Esztergom és Vidéke, 1910

1910-06-26 / 51.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Csütörtöktől - vasárnapig. Uj választás lesz . . . ! Különös, hogy sok ember milyen telhetetlen. Esztergomban, ahol a választás után úgyszólván mindenki a mellét verve dühösen hangoztatta, hogy torkig van a politikával és nincs a világnak olyan „kincse", amiért még egy politikai heccbe beleereszkednék — ime mit látunk. Alighogy lecsillapultak a választás hullámai és még javában izzott a pártpolitikai szenvedélyek okozta hevület, rövid idő alatt olyan szimptomák mutatkoztak, amelyek egy második választás diagnózisát szinte bizonyossággal állapitották meg A fővárosi lapokban és a helyi sajtó orgánumok egy némelyikében először csak a suba alatt, később azonban pálam et publice feltünedezett egy-egy ujabb, sőt „possibilis" jelölt. Majd — dacára annak, hogy nem ez a dolgok logikai rendje — de a naivabb lelkek kedvéért azon ténynek a megmagyarázgatását is olvastuk, hogy miért is kezdték meg működésüket a politikai bookmakerek, és a leghatározottabb formában kivágták a rezet oly irányban, hogy Esztergom Kálmán Gusztávból nem eszik. Bizonyos fölényes gúnnyal és ajkbiggyesztő iróniával kezdték lesajnálni a „szerencsétlen" esztergomi munkapártot, azért az óriási, de szerintük hiába való küzdelemért, amellyel az államtitkárt városunk számára megnyerni sikerült. Mi nyugodt flegmával néztük a politikai versenyparipák szánalmas startolását és vártuk, hogy ugyan mikor fogja a totalizatőr az indítást magától beszüntetni. De hát bizony nem szüntette be, sőt az esztergomi politikai mezőnyön ujabb istállótulajdonosok színeit is láttuk feltünedezni. Miután ezen jobb sorsra érdemes munkának önmagától való kárbaveszését nehéz szívvel látnánk, a kedélyek megnyugtatása céljából ezennel kijelentjük, hogy Esztergomban belátható időn belül uj választás nem lesz, mert Kálmán Gusztáv Esztergom képviselője fog maradni. Tessék visszaváltani a ticketeket! A • A politikai tisztesség. Ez a jelszó sűrűn járta a napokban és a „Lapok"-ban. Hogy az államtitkár igy . . . hogy az államtitkár úgy . . . Hogy Kálmán Gusztávtól egy cseppet sem szép, meg hogy nem is ildomos dolog, sőt meg a jó öreg újságok komolyságával sem egyeztethető össze, hogy az államtitkár még mindig nem nyilatkozik arról, hogy melyik mandátumot óhajtja megtartani akkor, amikor itt apákat és fiúkat, testvéreket és unokatestvéreket öszszeveszitvén, családi egyenetlenségeket szült. Szegény államtitkárnak bizony roszszul esett hallani a politikai vénasszonyok sopánkodását és lapunk útján sietett megnyugtatni a közönséget, hogy hiszen ha tőle függne a mandátumok között való választás, ő már réges-régen Esztergom mellett nyilatkozott volna és bár az útszéli verebek is csiripelik, mégis megmagyaráztatta általunk a járatlanoknak, hogy a többes mandátumok sorsa feletti döntés a végrehajtó bízottság plain pouvoirja. hoztam ? Abban vannak a cukorsütemények. Hát látod drágám, olyan az egyik napom, mint a másik. Óh, beh unalmas! Örökkévalóság, örökkévalóság . . . Csak most, most vagyok boldog! Jaj beh boldog! A szép asszony túláradó érzésében átölelte a férfi nyakát és duruzsolt — pusmogott a fülébe. Hanem a férfi szórakozott volt. Mialatt az asszony beszélt, az arcán földszinű árnyak futottak át s a szeme csillogásán