beteg: Drága doktor bácsi! A Doktor: Nos? A Beteg (összecsapkodja a fogsorait); Már nem is fáj. (Vacogni kezd). A Doktor: Tessék csak beleülni a székbe. Majd benézünk a szájüregbe. A Beteg (savanyúan nézi a széket): Ebbe? A Doktor: Ebbe. (Piszkál a kis asztalon és szerető gonddal rakosgatja a horgolótűket külön és a cipőgombolókat is A Beteg: Drága doktor bácsi . . . A Doktor: Minek bácsiz engem? Legalább harminc évvel idősebb mint én. A Beteg (rémülten): Csak azt akarom mondani, hogy már nem is fáj. A Doktor: Majd megnézzük. Hát nyissa ki a száját. A Beteg: Én? A Doktor: Ön. A Beteg: Nyissam ki a szájamat ? A Doktor: Igen. A Beteg: Igen .. . csakhogy . .. (elnyomja magától a doktort) előbb kérem ... csak megnézni... és aztán majd csak akkor liuzni, ha én mondom. A D o k t o r: Jó. Nyissa ki a száját. (Nyúlni kezd a szája felé). A Beteg: Mindjárt. (Ellöki a doktort.) Hát várja meg legalább, amig kinyitom.a szájamat. Mit nyul már bele ? Mindjárt ki fogom nyitni és akkor tessék. Hát várjon, most már lehet? A Doktor: Lehet. A Beteg: Nahát most ki fogom nyitni. A Doktor (nyul). A Beteg: Mindjárt. Hát most. (Ugy összeszorítja a fogát, ahogy csak bírja). A Doktor: Hát nyitja vagy nem nyitja ? A Beteg: Nyitom. Mindjárt nyitom. De csak akkor húzni, ha én mondom. Ha én nem mondom, nem húzni. Csak akkor kezdeni húzni, ha én szólok. (Becsukja a szemét és kitátja a száját. Két kezével görcsösen markolja a szék karfáját, a két lábát pedig nekifeszíti a szék zsámolyának. Nem is reszket, hanem rezeg). A Doktor: Miért feszül ugy ? A Beteg: Feszülök ? A Doktor (Belenyúl a szájába és a fájós fogát belenyomja az ínybe az ujjával): Fáj? A B e t^**. (Miután véresre harapta a doktor ujját): Vigyázzon, mert önkéntelenül is megharapom. Persze, hogy fáj. A Doktor: Kérem, ha harap, kipeckelem a száját. Ma már ön a második vadállat, aki belém harap. (Újra benyúl.) Fáj ? A Beteg (ordítva, szájában a doktor ujjával): Fááj. A Doktor: Kérem, ez annyira romlott, hogy ki kell húzni. Ki fogom húzni. A Beteg: Nem. Majd csak ha mondom. Plombirozni nem lehet? A Doktor: Nem birja a plombot. A Beteg: A cementet se? A gutta* percsát se? Az amalgámot se? Aranyat, ezüstöt se ? Porcelánt se ? Ideiglenest se ? A Doktor: Ha megplombirozom, idővel infekciót kap a gyökér, ön kap egy periodontitist, esetleg egy csinos kis periostitist, ami óriási fájdalommal, físztulával és operációval jár. És végül ki kell húzni. A Beteg: De csak ha én mondom. A Doktor: Igy egyszerre vége. Befújhatok a szájába a fogyasztóval, nem érez semmit.' A Beteg: Kokain ? A Doktor: Nem. (Veszi a fagyasztót). Gyerünk. Nem kell gyávának lenni.... A Beteg: Én nem vagyok gyáva, kérem ... Idegesség az egész. (Nagyot néz. Nagyot gondol. Nagyot ordít.) Hát húzza ki! A Doktor (egy fiókhoz lép és titokban kotorász benne). A Beteg (magában): Disznó. A Doktor (hoz valamit, amit nem látni). A Beteg: Mi ez? A fújó vagy a huzó ? A Doktor: Gyerünk. (A balkezével rendezi a széket, mert a jobbkezében van valami). AB eteg: Fújó? A Doktor: Gyerünk. A Beteg: Huzó? (A doktor hirtelen ugrással betolakodik a szájába. A beteg érzései: 1. hideg vas érzete; 2. meleg ujj érzete; 3. olyan érzés, mintha egy nagy fogóval az egész fejét megfogták volna s tőből húznák ki a válla közül; 4. mintha az egész ház recsegniropogni kezdene s őt a hajánál fogva húznák fölfelé, de ugy, hogy a lába enyvvel a padlóhoz volna ragasztva; 5. ugyanez az érzés nemcsak függőleges, hanem vízszintes irányban, azaz: mintha két pár ló volna belefogva s egyik a fejét előre, a másik hátra húzná; 6. több pörölyütés a halántékon; 7. olyan érzés, mintha nem a fogát húznák ki, hanem a szemét; 8. olyan érzés, mintha az ő foga búzná a doktort és fájna a nagy súlytól; 9. olyan érzés, mintha a harapófogó bele akarna nőni a foghusába s most érc-gyökeret eresztene belé; 10. olyan érzés, mintha a foga akkora lenne, mint egy fatuskó. Mindez egy perc negyedrésze alatt megy végbe). A Doktor: Kint van. Óriási gyökere volt. (Nagyot sóhajt). (A beteg érzései: 1. mintha nagy utazásról jött volna meg; 2. mintha fürdőből lépne ki; 3. mintha mindent kihúztak volna belőle, csak a fájós fogát hagyták volna benne; 4. mintha a doktornak a három forint helyett elég volna kettő is; 5. mintha hallotta volna, hogy egy forintért is húznak; 6. mintha jobb lett volna Budán az Irgalmasoknál húzatni, ahol igaz ugyan, hogy a barát a lába közé veszi a betegfejét és ugy húzza ki belőle a fogat, mint a pincér a sörösüvegből a dugót, de ahol gombot és hidjegyet lehet a perselybe dobni). A Beteg (kellemes bágyadtsággal, a csészével foglalkozva): Látta a Lotz kiállítást doktor ur? A Doktor: Nem. A feleségem Becskereken van az anyjánál és egyedül nem megyek. A Beteg (fölkel): Pedig érdemes. (Busán tekint maga elé). (Szünet). (Pénz). (Szünet). A Doktor (Kiszól a várószalonba): Tessék. (Újra az egész elölről).