Esztergom és Vidéke, 1910
1910-01-06 / 2.szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. == Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : D R PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di 1 . Prokopp Gpla és Brenner Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ===== Pezsgőgyár Esztergomban. Esztergom, 1909. dec. 31. Talán szükségtelen hosszasan leírnom az esztergomi szőlő és bortermelés mostani sanyarú helyzetét, hisz mindnyájan tudjuk, valamenynyien tele vagyunk felőle panaszszal. * Hajdan hires, kitűnő, a neszmélyi hegyvidékhez tartozó és hasonló jellegű borainkat, vagy egyáltalában nem, vagy csak nagy kinnal tudjuk értékesíteni! Főleg vörös borunkat ezelőtt külföldre is elvitték, ma boraink ott pesvednek a pincékben, nem jön" rá vevő, ha jön is, olyan olcsó árat szab, hogy £ a termelési költségnek alig 50—70 százaléka kerül ki belőle. Lassan oda jutunk, hogy szőlőt művelni nagyúri, költséges passzióvá válik Esztergomban ! Mi lesz ennek a következménye? Az, hogy nem akarván éveken át ráfizetni a mulatságra, mind több gazda föl fogja hagyni a szöllejét. Először a homokot, ahol nem győzi * elég trágyával, azután a hegyi szőlőket. Hisz az maga elég, ha csak egy-két évig nem szénkénegez, a filoxére majd elvégzi a többit! A Trente-et-quarante. Irta: Multatuli. Nézd csak azt az asszonyt a Trente-etquarantenál, súgta a társam. A férjének sürgősen, nagyon sürgősen negyvenezer frankra van szüksége, hogy üzletét be ne keljen szüntetni. Nézd csak, hogy gyötri magát. Nem egyszer láttam ezt az asszonyt meg a férjét is, aki gondolatokba mélyedve járkált föl-alá, valahányszor az asszony veszített. Érdeklődtem irántuk, mert megnyerő külsejű egy pár volt. M Ürültem, ha az asszony nyert, ha pedig vesztett, akkor szomorkodtam, mintha a magam bőrére ment volna. Az asszonykának meglehetősen roszszul ment. Egyik ezer frankost a másik után váltotta, s ritkán került vissza hozzá valamelyik. Régen tisztában voltam azzal, hogy vágyai egy meghatározott összegre irányulnak, ez a vágy azonban sehogysem akart testet ölteni. Nem ugy játszott, nint aki nyerni akar, hanem, mint akiiek nyerni kell. Azt a pár ezer frankot, mely egész- tőkéjét képezte, a legbájosabb tárcában tartogatta, a miderjében. lapos helyeket aztán fölszántják s bevetik gabonával, a lejtőseket burgonyával, mivel ültetik be a nagyon meredek szőlőket, pedig fölveri a bozót, s ahol ezelőtt pompás szőlőkultúra virágzott, ott most bogáncs és laboda terem ! Szegény szőllőmunkás népünk pedig elmehet — koldusnak. Nem használtam fekete szemüveget: ez a jövő előbb vagy utóbb oly bizonyosan, mint hogy kétszer kettő — négy, bekövetkezik. Az esztergomi értelmesebb szőlőgazdák tehát már régóta azon törik a fejüket, mikép lehetne boraink jó és könnyű értékesítését előmozdítani ? Pinceszövetkezetekkel, borkiállításokkal, borvásárokkal ? Én most egy ujabb eszmét vagyok bátor fölvetni, illetőleg „kiszerkeszteni". Nem jó volna-e a tatai Eszterházy gróf-íéle, a nagymarosi, budafoki stb. pezsgőgyár mintájára részvénytársasági alapon pezsgőgyárat alapitanunk ? Pezsgőgyártási mód tudvalevőleg kétféle van: az egyik a természetes, midőn a borhoz cukrot tesznek és keményen eldugaszolva erjesztik. Ez évekig tartó, hosszadalmas eljáA férje, mintha örökösen azt intette volna neki a tekintetével, hogy hagyja abba, ugy sem megy a dolog, de az asszonyka makacs, vasfejű volt. Makacs következetességgel, vagy talán valami rendszert követett, de örökösen a feketét rakta meg három aranyával, ott hagyta mig huszonnégy arany nem lett belőle, aztán hozzátett még egy darabot, hogy a tétet ötszáz frankra kiegészítse. Hol nyert, hol vesztett s ha nyert is, annyi volt, csak hogy épen kikerekíthette elveszített tőkéjét. Három loiusból lett hat loius, s hat loiusból lett — semmi. Ismét tett hármat. A háromból lett hat, sőt tizenkettő, aztán ismét semmi. Egyik „intermittence" a másikat kergette. Nyert, elúszott; nyert, elúszott; nyert, elúszott. Végre ! Három . . . hat . . . tizenkettő — most végre sikerülni fog — huszonnégy . . . csakugyan sikerül. Hamar hozzá egész louist, hogy ki legyen az ötszáz frank, egy egy „rouleau". — Rouge gagne! Fuccs mind az ötszáz. — Madamenak vissza kellett vonulnia a rouleauval — monda a háta mögött egy elkésett próféta. Az asszonyka azonban nem is figyel erre a hülye bölcseségre, s tovább rakja hármasával az aranyait, hátha megcsip egy jó szérieszt. rás, igy készülnek pl. a finom francia pezsgők. A másik olcsóbb és gyorsabb' gyártási mód, midőn a bort egyszerűen szénsavval telitik, mint a szódavizet. Ezek az olcsó, népszerű pezsgők. („Prédapezsgő.") Lehetne a dolgot kicsinyben kezdeni pl. 200 drb. 50 koronás részvénnyel (ez is 10,000 K alaptőke), úgy, hogy tehetősebb földműves gazdáink is vásárolhassanak részvényeket. És talán először az olcsóbb fajta pezsgő gyártását meghonosítani s áttérni a finomabb pezsgőfajtákra is. Könyű volna a gyárnak a földművelési miniszter pártfogását kieszközölni. A helybeli pezsgőgyár azután a jőminőségű esztergomi borokat öszszevásárolná és adhatna bizvást 50 fillért egy liter természetes, jó borért. Ha pedig bortermelő gazdáink erre a biztos, nagy vevőre számithatnának és boraik nagy részét képesek volnának könnyen, gyorsan és jó áron eladni, szőlőkulturánk egyszerre nagy lendületet venne és régi fényét visszakapná. Napszámosainknak örömest megadhatnók a mai magasdijakat és mind több és fokozottabb munkát kapnáIgazán nem tudnám megmondani, makacsság volt-e ez tőle, vagy bátorság. Ki lesz erősebb, ő-e, vagy a sors? Tőkécskéje folytonosan azzal fenyegetődzik, hogy elpárolog, mint a kámfor. Rouge! rouge! rouge! Mindig az az átkozott vörös. S az én védencem — mert az lett, hiszen oly rendkívüli figyelemmel kísértem játékát és mozdulatait — egyik bankjegyet a másik után váltotta. Már csak egyetlen ezres bankója volt. — Ezt nem adom oda — inté a férjének, aki nagyon komor volt s ugylátszott, hogy nem állja ki tovább ezt a gyötrelmet. Kiment, leült egy zsöllyébe a Casinó mögé, elővett egy szivart, de nem gyújtott rá, s hozatott magának egy citromos vizet, de hozzá sem nyúlt. Mit beszélhetett önmagával, ha csak azt nem, hogy tönkre van téve ? Nem azzal az ötezer frankkal, melyet a felesége szinte már egészen elveszített, hanem azzal, hogy nem nyerte meg az óhajtott negyvenezer frankot, melyre okvetlenül szüksége volt, hogy tönkre ne menjen. Újra beléptünk a terembe s feszült figyelemmel kisértük az asszonykát, ki oly konok harcot vivott a sorssal. A fűzőjében volt még az ezrese, s azonkívül két aranya. Fölemelkedett s a két aranyat a fekete szinre dobta, mely eddig nak a szőlőkben, tehát az esztergomi földműves osztály (mely legnagyobbrészt szőlőműveléssel foglalkozik) sorsán a gyár sokat lendítene, eltekintve attól, hogy magában a nyárban, a fuvarnál stb. is számosan kapnának állandó munkát. Szőlőművelésünknek rákfenéje nemcsak a filoxéra, a peronoszpóra, a lisztharmat, az évről-évre szaporodó alföldi homokszőlők, a drága napszámok, a borkereskedők és korcsmárosok, akik legföljebb gúnyosan mosolyognak, ha borainkat eledásra kínáljuk, hanem a saját élhetetlent'égünk és lustaságunk főleg és első sorban. Segíts magadon és az Isten is megsegít. Dr. Nógrády Jenő. Látszat és valóság. Ha tekintetbe vesszük azt a függést, melyben az emberek túlnyomó része él, történjék ez önként, vagy kényszerítve, külső viszonyok nyomása alatt, a jövőre való számításból, vagy a jelen előnyeinek kizsákmányolása céljából és más mindenféle tekintetek miatt; ha továbbá elősorolni akarnánk mindazon inoly mostoha volt hozzá. A kiosztott kártyák első sorának nagyon alacsony pointje volt. Tehát elég jó kilátás a feketére. Beh nagyszerű volna, ha ez a két darab megnőne négyre. Vagy akár nyolcra tizenhatra. Az asszonyka hátradőlt, hogy ezt a chance-ot kivárja. Mert ha távozik, az asztal mellől és a teremből, akkor az ügy eldőlt, még pedig az ő hátrányukra. Mit mondjon akkor férjének, akit holt bizonyossággal kecsegtetett ? Várt, mert hiszen nem volt kizárva, hogy ebből a két louisból lesz négy . . . nyolc . . . ó jaj. Igaz, hogy nem ez volt az utolsó pénze, mert még mindig volt egy ezerfrankos. Vagyis nem volt. Annyi, mintha nem is lett volna. Nem azt igérte a férjének, hogy nem fogja fölváltani, talán ennyire nem is jut majd a dolog. . . . Okvetlenül a feketének kellett lennie. — Et trente poin's ! : — kiáltá a croupier a befejezett „taille" utolsó kártyáit félretéve. A coup nem volt érvényes, mert a második kártyasornak nem volt harmincegy pointje. Most ott feküdt a két louis. Ugy látszott, hogy a sors nem is igen törte magát utánuk. Mit tegyen ? Ha az utolsó tét is odaveszett volna, akkor távozott volna. De igy? Várjon az ujabb osztásra ? Vagy ne várjon ? Annyi kudarc „Esztergom és Vidéke" tárcája
