Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-14 / 55.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Rendet kérünk a piacon! A mai drága világban hatóságunknak kétszeres éberséggel kellene ügyelni arra, hogy heti piacainkon a város vevő közönségének érdekei megóvassanak. Nap-nap után erősebben kél ki a vásárló közönség ama hatósági gondatlanság ellen, amely mellett az u. n. kurtakereskedelmi, más néven kofa-kereskedelmi vakmerőség és élelmesség virágzásnak indul a város lakosságának kárára és jogos megbotránkozására. A szabad kereskedelem hívei vagyunk minden téren. De nem az értelemben, mintha a kereskedelemért léteznék a világ. Megfordítva: a kereskedelem a legfontosabb közgazdasági ág, amely az emberek szükségleteinek kielégítését közvetíti. Tehát ő van az emberekért. De ne menjünk oly messzire az elmélkedés szárnyain. Maradjunk csak a helyi piacon. Itt egy idő ismét az a íölíordult állapot dominál, mintha az egész lakosságunk azokért a kurta-kereskedőkért léteznék. \ Nem elég, hogy már korán reggel a maguk kezébe kaparintanak minden vehetőt a baromfi piacon is jó olcsón, hogy annál drágábban sózzák a kényök-kedvökre kiszolgáltatott vevőközönségre, most már nem egy akad közöttük olyan is, aki az alkudó fél kezéből kiragadja az árut és úgy veszi meg ő. Bocsánatot kérünk. Ha nehéz is a megélhetés és a kurtakereskedelemben is a nagy verseny több szabálytalanságot és vakmerőséget némileg ment is, — de még annyira nem vagyunk, hogy lakosságunk efféle impertinenciákat eltűrni kénytelen legyen amúgy is szerfelett drága piacain. Ezektől a sértő eshetőségektől végleg meg kell szabadítani piacainkat. Legyen rend ott. Még pedig kérlelhetetlen rend. Állandóan rendőrök vigyázzanak fel a tereken és akadályozzák meg az ilyen esetek előfordulását. Városunk lakossága ezt megköveteli hatóságától. Egyrészt, mert ő a föntartója e városnak; másrészt, mert ő is élni és boldogulni akar. Örökösen hangoztatjuk Esztergom fejlesztésének szükségességét; óhajtjuk ujabb intézmények és hivatalok idetelepítését — de azokról az előfeltételekről, amelyek nélkül ez ideánkat megvalósítani nem bírjuk, — a lakás-és a piac-mizériák megszüntetéséről megfeledkezünk. Mért jöjjön ide hozzánk ujabb hivatali osztály vagy gyár, ha a lakáshiányon kívül alkalmazottainak még a piac íerde viszonyaival is küzdeni kell ? Vagy ha nagy nehezen szerzünk is egy-egy újabb institúciót, annak hivatalnokai és alkalmazottai sohasem érzik jól magukat nálunk épen ezek miatt a nagy hibák miatt. Megkedveltetni városunkat nem bírjuk velők. Már pedig erre a körülményre is több tekintettel lehetnénk. A piac-kérdésnél maradva, ismételten fölszólítjuk hatóságunkat, hogy csináljon már ottan olyan rendet, amely megoltalmazza a lakosság, mint vevőközönség érdekeit. Több mint egy éve a közgyűlésünk hozott is már határozatot, még pedig elég radikálisát e kérdésben. Nem tudjuk, mi történt ezzel a dekrétummal. Azonban annyit már most is előre látunk, hogy ha ez az ügy egyszer a képviselőtestület elé kerül, nagy többség teszi a magáévá a tavalyi határozatot. És azt hisszük, hogy ennek nem csupán a vevőközönség, hanem az eladók is meg fognak örülni, mert ők is tapasztalják, hogy a kurta kereskedelem egyaránt megkárosítja őket, a vevőközönséget is. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Erdei magányban. Menekült vagyok a gondok városából Szép csallóközi róna fia: én; Az érzést nekem most az erdő adja, — Újul a lelkem, újul a mesém. Kis vityillómba lekiált az erdő : Nótás barátom, ha tetszik jöhet. A düh minálunk nem vág fintorképet Es nincs gonoszság, nincsen gyűlölet! És megyek . . . megyek föl a rengetegbe, Minden vágyamat magammal viszem, S hogy előttem a magasság s a mélység: Szent áhítattal telik meg szivem. Csodálat, szépség, minden ami ékes: Nagy mohósággal lelkembe szedem, S a gyönyörtől szeretnék leborulni S zokogni, sirni . . . sirni csendesen . . . Tuba Károly. A leányok meg az élet. (Válasz „Egy menyasszonynak.*) ' Lapunk július 3-íki számában közreadtunk a fenti cimen egy menyasszonytól származó levelet, amelyre — mi tűrés-tagadás — felelni nem tartottuk jónak, lévén meggyőződésünk, hogy nemcsak az asszonyokkal, de az asszbny-jelöltekkel sem kellemes harcba szállani. Akadt a honti szomszédok közül egy egyén azonban, aki ugylátszik nagyon bátor ember, mert megadta a választ a legfrissebb asszony-jelöltnek, megszólitván őt imigyen: Kedves Menyasszony! Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljak. Nem a cikkéhez, hanem a menyasszonyságához ! A menyasszonyi állapot — s ez régi meggyőződésem — az emberi élet legszebb, legpoetikusabb szaka. Némi szarkazmussal azt mondhatnám, hogy a legboldogtalanabb házasságot megelőző mátkaság is kedves állapot, épugy, mint ahogy a legédesebb mátkaság után következő házasság is fanyar szokott lenni! . . . A menyasszony — mátkasága alatt — csakugyan a mennyországot jelenti a kiválasztottnak, de a házasság után többnyire eltűnik a „meny" és megmarad az „asszony" ! A házasság boldog — vagy boldogtalansága azután csak attól függ, hogy mily későn illetve korán tűnik el a meny, no meg, hogy milyen a megmaradt asszony ?! . Engedje meg továbbá, hogy a cikkével szemben tiszteletteljes különvéleményt nyilvánítsak. Az első impresszióm bájosan megirt cikkének elolvasása után az volt, hogy Kegyed sötétebben látja a dolgokat, mint amilyenek, vagyis, hogy Kegyed túloz. Túloz talán a tekintetben is, hogy Önök a sok iskolázás — polgári, felsőleány stb. — folyamán teleszítták magukat tudománynyal. Igenis, kellő tisztelettel kétségbe merem vonni, hogy a felsőbb lányok (előttünk sokszor felsőbb lények!) pontosan tudják, hogy Délamerika melyik indus falujában milyen ruházatot viselnek az indián nők. Pedig, hát, ezt nem is oly nehéz fejben tartani, mert egyes szavahihető utleirók szerint az indus nők ruházata igen egyszerű ; nem áll egyébből, mint — egy övből! . . . Ha több bátorságom volna, még azt is kétségbe vonnám, hogy „a kémia legkomplikáltabb vegyfolyamataiban és a magasabb mennyiségtan titkaiban" különösen jártasak azok a felsőbb lányok. Meg vagyok azonban győződve, hogy a házi teendőkben való járatlanságuk és tapasztalatlanElőfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér.