Esztergom és Vidéke, 1910

1910-08-20 / 65.szám

Díszközgyűlés a megyénél. O Felsége a király 80-ik születésnap­jának megünneplésére Esztergom várme­gye törvényhatósági bizottsága csütörtökön délelőtt diszközgyűlést tartott. A bizottsági tagok, a tisztviselők, a káptalan tagjai és a helyi ezredek tisztikarának s a városnak három tagú küldöttsége teljes díszben je­lentek meg. Meszlény Pál főispán meg­nyitván a diszközgyűlést, felkérte Fekete Rezső tb. főjegyzőt, hogy a király szüle­tés napja alkalmával a törvényhatóság üdvözlő feliratának tervezetét olvassa fel. Fekete Rezső tb. főjegyző ünnepélyes csendben a következő magas szárnyalású hódoló felirattervezetet olvasta fel: Cs. és Apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk és Királyunk ! Történelmében fényes esemé­nyek emlékével folyton gazdago­dott, területében azonban az or­szág legkisebb vármegyéjének meg­maradt ezen törvényhatóság ősi termében legelsőnek ébredt fel s mindenmagyar honfi szivében kivá­natképen mindig élt az a tudat, hogy Magyarország csak mint al­kotmányos állam saját törvényei szerint kormányozható s csak igy lehet nagy, gazdag és hatalmas és a dinasztiának mindenkor legerősebb támasza. Nyolc évtized tünt el a semmi­ség tengerében attól a pillanattól, amelyben a Teremtő bölcsesége Felségedet az Osztrák-Magyar Mon­archiának adta. Ebből a 80 évből Felséged több mint 6 évtizedet népeinek boldogi­tására áldozott. Az egymásután röppenő évek mindegyike teremtett a Felséged bölcs uralkodása alatt álló nem­zetek mindegyikének életében ma­radandó alkotást, úgy a megizmo­sodás, megerősödés, mint a kultúra és az alkotmányosság terén ; az al­kotmány pedig minden irányban sértetlenül fenntartatott. A mai napon, midőn Felséged hosszú életéért a megyebeli min­den felekezetűek templomában az Ég Urához Felséged hosszú életéért mondott őszinte könyörgésünk után ezen közgyűlési teremben megjele­nünk, lehetetlen meg nem emlé­keznünk azon háláról, melyet ha­zánk oly rohamos előhaladására kifejtett uralkodói működése iránt Felségeddel szem­ben érzünk. De lehetetlen meg nem emlékeznünk azokról a súlyos csapásokról sem, melyek Felségedet immár hála Istennek hazánk örömére hosszúnak mondható életében ér­ték, mely csapások elviselése valóban iga­zolni látszik a már elfeledett államjogi Író­nak, Gróf Hallernek azt a kijelentést: „a Király nem azért nagy, mert Király, ha­nem azért Király, mert nagynak született." Felségednek szellemi nagyságáról, min­taszerű kötelességtudásáról, hiszen volt al­kalmunk közvetlenül is meggyőződni a vármegye szivét képező Esztergom szab. kir. városban 1886. évben történt látoga­tása alkalmával is. Áldás és örömujongás köszöntötte ak­kor is Felségedet, mint mindenkor, ha nagy elfoglaltsága közepette vármegyénk te­rületére lépett és mindenkor, mikor hű ma­gyarjai között megjelent. A hálának és örömnek érzete tölti be alattvalói sziveinket a mai nevezetes év­forduló alkalmával is, midőn fiúi hódolat­tal kérjük az Egek Urát, hogy Felséges Urunk földi életét áldja meg minden jóval és hátralévő életében adja meg vigasztalá­sát annak a sok szenvedésnek, amely Fel­séges Urunkat, mint törhetetlen férfiút, az Ég kifürkészhetetlen intézkedései folytán érte és adj a Isten, hogy hazánk előremenetelének, nagyságának és boldogságának érdekében Meszleni Meszlény Pál, Esztergomvármegye főispánja. is Felséged felkent