Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-08 / 70.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Vasárnaptól—csütörtökig. A város kerékkötői. Esztergomban — tisztelet a kivételnek — csak addig ambicionálja valaki a városi képviselőséget, amig be nem választják, vagy amig adóalapja révén be nem kerül a virilisek listájába. A városi közgyűlések miliőjébe élesen berajzolódik annak a néhány ambiciózus városatyának a képe, akik minden egyes képviselőtestületi ülésen jelen vannak. A legtöbbje azonban érthetetlenül távol tartja magát a képviselőtestületi ülésekről. Az a 40—50 ember, aki ambícióból és hivatását teljesen felfogva, állandóan ott látható a zöld asztalnál, képviseli tulajdonképen a város akaratát. A túlnyomó többség azonban csak akkor jelenik meg, ha egy-egy választás forog a szőnyegen. Igy történhetik meg azután, hogy vitális kérdések akadnak meg, hogy olyan ügyek szenvednek hajótörést, amelyeknek gyors megvalósulása a város elemi érdekében állana. Megesett már többször, hogy lontos ügyek, melyeket a város közönsége kivánva-kivánt, nem mentek keresztül a közgyűléseken csak azért, mert a városatyák 60 %-a otthon maradt. Hogy csak egyet említsek, megesett a közelmúltban, hogy a „nemzet" leszavazta az aszfaltot, csak azért, mert a más foglalkozáson lévő képviselő urak otthon maradtak. Igy történhetik meg, hogy olyan ügyek, melyekben érvényes határozathoz a képviselők 2

/3-ának jelenléte szükséges, csak a 3-ik 4-ik közgyűlésen ölthetnek testet, csak azért, mert a városatyák nem jöttek össze kellő számmal. Hát ez nem jól van igy ! A városi képviselőség nemcsak jog, hanem szigorú kötelesség is. Az a városatya, aki nem teljesiti kötelességét, csak kerékkötője városának és éppen úgy elitélendő, mint például ő maga elitélné azt a tisztviselőt, aki nem járna be pontosan a hivatalába. A holnapi közgyűlés napirendjén szerepel az ércsajtoló gyár ügye — immár másodszor. Már az első közgyűlésen — még júliusban — keresztül kellett volna mennie ennek a kérdésnek, de miután a képviselő urak közül csak negyvenen voltak jelen, ujabb határnapot kellett kitűzni. Lehet, hogy azóta már megtörténhetett volna az első kapavágás azon a gyár építkezésen s igy most már teljesen bizonyos, hogy az ősz végénél előbb nem emelkedhetik jogerőre a határozat, még ha a mai közgyűlés megszavazza is. Ilyen kiszámithatlan károkat involvál a városatyák egy részének nemtörődömsége és még ezek panaszkodnak, hogy a városnál nem megy minden úgy rendjén, mint ahogy kellene. Azt hisszük, hogy megszívlelik ezt a néhány szót azok, akiket illet és ezentúl pontosabban tesznek eleget városatyai kötelességüknek. A A felekezeti sajtó. Valamelyes meg nem magyarázható undor fog el bennünket, midőn ezt a két szót kell leírnunk. Hasonló a horror vacui-hoz, az ürességtől való félelemhez, amit akkor érez az ember, amidőn éjnek idején valami nagy üres térségen kell egyedül keresztülmennie. Az ember tudja jól, hogy nincs mitől tartania, meg van győződve, hogy nem eshetik bántódása, mégis félelem fogja el — a semmitől, ' „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRŰÁJA. Kuklai Péter. Irta: Somogyi Gyula. Filozopter volt. Mikor tanárrá lett, szeretett volna megnősülni. De tisztességes leányos házhoz teljes életében se járt, nők társaságában módnélkül esetlenül viselkedett. Ennek folytán ahhoz a mai nap már megszokott módhoz folyamodott, hogy apró hirdetések utján keressen magának feleséget. Az apró hirdetések utján kötött házasságoknak meg van az az előnyük, hogy nagyon kényelmesek és megvan egy pikáns oldaluk, hogy az ismeretlenség lutriszerű varázsával hatnak az emberekre, de viszont azon hátrányuk van, hogy mind két félnek könnyen lehet — úgynevezett csizmadiát fogni. Kuklai Péter is ilyen csizmadiát — vagy a szó teljes értelmében — csizmadiánét fogott, mert, akit magának sok apró hirdetés után kihalászott, egy cipészmester özvegye volt. A menyecske nem volt egészen fiatal és nem volt egészen szép, de vagyonos volt. A pénz csábította Kuklai Pétert, a csizmadiánét pedig csábította az, hogy mint középiskolai tanár felesége és nagyságos asszony, pukkadozásra ingerelheti eddigi barátnőit és mesés toilettjeivel és pazar háztartásával pukkadoztathatja szegényebb tanárné kollegáit. Az esküvő után azonnal nyomatott is magának arany szegélyű látogatójegyeket következő szöveggel: Kuklai Petemé szül. Csupor Gitta okleveles középiskolai tanámi. Margitnak keresztelték ugyan, de sokkal előkelőbbnek vélte a Gittát. El is volt tökélve, hogy régi barátnőit ezután fumigálni fogja, de egyszer még is levizitel náluk — kilesve egy-egy délutánt, mikor azok otthon nincsenek, hogy névjegyét adhassa le, ismeretlen tanárné kollegáihoz azonban mindenütt 12 órakor látogatott el a férjével, mikor azok éppen az ebéd készítésével voltak a konyhában elfoglalva boglyas frizurával, kétes tisztaságú pongyolában és konyhakötőben. Ez abbeli pukkadozásra volt számítva, hogy ő maga viszont legdivatosabb szabású selyem ruháját, furfangosan fodorított frizuráját fitogtathassa, és a beszéd fonalán beadhassa, hogy nála 16 forintos szakácsné készíti az ebédet. Régi kézmivésné barátnői közül sokan nem is adták vissza a látogatását. Ezeket, ha az utcán találkoztak, kevély fejbiccentéssel köszöntötte, uj kollegáit azonban megkérte, hogy délután viziteljenek, hogy szemkápráztató pongyolában, pazar uzsonnával fogadhassa őket, — szóval mindkét irányban pukkadozásra számított. A jó Kuklai Péter mindezeknél a manővereknél, csak mint másodrendű tényező kapott szerepet és nagyon furcsán érezte magát nagyzoló és e mellett butácska felesége oldalán, aki még azonfelül előszeretettel használt latin, francia és angol műszavakat, de valamennyit rosszul és nagyon komikusan ; később azután egészen ki is maradt az uzsonákról, mert restellette, hogy a tanárnék gúnyosan megmosolyogták felesége elszólásait, de c mellett kedvtelve fogyasztották a Gerbaudtól hozatott fagylaltot és finom süteményeket. Mindezeken felül a menyecske a kollokváló nyolcadikusokkal udvaroltatott magának, akik az érettségitől való drukban azt hitték, hogy a tanárné ő nagysága hatni íog a tanár úrra. Kuklai Péternek nagy nehezen kinyílt a szeme mint a kilencnapos macskakölyöknek, s ha elnézte is a felesége cifrálkodását, kerékbetört idegen szavakkal tarkázott beszédét, a tanárnék gu-