Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-31 / 60.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár. A házasulandók kötelező orvosi vizsgálata. Megszívlelendő fontos mozgalom in­dult meg. Évtizedek óta állandóan panasz­kodnak, mikép lehetne a jövendő nemze­dék egészségét megóvni ama rettenetes fertőző és átörökölhető betegségektől, me­lyek úgyszólván megtizedelik az emberi­séget. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy e bajokon csakis a házasulandók orvosi megvizsgálása segíthet. Egyes kül­földi államokban erős kézzel mertek bele­nyúlni e kérdésbe és törvényileg kimon­dották, hogy csakis előzetes orvosi egész­ségi bizonyítvány alapján lehet házasodni. Most, hogy Ehrlich Pál, a tudós frank­furti orvos professzor, a vérbaj elleni szérumot feltalálta, a kérdés hazánkban is újból felvetődött. A „Házasság- és Csa­ládjogi Szemle" szerkesztősége, mely programmjánál fogva első sorban hivatott e kérdés megvitatására, ugyanis országos mozgalmat indit a házasulandók kötelező orvosi megvizsgálása tárgyában, melynek eredményeképen törvényjavaslattal fog a parlament elé járulni.* Nevezett jogi szak­lap mai nap folyamán a következő nagy­fontosságú felhívást bocsájtotta ki: „Népszavazás! Meg kell mentenünk a jövő társadalmat! A szabad Amerika egyes államaiban már régen törvény biztosítja, Németor­szágban pedig most szándékoznak tör­vényjavaslattal biztosítani az államhatalom azon jogát, hogy belenyúljon a házasulni szándékozó felek korlátlan egyéni szabad­ságába ! Erős kézzel fel kell fedni azt a lep­let, mely eddig annyi lelketlen titkot, annyi romboló betegséget, a jövő nemzedék sat­nyaságának olyannyi öldöklő csiráit rej­tegette méhében! A szabad gondolkodás korszakában félre a buta álszeméremmel! Az államha­talomnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy tételes törvényekkel bástyázza körül a házasfelek, a jövő nemzedék: saját népe egészségét, mely ma kényszerítő törvény hiányában a betegségek ezernyi alattomos, de annál öldöklőbb csiráival van megfer­tőzve ! A felvilágosult, műveltebb elemek önszántukból ma is igénybe veszik házas­ságuk előtt az orvosi tanácsot; a 16-ik éven aluli kiskorúak pedig csakis orvosi vélemény alapján kaphatnak házasságköté­sükhöz miniszteri dispenzációt; miért ne lehetne e fél intézkedést ma, mikor a női és férfi nemnek egyaránt megvannak sa­ját nembeli orvosai, — kényszeritőleg ál­talánosítani ?! Hatósági orvosi vizsgálatra kell köte­lezni a házasulandókat! Csak egészséges egyének köthessenek egymással házasságot! Ostobaság szégyen­keznünk ! A mivel a természet felruházott bennünket, — az nem lehet szégyen és eltitkolás tárgya! Ismerjük meg azt, kihez egy egész élet láncai fognak fűzni! A különféle nemi vérbetegségektől, tüdővésztől, görvélykórtól, epilepsziától, az őrültség és egyéb átörökölhető fertőző be­tegségektől menthetjük meg önmagunkat, családunkat, a nemzetet, ha az általános orvosi vizitációt kötelezővé tesszük. E végből törvényjavaslatot fogunk a magyar parlamenthez benyújtani! Addig is népszavazásra hívjuk fel az ország egész közönségét: orvosokat, ügyvédeket, bírá­kat, úgyszintén az egész laikus társadal­„ESZTERGOM és VIDÉKE" TARŰÁJA. Epilog. Sohasem jártam fellegekben, Oly ismeretlen minden ottan — Olykor, ha néha dalra keltem, Meghúzódtam, egy kis bokorban. Egész világ nem kellett nékem, A messze távol ködbe vész el: Az én világom, feleségem, Bearanyozta szép szemével. Virág, ha nyilt; — illat, ha szállott, Dallal köszöntem a tavasz lehet, S tovább szőttem az édes álmot, Mig jött a zord tél s — fölébredek . Az édes álmok szétfoszoltak ; Világom dult rom, rút valóság; Küzdelmes mára, kétes holnap, Nekem nem nyílnak már a rózsák. Az én napon leszállt, az alkony Veti csak bágyadt sugarát rám, És dal helyett, sóhaj az ajkon, Jerünk pihenni, vetve párnám. Sugár, dal, elszáll és sötét lesz, Csak multam halvány képe reszket; Valami vádol, sújt, bánt vérez Mig vonszolom a lét keresztet. Léváy Sándor. Megoldás. Irta: Illés István. (Vége.) És én nem tudtam aludni egész éjjel. Egyik pillanatban őt láttam, az én édes szerelmes ba­rátomat, aztán a festett világ rejtett örömei, a színészet minden ragyogása táncoltak el szemeim előtt. Vizesre sirtam a párnám. Mit csináljak ? Hozzá menjek? Elhagyjam a színészetet? Elhagyjam őt? Ereztem, hogy nem tudnék meg­válni se tőle, se a másiktól. Volna még egy megoldás, oh de hisz akkor mért acéloztam a keblemet éveken át, hiszen akkor a história vége még egész szempontjából is sablonos. Most pedig nem regényről van szó, de az életemről. Másnap megkérdezte mit határoztam. — Szeretlek, szeretlek súgtam neki, s mi­kor a szinpad felé vezető ajtóhoz kisért, mellé­ugrottam, körülnéztem, nem volt senki a közel­ben, szeretlek, mondtam újra s csókoltam arcát, ahol értem. — Látja, látja, mondta mikor ismét együtt mentünk a sötét utcán lakásom felé, maga az orromnál fogva vezet, nem felel az én igaz, őszinte kérdésemre. — Holnap felelek, súgtam én. Margit hirtelen föltekintett, az álmodozás alatt teljesen megfeledkezett arról, hogy a villa­mos kocsi régen elhagyta a Nagykörút sarkát. Hirtelen leugrott s meggyorsított léptekkel sietett a színház felé. Majdnem elkésett. Marosi ott várta az aj­tóban. — Azt hittem, hogy nem is jön el. — Ha statisztálni nem is jöttem volna, ma­gáért igen — felelte a leány, még lihegve a fá­radtságtól. — Menjen gyorsan öltözködni. — Megyek. Megvan ? — Igen. A harmadik felvonásban már nem volt dolga, szokatlanul jókor indultak hazafelé. Egyikük sem szólt egy szót sem. Gondo­lataikkal voltak elfoglalva. — Tudja mit, szólt a leány, hirtelen meg­állva a ház előtt, még jókor van, maga ráér be­menni a szerkesztőségbe, jöjjön fel hozzánk egy kicsit, majd csak elütjük az időt. Ezt már ka­cagva mondta. Csendesen mentek végig a második emeleti folyosón. A leány becsengetett. Semmi válasz. — Majd kinyitom az ajtót a magam kul­csával, szólt Margit. Persze, kiáltott aztán élén­ken, hisz a mama a Nemzetibe ment, hisz még maga adta ide a szerkesztőségi jegyet. Milyen szórakozott is vagyok én egy idő óta. Lassan ment előre a sötét előszobában. Előfizetési árak: Egész évre . . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents