Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-11 / 71.szám

Volt BSPZBP egy boldog ember. Irta: Mesemondó. Felesége — ifjú, bájos deli nő, Családja - egy ifja, leánya kettő. Pénze mint a polyva, földje hét határ, Számára az élet holtig tartó nyár Imádta az asszonyt, fiát, lányait. Edzett volt a lelke. Egy Istenben hitt. Szerette az embert. Koldust segített, Bánatos özvegyek könyin enyhített. Bátor, erős férfi és nem ideges, Mindig vig kedélyű és soha nem nyers. Nemes, nagy szivében csupa szeretet, Zavartalan igy élt hosszú éveket. Ébrenléte gyönyör! Ruták álmai! Mit nappal nem érzett, poklok kinjai Álmában mardosták, rágták jó szivét! Gonoszok zaklatták, gúnyolták hitét! Ez a boldog ember, kinek nappala Bármelyik is virradt, boldog, szép vala ­Egy sötét éjszakán megölte magát. Nem tudta kivárni - boldog nappalát. megvételre. Legsürgősebb ajánlatot Komoly vevő jeligére „Az Ország Vasárnapja" kiadó­hivatalába kérek. Ügynökök kizárva. Ócska vasat, gépet, árukat, esetleg teljes gyári fel­szereléseket, bármily értékben készpénz­ért veszek. •D0O23Q Közvetítőt díjazok. Ajánlatokat a lap kiadóhivatalába „Vas" :: jeligére kérek. :: Budapest, VI5., Rákéczi-ut 72. sz. Árjegyzéket kívánatra bérmentve küld. Közgazdasági rovatunk. Néhány szó a mi közgazdasági rovatunkról. Miután lapunk egy negyed millió példányszám­ban árasztja el az országot és lapunk hasábjai­ról a politikát teljesen mellőzzük, első felada­tunknak tudjuk, hogy jó tollakkal irott szépiro­dalom és pártatlan, igazságos, de mindezeken felül, hogy tanulságos gazdasági rovattal szolgáljunk hatalmas olvasótáborunknak. Ezen rovatunkban mindent megírunk, amit elhallgatni bün! Nemzetünk érdekében fogjuk mérlegelni a gazdasági eseményeket és valamint hozzáértéssel fogjuk tanácsainkat közölni, ugy a gazdálkodás, mint a nemzetgazdaság kérdései­ben, akként fogjuk tiltó szavunkat, vétó jogun­kat gyakorolni minden bűnös spekuláció ellen, bárhonnan is vesse ki hálóját a vidékre, az országra! Ha velünk bárki fontosabb gazdasági ese­ményt tudat, ugy mi annak utánajárunk, helyes­ségéről és fontosságáról meggyőződést szerzünk, a szives beküldő fáradozását készséggel hono­ráljuk. A gőzeke. Magyarország legnevezete­sebb jövedelmi forrása, legfontosabb termelési ága a mezőgazdaság, a mezőgazdaságnak leg­virágzóbb és legbecsesebb teret a nagy magyar alföld nyújt. Földje kövér és majd­nem a maga egészében termékeny. Egy hiánya van csupán: a kevés eső. Ennek az esőhiánynak csatornázás utján való pótlását más alkalommal tárgyaljuk, most arról szó­lunk, hogy mi módon védekezhetünk e nagy veszély ellen. A felelet könnyen kínálkozik. Minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy azt a kevés csapadékot, ami mégis akad, lekös­sük a földbe, a növénygyökereiben s minél nagyobb részét visszatartsuk az elpárolgás­tól. A répa, kukorica, szőlő s más u. n. kapás növényeknél a nedvesség megtartá­sára is mellőzhetetlen a föld porhanyóvá tétele, s a kapálásnak nem főcélja, mint álta­lán, hiszik a gyom eltávolítása. Állitásunk bizonyítására egy közismert fizikai törvényre hivatkozunk, a capilláritás, Legkiválóbb gyártmányú zongorád leg­jutányosabb árban készpénzért és cse­: kély havi részletfizetésre. ELSŐ FEJEZET. Atyai óvó tanácsok. Kedves fiam - irja idősb Mr. Péter Alabaster Kansas Cityből 19 . . . március 8-án kelt levelében. - Befejezvén itt üzleti teen­dőimet, holnap Mobile-ba utazom. Minden lovamat eladtam és a Mobile vasúttársasággal megkötöttem a szállítási szerződést. Ezek után pedig, ahogy fentebb említem — Mobiléba