Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-06 / 2.szám

ditó okokat, melyek között az önérdek, hiúság s az önszeretet elsősorban állanak s az embert arra késztetik, hogy másképen beszéljen, mint ahogyan érez és gondol: akkor bizony nem épen barátságos áttekintést és nem is épen kedvező képet nyerünk az emberi életről s annak mindenféle vonatkozásairól, sőt ellenkezőleg minden lépten-nyomon nem igazi viszonyokra akadunk s valóság helyett csak látszattal találkozunk. Ravaszság, hazugság és képmutatás napirenden vannak; s fájdalom ! nyilvánulnak ezek, nevezetesen az emberek nemesebb viszonyaiban, u. m.: a szeretetben s a barátságban ; nyilvánulnak pedig nem egyszer egész durvaságukban, csúnyaságukban. Mily aljas gondolkodást, az erkölcsi önérzetnek mily nyers állapotát árulja el az, aki szeretetet, vagy barátságot színlel nyomorult haszon kedvéért és hogy igy egy ártatlan s becsületes, semmi rosszat nem gyanító lényt megcsaljon ! Az olyan ember a ragadozó állatnál is veszedelmesebb, mert az kimutatja vadállati tulajdonságait, melyektől tehát óvakodhatunk s ellenük védekezhetünk. De milyen fegyverrel védekezzék a tapasztalatlan ember a ravaszság s képmutatás ellen? Mi sem akadályozza annyira a természetességet, mint a látszatra való törekvés. Kötelessége volna tehát minden tisztességes embernek, hogy aminek látszani akar, azzá lenni is törekedjék; mert tény az, hogy a világon még az igazság sem tesz annyi jót, mint a mennyi rosszat okoz az igazságnak — látszata. Nem vitatkozom azokkal, akik azt állítják, hogy a látszat szükséges, mert az emberek általában inkább Ítélnek szemeikkel, mint kezeikkel; amennyiben — aki nem vak — láthat, de nem minden emután mit remélhetett ettől a két louistól ? A két utolsótól I Igaz! Ott van még a bankjegy, az utolsó. De nem. Megigérte a férjének. Dobogott a szive. Eltávozzék ? Épp most ? Csak nem fogja azt a negyven frankot a banknak ajándékozni. Azt nem, annyival inkább, mert az ő pénze volt. Vissza is vehetné, ha akarja. De nem tartaná ezt ostobaságnak a „karzat" ? Nem ugy tűnnék föl a dolog, hogy a két louisra azért van szüksége, hogy aznap lakást és vendéglőt fizethessen ? Mindenkinek kell azt tudni, hogy ő mily szegény ? Szörnyű habozás után arra határozta el magát, hogy a következő „taille"-nál mennyi fog esni a két louisra, ha ugyan el nem veszti. Ami pedig a közönséget illeti, mi:rt ne válthatná föl ezresét? Ötszáz louissal kelhetne föl az asztaltól, s mindenki látná, hogy „nem esett plűre", mert hiszen a tárcája még teli van aranyakkal. Persze, hogy igy tehetne Csakhogy megigérte a férjének. Megigérte ? Meg ám azt, hogy . . . nem játszik az utolsó bankjegyével, de váltani mindig válthat. Istenem, hogy vágyott a férjét meglepni azzal a hirrel, hogy vállalkozása sikerült. A nyomorból való megmenekülés után nem áhítozott annyira, mint az után az öröm után, hogy azt mondhassa neki, hogy megmentette . . . ő. (Folyt, és vége köv.) ber van azon helyzetben, hogy kézzel is foghasson. Vagyis: azt mindenki láthatja, hogy miknek látszunk lenni, de azt csak kevesen látják át, hogy mik vagyunk. Az emberek, nevezetesen pedig a hatalmas emberek tetteinél leginkább az eredményre, a sikerre szoktak nézni; az eszközöket becsületeseknek tartják, sőt dicsérik is: mert a nagy tömeg a látszat s a dolog kimenetele, végeredménye által ragadtatja el magát. Okos és etnikailag gondolkodó emberek előnyt adnak a belső derékségnek és megvetik a csalfa látszatot. Engedjék meg olvasóim, hogy itt egy jó barátom megjegyzéséről tehessek említést. Midőn sétálás közben a „valóság és látszat" themája fölött véleményét kikértem, ő félig tréfásan, félig cinikusan ezt mondta : Lássa ! mi neki támadunk az emberek konvencionális hazugságainak s panaszkodunk amiatt, hogy legnagyobbrészt a látszatnak hódolnak. Hát csak ne legyünk túlságosan szigorúak a társadalom hazugságaival szemben. Miért nem