Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-14 / 55.szám

Mert ő tőlük sokkal olcsóbban veszi meg a kurta-kereskedő az árut, mint amennyit más vevő adna érte. Reméljük, Esztergomban is belátják ennek igazságát és hatóságunk a lakosság érdekében is rendet teremt piacainkon. Életpályák. Irta: Nagy Zoltán, szegedi kir. törv.-széki biró. Ahol gyermekek vannak — és hála a Gondviselésnek, nemkülönben a magyar faj fejlődési képességének — majdnem minden családban vannak, igy iskolai év után állandó beszédtárgy a pályaválasztás, a gyermekek jövőjének biztosítása. Hát annyi kétségtelen, hogy egyike a legfelelősségteljesebb kötelességeknek, melyeket a gyermek s általa esetleg egy egész generációval szemben a szülőknek viselniök kell, mikor rendeltetésszerűleg, szeretetük közvetlenségével, tudásuk és gyakorlati tapasztalataik meggyőző erejével irányt akarnak szabni gyermekeik jövő boldogulhatásának. Mert csak útmutatásról, irány megjelöléséről lehet szó, nem pedig bármi móddal és eszközzel érvényesített választásról és kényszeritett elhatározásról. Két igen, igen lényeges forduló pontja van ugyanis minden ember életének. Ez a két fordulópont: a pályaválasztás és a házasság. Sokszor bevált gyakorlati igazság az, hogy ennél a két, egész életre kiható lépésnél mérhetetlen hiba és át nem hárítható felelősség terheli a szülőket, ha megmásithatatlannak kijelentett utolsó szavukat mint kényszert alkalmazzák gyermekeikkel szemben s ily módon akár túltengő szeretetből, akar szűkkörű tapasztalatból avagy előítélet és ósdi hagyományok alapján döntenek gyermekeik sorsa felett. ságuk kiszinezése tekintetében is túlzásba esett. Nézetem szerint ugyanis a modern leányok — ha mindjárt a maguk kárán is — csakhamar megszerzik a szükséges jártasságot, no meg aztán ma is gyakorolják a nagyanyáink korabeli házi erényeket, csakhogy a változott viszonyokhoz képest más módon és más alakban. Hogy erre vonatkozólag példát is említsek, itt van a legtipikusabb asszonyi foglalkozás: a főzés-sütés. Ki meri kétségbe vonni, hogy a modern leányok is gyakran lefőzik a férfiakat, forralnak valamit kis agyukban, azután pedig ennek eredményeképen ki is sütnek valamit. Szeretnek egyebet is sütni. Kisütik hajukat, lesütik szemüket (ez már ritkább eset!) néha azután maguk is felsülnek . . . Vigasztalásul szolgálhat egyébként azon tudat is, hogy ahol megvannak a kellő vagyoni eszközök a felsőbb leányiskolákra, francia, német és zongora oktatásra, ott többnyire jut — szakácsnőre is ! . . . Abban meg már épen nem értek egyet, hogy a cikkében panaszolt viszás helyzet és szomorú tapasztalatok, egyedül az elhibázott iskolai rendszer következményei. Nem gondolja, kedves Menyasszony, hogy ebben elsősorban a t. mamák és még tiszteltebb leányaik a hibásak? Én igy gondolom! E fölött igazán érdemes volna gondolkozni! Várkonyi Viktor. És eként fogva föl a kérdést, ebből a nézőpontból mérlegelve a felelősség súlyát, teljesen megtudom érteni azt az aggodalmaskodást, amely időszerint előbb a pályaválasztás elérkeztekor, majd később a házasságnál fogje el a szülőket. Hiszen a legnemesebb érzésből fakad mindenkor az a törekvés, hogy gyermekeinket az életre képessé téve, számukra a boldogulhatás eszközeit megadhassuk és a boldogság gyűjtő fogalma alá egyesítve, megszerezzük és megszereztessük mindazokat a tényezőket, melyek ugy külön-külön, mint inkább összhatásukban is biztosítékai lesznek annak, hogy az emberi életnek becse, értéke, minden törekvésnek betelt kielégülése s végső eredményként a lélek összhangjából fakadt boldogság még itt a földön elérhető legyen. De épen ez a legnemesebb érzés csal meg bennünket sokszor, igen sokszor megcsalja igy azokat is, kik vér és származás szerint lelkűnkhöz, szivünkhöz oly közel állanak. Nem kis kérdés tehát az élet eme két fordulópontján az a leszámolás, melyet a szülőknek elsősorban saját magukkal kell elvégezni, hogy önmaguk előtt is igazolva legyenek. Nem kis felelősség a tanácsadás, irányítás és elhatározó cselekvés idején a szülők kötelessége, melyet tőlük és elsősorban csak tőlük vár meg a gyermek. Ezzel élni is kell tudni. Élni okossággal, józansággal, komoly belátás és megfelelő mérlegelés mellett. Ne ötletszerű képek, felkapott eszmék, utánzás módjára követett hangulatok legyenek az irányitói ezeknek, hanem az önzetlen szeretet alapján gyermekeink megismerése és az életviszonyokhoz való alkalmazkodás. S álszemérem, hiúság, előítélet vagy kedvkeresés nem szabad hogy vezesse az irányokat, hanem a komoly, józan