megyek. Mellékelten küldök neked egy kétezer dollárról szóló chequet. Váltsd be Párizsban, de ügyélj arra, hogy meg ne csaljanak a bankban és minél kevesebbet engedj levonni beíőle. Fordulj bizalommal Vogel & Vors bankházhoz, egy kis odujok van csak a Boulevard Exel­mans-on, de megbízhatók. Ezzel egy esztendőre elegendő pénzed lesz, s mire újra küldök, bizonyára meglesz már az orvosi diplomád s hamarosan haza­felé vitorlázol. Minél jobban megismerkedem az üzlettel, annál inkább látom, hogy a te mesterséged csak a gyógyászat lehet. Az orvoskodásnak nincs párja az egész világon. Vedd pl. a lovakat - mi lesz a lovak­ból husz év múlva? Gondolom, kitömve mutogatják majd őket a muzeumokban, hiszen ma már minden kerekeken jár s a lábszárak hovatovább elveszítik fontosságu­kat. Mindenfelé villamosok, gőzvasutak, moto­rok, fogaskereküek száguldanak. A májat és vesét ellenben nem lehet sem Helyettesíteni, sem tökéletesíteni. S igy neked mindig megmaradnak- a betegeid és soha sem kell iparágad pangásától tartani. Hanem egyre intelek — fiam — ne akadj össze semiféle nőszeméllyel. Vannak ott Párizsban olyan kis polgárleánykák, kik­nek mamája állandóan Amerikaiakra vadá­szik. Mikor én ott a lódoktorságot tanultam, mert a lókupecséghez csak husz évvel eze­lőtt fogtam hozzá - a Quartier Latinben laktam s egy kollega magával cipelt engem minden zsúrra, a mamájához, a tantijaihoz, ahol zárdában nevelkedett leánykák egész este „A szűz imájá"-t, meg a „Jöjj el hozzám a magányos esti fényben"-t dalolták, zon­gorázták. De én tudtam, hogy mit akarnak és ép bőrrel menekültem közülök. Neked se legyen semmi dolgod a szü­zekkel s az ő imáikkal. Jer vissza s végy el egy kedves amerikai leánykát, a dollár többet ér a franknál és különben is Párizs­ban egy cent hozományt se kapnál. Most pedig néhány szót a férfiakról. Óvakodjál azoktól a hosszú hajú művészek­től, nem érnek azok egy hajítófát se; elsze­dik a pénzedet, ellopják az idődet s meg­tömik a fejedet ostobaságokkal. Egyszer kölcsönadtam egyiknek a fel­öltömet, levágta az alját és másnap már zsakett gyanánt hordta. Ez negyven évvel ezelőtt történt, de valahányszor egy ilyen fickónak a képét látom, eszembe jut az a gaz léhűtő és azok a nyaklevesek, a miket ezért kapott. Hanem van egy ember, akit barátul ajánlhatok neked. Nyolc hónappal ezelőtt találkoztam vele, mikor utoljára jártam Párizsban. Frissounak hívják. Égy Carabin nevű barátjával lakik, aki feltaláló. Csak egy órát töltöttem vele, de tudod, milyen emberismerő vagyok s akármi legyek, hogyha nem ők a legkülönb párizsi férfiak. Keresd fel őket. Cimök, — no, a szá­mot elfelejtettem, hanem a Rue Rollinben laknak. Mondd meg nekik, hogy én vagyok az apád; azt hiszem, emlékezni fognak még nevemre. Frissou medikus a Beanjou kór­házban folytatja tanulmányait, Carabin pe­dig beszél angolul. Azt hiszem, ő is medikus, legalább is feltalált már egy kenőcsöt, vagy hajvizet, vagy más effélét. Most pedig Isten áldjon fiam, igyekez­zél minél jobban megállani helyedet és soha se felejsd el, hogy legjobb az egyenes ut." Ifjabb M. Péter Alabaster már negyed­szer olvassa ezt a szellemes levelet, amelyet Calaisban kapott kézhez. Nyugodt modorú fiatalember volt, arca szőrmentes, szemén csíptető, a csiptetőn arany keret, mely utóbbit a levél negyed­szer való átolvasása után levett orráról, megtörölte selyem zsebkendőjével s óvato­san visszahelyezte orrára. Majd pedig állát tenyerére, könyökét meg az ablak párká­nyára támasztva, kitekintett a vonatból a harmattal ellepett földekre.

Next

/
Thumbnails
Contents