teszünk szemrehányást az égboltozatnak, a mely oly gyönyörű kéknek látszik? S miért nem korholjuk a földet, a mely mozdulatlanságot szimulál, holott mégis tényleg folytonosan mozog ? És még valamit mondok önnek. Ön sokat foglalkozik a hölgyek kedélyvilágával. Megjegyzem tehát, hogy a nőknek kötelessége, hogy erényesek legyenek ; de talán előjoguk az, hogy olyanoknak látszassanak. Vannak azonban egyesek, a kik itt-ott elfelejtik ugyan a kötelességet, de hiven s folyton őrzik az előjogot. Ez is valóság és látszat. Barátomnak ezen megjegyzése után e thémát vele tovább nem folytattam. E kis epizód után - visszatérek tárgyamhoz. Az életben minden dolognak két alakja van. Ami külsőleg halálnak látszik, az, ha belülről tekintjük, életnek fog feltűnni s megfordítva: az élet — halálnak mutatkozik, a szépség — rútságnak, szegénységnek a gazdagság, dicsőségnek a szégyen, ostobaságnak a tanultság, gyöngeségnek az erő, gyávaságnak a bátorság, gyásznak az öröm, szerencsétlenségnek a szerencse, szóval, talán minden dolog más alakban tűnik fel, aszerint, amint azt külsőleg, vagy belsőleg tekintjük. Valóban komédiának tűnik fel az egész élet, oly komédiának, melyben mindenki más alakban részt vesz és szerepet álarc alatt viszi addig, mig a színpadról őt le nem parancsolja a színház hatalmas s kérlelhetetlen intendánsa vagy igazgatója a — halál. És csakugyan, ha valami magaslatról megfigyelnők az emberiséget: lehetetlen, hogy az emberek nyomora, szerencsétlensége, gyámoltalansága minket mélyen meg ne hasson. Fájdalommal, könnyek közt történik a születésük; ezután következik nevelésük, nagy, igen nagy fáradalmak, szükség és kínlódás közt, már gyermekkorukban is; ifjúságunk is sok fáradozással jár; a férfikor csupa küzdelem, hol anyagi, hol erkölcsi létért; az öregkor rendesen folytonos forrása a bajoknak; végre pedig jön a már emiitett hatalmas színigazgató — a halál és az ember, amint a színpadra lépett ugy távozik is onnan: fájdalom s könnyek közt! De hát a köz is, az a kis idő a bölcső és sir között, amit mi életnek nevezünk, miből is áll az? Ugyan kérlek titeket: nézzük a fejedelmeket, a paloták urait, a kunyhók szegény nyomorult lakóit! Mit is látunk ? A betegségek rettenetes sokaságát, számtalan esetlegességet, bajt, csapást, sok megtört szivet! Hol van az öröm, boldogság, hol az élvezet — gond, keserűség nélkül ? Hát a szegénység, gyalázat, szégyen, szükség, furfang, árulás, képmutatás, sértés, becstelenség ! No, hagyjuk ezt! hiszen ujat ugy se mondok; ismeretes dolgok ezek mindenki előtt, aki látni akar. És, ha mindezeket némileg enyhíteni, néha kikerülni akarjuk, hogyan tehetjük azt? Legyünk őszinték, valljuk be! Megteheti azt sokszor tudatlanság, sokszor oktalanság, gyakran a bajok elfeledése, néha jobb jövőre való remény s néha érzéki gyönyörök ingere által. Ezek által édesebbé, tűrhetőbbé lesz némileg az emberek sorsa, úgy, hogy még akkor sem akarják elhagyni az életet, mikor már-már őket hagyta el az élet! S minél kevesebb, alapos, jogos okuk van kívánni az életet, annál inkább ragaszkodnak hozzá — érdemetlenül. Ignotos fallunt! Pedig, aki saját tulajdonképerii, igazi lényét az erény álarcával díszíti s igy valódi jellegét és jellemét eltitkolni törekszik ; ezzel csak azt fogja elérni, hogy kétszeresen vétkesnek bizonyul. A majom csak majom marad, még ha bíborszínű ruhába öltöztetik is. Erre tanít az életben a látszat s a valóság! Cselkó József. Állatok védelme. Hasznos házi állataink épugy, mint hasznos vad állataink is, kivált télviz idején szorulnak ami védelmünkre; tegyük meg hát értük, amit tennünk lehet, nemcsak azért, mivel ez emberségi kötelességünk, hanem azért is, mivel az akármily rendű hasznos állat az emberi érdekeknek kimagasló munkása. Rövidre fogva a teendőket, igyekezzünk télen, kivált sikos ut esetén lovat, ökröt ugy patkoltatni, hogy kisikamodásuk s felbukásuknak, megsérülésüknek útját