és mérlegelő ész, a belátás és tapasztalat, mely erős akarattal párosulva fel tudja kelteni a gyermeklélek fogékonyságát, vezetni képes hajlamát és természetévé alakítja képességeit. Ha ezen az alapon foglalkoztatja a szülőket gyermekeik sorsának, jövőjének irányításánál a pályaválasztás, úgy az aggodalom reménységgé változik, a . kételkedés hitté szilárdul, az akarat erőssé lesz s a boldogság, a betöltött kötelesség fölemelő érzése kapja meg a lelket, mert nemcsak önmagának, hanem övéinek boldogulhatását biztosítja ily módon az ember. S vájjon nem a legszebb, legmagasztosabb szerep-e az, ami a szülőre hivatásánál, rendeltetésénél fogva vár? SZÍNHÁZ. Második hetet tölti nálunk Mezei társulata. A mi nehézkes, idegenkedő, de határozottan ké nyes izlésű, válogatós közönségünk bizony lassan melegszik. A szombati és vasárnapi előadá son szép számú közönség vett részt, de már a hétfői előadásra — dacára a nagy reklámnak — nem kapott publikumot a színház, amely kö rülmény tisztán a „Remény" idegenszerűségének és színpadra kevésbbé alkalmas voltának tudható be. Szombaton: Farkas Imre darabja, az „Iglói diákok" került szinre lelkes közönség előtt. Nagyon tetszett a darab kedves naivitása, mely édes emlékeket ébresztett azok lelkében, akik valaha átélték a diákévek gyöngyéletét. A darab is, meg az előadás is megérdemelte a közönség érdeklődését. Néhány epizód, pompás énekszámok, remek kar és kész volt a darab. És ezt azután remekül meg is csinálták a szereplők. Oláh Gyula (Holéci Pista) a nótacsináló diák, a darab legszimpatikusabb alakja, aki szép énekével a közönségnek igaz élvezetet szerzett. Ha több melegséggel, tűzzel, itt-ott nem oly kimérten és bizonyos hidegséggel adta volna hálás szerepét, bizonyára hatványozottabb ovációkban lett volna része. Medgyaszai Jenő (Petki Pali) igazi hamisítatlan diák tipust mutatott be mély átérzéssel, nem különben Halmai Sándor és Kertész Dezső is. Fenyvesi Olga sok bájjal és ügyesen adta az egyetlen női szerepet. Stoll Béla (Pedellus) megkapó eredetiséggel személyesítette meg a jószívű iskolaszolgát. Ágotái Ferenc (Odrobina csapláros) művészete zenitjén haladt mindvégig. Földesi Vilmos (Petki János) a dorgáló és utóbb elmúlt ifjúságának visszatérő kedvében mulató apát a a meghatottság érzetével adta. Találóan reprodukálták a tanári kart: Vihari, Tárai, Márkus, Gabányi és Solti. Vasárnap délután „A harang" cimű énekes legenda ment gyér számú közönség előtt. Este újra az „Iglói diákok" került sorra élénk érdeklődés melett. Hayermanns Hermannak a tengerészéletből vett drámája — amint előre látható is volt — nem hagyott mélyebb nyomokat az esztergomi publikum lelkében. Egy, szociológusokból, vagy tisztán tengeri halászokból álló társaságnak bizonyára jobban tetszett volna az egyébként is roszszul szcenirozott darab, amely a mi nézetünk szerint inkább olvasmánynak való, mint színpadi attrakciónak. Hálás szerepe csak Földesi Vilmosnak (Barend) és Táray Ferencnek (Károly) volt. A női szereplőknek kevés alkalmuk volt szini tudásuk bemutatására. A díszletek a technikai hangulatfestés és a szereplők maszkjai a színpadi kellékezés magas színvonalán állottak. Más véleményünk nincs. Kedden egy klasszikus operettet elevenített fel a társulat. Jamó György kedves témájú és szép zenéjű operettje az „Erdészleány" volt mű- jj soron. A klasszikus szépségű operetté meghozta I az első zsúfolt házat, melynek közönsége az elis-, mérés minden megnyilvánulásával honorálta a színészek összjátékát, akik közül ez este, miíidegyik tudásának legjavát nyújtotta. A siker oroszlánrésze Komáromy Gizinek jut, aki oly természetes és minden műanszában művészi tudással kidolgozott alakítást produkált, amely akármelyik kőszinház színpadán is megállotta volna helyét. Méltó partnere volt Medgyaszai Földesy Ferenc szerepében. Elismerésbe méltóan kreálta hálás szerepét Fenyvesy Olga, M. Tolnai Juliska, A. Turzó Margit, Oláh Gyula és Ágotái. Tegnap a Taifant adták másodszor a közönség megcsappant érdeklődése mellett, amely körülmény természetesen a kollidáló megyei majálisnak tudható be. Ma a „Ripp van Winkle" Planquette regényes nagy operettje, pénteken a „Kuruzsló", a Magyar Színház emlékezetes sikerű színműve kerül szinre, mig szombaton az „Erdészleány "-t adják közkívánatra másodszor a kedden óriási sikerrel lezajlott bemutató hatása alatt. Q

C C HÍREK. ^ >Q — Személyi hir. Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár, városunk országgyűlési képviselője f. hó 16-án, szombaton a reggeli fél