személyében Urunk és Királyunkat és a legelső magyar embert még évtizedeken át alattvalói hódolattal tisztelhessük és fiúi szeretettel övezhessük. Felséged atyai jó szive, alkotmányos érzülete, megnyerte a népek millióinak hó­dolatát és osztatlan ragaszkodását, elany­nyira, hogy ma Felséged nevétől zeng a négy folyam és a hármas bérc hazája. Egy érzelemtől dobbant meg ma min­den magyar sziv, egy gondolat forraszt ma eggyé milliókat, egy túláradó, lelke­sedő, imádkozó nemzet borul ma térdre a magyarok örök Istene előtt, hálát adva a Mindenhatónak, hogy Felsége­det nekünk adta, s kérve őt, hogy árasz­sza el áldásaival s tartsa meg nekünk igen-igen sokáig a legbölcsebb, leg­jobb, legalkotmányosabb atyai szivű Ural­kodót. Fogadja Felséged kegyelmesen mély­séges hódolatunk és igaz alattvalói ragasz­kodásunk tiszteletteljes megnyilatkozását. Kelt Esztergom vármegye közönségé­gének 1910. évi augusztus hó 18-án tar­tott rendkívüli díszközgyűlésében. Felséges császár és Apostoli Királyunk alázatos jobbágyai: A vármegye közönsége nevében: dr. Perényi Kálmán alispán. Ferenc József ifjúsága. (Jubileumi vázlat.) Nyolcvan esztendős uralkodó ma már nem él a világon. A mi páratlan királyunk uralkodásának rendkívüli terje­delme is ritkaság a világtörténetben. Tanulságos, hogy Mária Terézia ki­rálynőnk unokája, Ferenc király Ferenc József öregapja, már tudta, hogy fia után az ő unokája fogja követni a trónon. Valóban úgy is történt. Ferenc ki­rály a XIX. század elején, midőn a francia háborúk súlyos megpróbáltatásait végig szenvedte, fiának V. Ferdinándnak hagyta trónját. V. Ferdinánd után pedig egyene­sen Ferenc király unokája, Ferenc József következett. Ferenc József édes .atyja V. Ferdi­nánd öccse Ferenc Károly főherceg volt, akitől fia sok jót örökölt. Egész éle­tében kegyes, jóindulatú és szelid ter­mészetű. Azért el is nevezték a „szegé­nyek atyjának". Ez a cim pedig talán még becsesebb, mint Cicero két szava „páter patriae u . Mert mint főherceg is a „haza atyja" maradt. i A bécsi Práterben mindennapos ven­dég volt. Hatfogatos, fullajtáros kocsiját minden gyerek ismerte. A jólelkű főher­ceg útközben virágokat vásárolt s a fo­lyamodók kérvényeit vette át válogatás nélkül. Egyizben föltűnt neki, hogy az egyik legrégibb és legnépszerűbb vendéglő zárva van. Azonnal odaküldi adjutánsát, hogy tudakolja meg az okát. Az adjutáns je­lenti, hogy a becsületes kocsmáros, négy­száz forintos adóssága miatt csődbe került. A főherceg azonnal megküldötte a szóbanforgó összeget. Másnap pedig Öröm­mel fogadta a megmentett polgár őszinte hálálkodását a Práterben. A néptömeg között mindig levette föveget s ugy hajtatott végig a város parkjában. Mert a ne­mes szivű főherceg senkinek sem akart adós ma­radni üdvözlésével. A népszerű főherceg családja körében is boldog volt. Fia, Ferenc József rajongóan szerette édes atyját s még felnőtt korában is mindig és mindenütt kezet csókolt neki. Ferenc Károly főherceg Miksa bajor király leá­nyát Mária Zsófia főhercegnőt vette feleségül 1824­ben. Ünnepelt királyunk édes anyja 1872-ben, édes atyja pedig 1878-ban hunyt el. Boldog megelégedéssel tekintettek akkor már Ferenc József uralkodásainak nagy vívmányaira. Dicső emlékezetű királyunk 1830. aug. 18-án született. Öreg, atyja a küzdelmes életű Ferenc ki­rály szeretele és gyöngédsége ezer jelével hal-

Next

/
Thumbnails
Contents