vágjuk és ne feledjük, hogy munkás állataink a nehéz, havas, sikos uton csak alig fél akkora terhet képesek legyőzni, mint jobb uton. Gondoskodjunk dermesztő hidegben kellő betakarásukról is. Ne feledkezzünk meg portaőrző kutyáinkról sem, téli óljuk legyen lehetőleg meleg ; ez elérhető szalmával való bővebb almozással. Fordítsunk kiváló gondot hasznos vadmadarainkra (nem is hangsúlyozván külön hasznos szelid szárnyasaink védését), a melyek itthon telelnek és amelyek tavaszkor messze földről ismét visszavándorolnak hozzánk és irtják a növényvilágnak télen-nyáron milliárdnyi rovar és egyéb ellenségeit, ekként meg se mérhető hasznot hajtva közgazdaságunknak. Ne sajnáljunk nevezetesen e hasznos vad szárnyasoktól télviz idején némi csekély kisegítő eleséget — asztalmorzsát gabonahulladékot ; — ne rösteljünk számukra védő helyekről gondoskodni, tavasz időre fészkelő alkalmatosságokról se feledkezvén meg. Igyekezzünk gazdálkodásunk e munkás ingyenes napszámosait vásott gyermekek, vadérzésű felnőttek üldözésétől, pusztításától is megvédeni. Ebben legáldásosabb működést a lelkészek, tanítók időnkénti oktatásaikkal, a helyi hatóságok pedig a vonatkozó törvények és rendeletek szigorú betartásának ellenőrzésével fejthetnek ki. Nagy, közhasznú misszió ez, érdemes minden jó hazafinak sikra szállni vele. Vidéki állatvédő egyesületek alakításával, madárvédő gyermekligák szervezésével, a madarak és fák napja ünnepélyének rendezésével, megint kivált a helyi hatóságok, lelkészek, tanítók tehetnek igen sokat kevés fáradsággal és anyagi áldozat nélkül. Ez irányokban való tájékoztatásért forduljon az érdeklődő a már vidékén fennálló egyesülethez, vagy az országos egyesülethez, amely készséggel ingyen támogat minden ilyen törekvést. Az egyesület címe: „Országos Állatvédő Egyesület", Budapest, IX., Ernő-utca 11—13. sz. HÍREK. Farsangi naptár. Január 15-én. Az Erzsébet nőegylet jótékonycélú jelmezestélye a Fürdőben. „ 2Ű-án. Az ipartársulat jótékonycélú táncestélye a Fürdőben. „ 23-án. A kereskedő ifjak önképző egyesületének műkedvelői előadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. ,, 29-én. A helyőrség tisztikarának farsangi estélye a Fürdőben. „ 30-án. Az Esztergom-Szenttamási és Vízivárosi Kath. Polgári Kör szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. Február 2-án. A Kath. Legényegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. Gondoskodjunk a madarakról! — Erzsébet bál. A folyó hó 15-én a Fürdő szálloda nagytermében tartandó jelmezes japán tea estély rendező bizottságától felkéretünk annak közlésére, hogy bár az est sikere érdekében kívánatosnak tartaná a rendezőség, hogy legalább a mindkét nembeli táncos fiatalság japán jelmezben jelenne meg, mégis tévedések elkerülése végett tudatja a nagyközönséggel, hogy a jelmez, utólagos határozat értelmében nem kötelező és igy estélyi ruhában a hölgyek és frakk v. smokingban a férfiak szintén hasonló szívesen látott vendégek lesznek. A közönség szórakoztatása, céljából a rendezőség a különleges műsort már összeállította, mely tréfás és magas műélvezetet nyújtó számaival eleve is biztosítja a sikert. Az intelligens közönség széles rétegében örömmel fogadott jelmezestély iránt városunk határain kivül is már nagy az érdeklődés, sőt a honti szomszédok nagy számban való megjelenésüket már is bejelentették az elnökségnek. Eredeti japáni kelmék kaphatók Fleischmann Ignácnál, férfi jelmezek készítője Schweiczer Vilmos szabó. — Adomány. Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör házalapja javára ujabban Bleszl Ferenc 25 koronát, Lővinger Sándor 5 kor. és Rosta Andor 2 koronát adományoztak. — Melyik gyógytár van ma nyitva? Zsiga Zsigmond városi gyógy tár a, mig a többi, a gyógytárak munkaszünete folytán d. u. 2 órától zárva lesz. — A lózsef kir herceg szanatórium áldásos működését igazolják "az alábbi sorok, melyeket annak irója, dr. Földváry