zöldes fény bujkált. Valami lázas, tapadó verejték ütötte ki homlokát, a kezét, az egész testét. Az ujjai szinte egymáshoz ragadtak s a nyelve, a kiszikkadt nyelvé érdesen tapadt oda a szájpadlásához. . A férfi éhes volt, pokolian éhes. Két nap óta nem evett semmit. Azaz, hogy előző estén a Városligetben egy utcai tejárusnál az utolsó hat fillérért egy pohár tejet vásárolt s ez volt két nap óta egyetlen tápláléka. Ugyanakkor látta a Városligetben a Stefánia-úton végigkocsikázni Budapest legszebb asszonyát, az ő szeretőjét. Ah, hogy szeretett volna fölkacagni! Akinek egy pillantásáért annyi előkelő férfi eseng, akit annyian ünnepelnek és irigyelnek, az az asszony minden délben az Ő lábai elé omlik, átöleli a térdeit és szerelmi lázában alázatos, gügyögő szavakat dadog a fülébe. S ő éhes, utálatosan, vadul, otrombán éhes. A férfi szedetett volna ráütni az előtte térdelő asszonyra. Mert a szépséges asszony most „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRŰÁJA. Az éhség. Irta: Pakots yóssef. A szép asszony felfutott a körúti ház lépcsőjén. Az arca kicsattant a láz pírjától, a kezében remegett a gyöngyház-fogantyús, csipkés ernyője, a tornyosra fésült és ezüst-abronccsal öszszeszoritott aranyszőke haja kiszabadult a fehértollas tavaszi kalapja alól, a lábai belegabalyogtak a suhogó, fodros selyemszoknyába, szóval a szép asszony izgatott volt. Mire fölért a harmadik emeletre, úgy kifáradt, és eltikkadt a sietőstől, hogy a legfelső lépcsőfokon egy pillanatra meg kellett pihennie, hogy tovább mehessen. Keztyűs keze idegesen kereste meg a lépcsőházra nyiló szárnyas ajtó csengetyűgombját és megnyomta. Az ajtó hirtelen kinyílt s a szép asszony valósággal nyakába esett a homályos előszobában álló magas, feketehajú halvány férfinak : — Te édes, te drága ! A halvány férfi, akinek arca, mintha fehér márványba lett volna vésve, az asszony kezéből kivette azt a kis csomagot, amit az magával hozott, azután gyöngéden az asszony karja alá dugta a karját és bevezette egy zöldszőtegű, nehéz függönyökkel elsötétített szobába. Mikor beléptek, az asszony fellélekzelve dobta le fejéről kalapját, az ezüstabroncsót az asztalra dobta, amitől tornyos haja aranycsikokban hullott le a vállára, a keztyűit idegesen húzta le és lázas kezével elsimította a férfi homlokáról a ráomló fényes fekete fürtöket: — Milyen régóta nem láttalak! — sóhajtotta az asszony elérzékenyülten. — Oh milyen régen . . . A férfi nevetett: — Tegnap dél óta . . . — Ugy van, ugy van! — mondotta sietve az asszony. — De nekem az egy örökkévalóság. Hát neked ? — tette hozzá hirtelen kacéran. A férfi felelet helyett karjaiba fogta az aszszonyt és megcsókolta. Bebújtak a nagy bőrdivány szögletébe és diskuráltak. Az asszony beszélt többet. Gyors lélekzetvétellel, szinte mámorosan ejtette ki a szavakat, mintha boldogság volna minden egyes szó, amit ennek az imádott férfinak mondhat. — Hát referálok, édes. Semmi sem történt tegnap óta. Délután kocsiztunk a Stefánia-úton. Csak az uram nélkül, neki dolga volt. A gyerekek és a kisasszony voltak velem. Este az Operában Anthes énekelt, odamentünk. Aztán semmi. Éjjel rólad álmodtam. Ma délelőtt a gyerekekkel foglalkoztam és elmentem hazulról, hogy bevásárlók és cukorsüteményt viszek nekik. Igaz, édesem ! Hova tetted azt a kis csomagot, amit magammal